A megdöbbentő testépítő drámáról eddig egyöntetűen lelkesedő cikkek születtek az amerikai sajtóban, ez alapján bizhatunk abban, hogy az alkotók nem távoznak majd üres kézzel a január 30-i díjátadóról.
A Variety egy magyar testépítő szimpatikus portréjaként jellemzi a filmet, ami “finoman kúszik be a néző bőre alá”, és Darren Aronofsky A pankrátor című test-drámájával rokonítja. “A Szelíd kritikát fogalmaz meg a elérhetetlen testkép utáni hajszáról, megmutatva, hogy mekkora árat fizet érte a testben lakozó lélek.”
A neves hollywoodi szaklap kritikusa, Jessica Kiang kiemeli, hogy a film alkotói sikeresen elkerülik, hogy groteszknek mutassák be a női testépítés hagyományos női ideáloktól eltérő világát: “Csonka Eszter visszahúzódó játékán keresztül úgy nyilik meg fokozatosan, mint az ökölbe szorított kéz, elkerülve a gyanúját is a szenzációhajhászatnak. Hasonlóképp tompítják benne a vakító fényeket Nagy Zágon operatőr árnyékokkal teli belső terei és visszafogott kompoziciói.”
Ugyanakkor a szerző szerint a rendezők olyannyira tiszteletben tartják főhősüket, hogy azzal már a film drámaiságát is csorbítják. “A legtöbbször azonban jó választásnak bizonyul ehhez a bánatos, visszafogott forgatókönyvhöz Nemes Anna és Csuja László szikár megközelítése, amit Kreiner Tamás spártai filmzenéje és Csabai Attila diszkrét vágástechnikája sem cicomáz fel túlzottan” – teszi hozzá.
A Cineuropa szerint Nemes Anna és Csuja László filmje intenzív, és majdhogynem dokumentumfilmes megközelítésű alkotás. “A legkevésbé sem hétköznapi film, aminek sikerül egyensúlyt teremtenie a szokatlan figurák világában való elmerülés furcsasága és egy különleges külső mögött rejtőző, mindennapi nő szinte krisztusi története között” – olvasható Fabien Lemercier kritikájában.
A Paste Magazine szerint a két rendező két lenyűgöző amatőr színészt talált Csonka Eszter és Turós György személyében a filmhez, amely alaposan kidolgozott és stílusosra csiszolt. “A Szelíd izmai alatt nagy szív dobog.” Jacob Oller ugyanakkor figyelmeztet, hogy a film nem rejti véka alá testépítés body-horror jellegét: “Tűk szúródnak kiduzzadó vénákba, az arcokat nem kíméli a dehidratáció és a kimerülés, a szíveket a végletekig megterhelik. Edina hús, műremek és kiállítási tárgy is.”
A Flickering Myth kritikusa megjegyzi, hogy a testépítés eddig elhanyagolt téma volt a filmművészetben, a Schwarzeneggerről szóló, Acélizom (Pumping Iron) című dokumentumfilmet leszámítva, a Szelíd viszont bebizonyítja, hogy a sport kifejezetten izgalmas alapanyagot nyújt egy pátosszal teli drámának. Amellett, hogy emlékezetes módon mutat be egy különleges időtöltést, a film párkapcsolati drámaként is erős, ami Edina és edzője, Ádám bonyolult kapcsolatában jelenik meg.
Shaun Monro méltatja Csonka Eszter lenyűgözően természetes, befelé forduló játékát is, és úgy véli, hogy a film nem működne, ha a főszerepet nem egy valódi testépítőre osztják: “Csonka Eszter jelenléte az első perctől vászonra szegezi a tekintetünket. Lenyűgöző fizikuma önmagáért beszél, kifürkészhetetlen arckifejezései és szigorú viselkedése rögtön kíváncsiságot ébreszt.”
“Nemes és Csuja klinikai pontossággal ábrázolják a bodybuilding testiségét” – írja Sundance-beszámolójában a RogerEbert.com kritikusa, Marya E. Gates. A szerző szerint a film néha túlságosan is hasonló A pankrátorhoz, “de ennek ellenére az alkotók testépítés iránti hódolatának és Csonka Eszter lehengerlő játékának köszönhetően rátalál a saját útjára.”
A Szelídet eredetileg február 10-én tervezték itthon bemutatni, a forgalmazó azonban meghatározatlan időpontra eltolta a premiert, így a saját kritikánkkal még várnunk kell.
