Vannak egyszeri és megismételhetetlen események az ember életében, amiket tényleg nem lehet visszacsinálni, újrajátszani, kijavítani. A szüzesség elvesztése az egyik legmarkánsabb és legérzékenyebb ilyen fordulópont; jó eséllyel senki nem felejti el - és sokan egyáltalán nem örülnek ennek. A Hogyan szexeljünk egy átlagos, laza, de érzékeny lány fájdalmas szűztelenítéséről szól. Arról, hogy hogyan változik az ábrándos tekintetű tizenéves megtört fiatal nővé.
A három bestie, Tara (Mia McKenna-Bruce), Skye (Lara Peake) és Em (Enva Lewis) életük legjobb nyaralásán tombolnak, befejezték a középiskolát, előttük a minden. Frissek és zamatosak, és ezt tudják is magukról, imádják az életüket, egymást, a szabadságot. Tarát egyetlen aprócska tény választja csak el a többiektől, hogy ő még sajnos masszívan szűz.
De gond egy szál sem, hiszen itt vannak a csajok, akik örömmel vesznek részt az első szexpartner-vadászatban, ruhával, tanáccsal, támogatással. A film első negyedében együtt pörgünk velük, vállt vállnak vetve: sminkelés, ivás, sikítás, ivás, tánc, ivás, hányás, ivás, hát kell ennél több? Az Eufóriát idéző színes-szagos-neonos látványvilággal, extra bulizós szettekkel és zenékkel, mozgalmas képekkel már-már unásig fokozódik a partihangulat, a hihetetlen harmónia és őszinte kapcsolódás a lányok között.
Hogyan szexeljünk
De az estét mindig követi egy józan reggel, és a film ekkor először megtorpan: ott van egy fiú. Tara belepirul. A bulik motorja, a vicces, a pajkos, a rekedten kiabáló lány a szó szoros értelmében egy szempillantás alatt félszeg őzikévé változik, amikor a fura, de kedves Badger (Shaun Thomas) rámosolyog. Úristen, lehet hogy ő lesz az!
És ezen a ponton sok néző nyelni fog egyet, mert ha eddig nem is, itt biztos magára ismer. Rosszat sejt. Tara tekintetében egyszerre jelenik meg a mindannyiunk számára fájóan ismerős félelemmel kevert vágyakozás, az az álom, hogy mennyire fantasztikus lesz majd az első várva-várt szex egy fantasztikus ember fantasztikus karjaiban a legromantikusabb helyen és időben, a legromantikusabb módon, hiszen ez már a bimbózó szerelem, mert ugye szerelem lesz, ha már szex is, és életünk végéig és így tovább.
Bla, bla, bla. Ilyenkor lép be az a barát, aki már sok mindenen túl van, és csak segíteni szeretne, hogy véletlenül se misztifikáljuk túl a dolgot. Tapasztaltabb, tehát biztos ő tudja jobban, ki a megfelelő partner, melyik srác passzol hozzánk, és csupa józan jóakaratból terelget azon az úton, hogy ez ilyen, hidd el, ez ilyen, ez ennyi és kész. A filmben Skye testesíti meg ezt az archetípust. A zöldfülű Tara természetesen bólogat és helyesel a megfelelő fiúra, fintorog a másikra, de ahogy folytatódik a gólyatábor-hangulatú bulizás, már egyáltalán nem az a felszabadult lány, akit a film elején megismertünk.
Mert a film állítása szerint sajnos a legszorosabb, legösszetartóbb, legforevörebb barátság szövete is megbomlik, ha fiúk (srácok) kerülnek a képbe. Az egyik lány manipulatív kígyó lesz, a másik egyszerűen csak eltűnik, és végül egyedül maradunk a dilemmákkal. Mi van, ha nekem nem a legmenőbb fuckboy tetszik, mi van, ha pont a fura sráchoz kapcsolódom, mi van, ha ő nem akarja, és mi van, ha…? Ha én sem akarom. Ha mégis elég most a sminkelés, a sikítás, a táncolás, az ivás a lányokkal, és a kacarászás a fiúkkal.
Az este és a reggel összecsúszik, folyamatos a veretés, a felesek, a zavarbaejtő erotikus játékok, és Tara feje egyre jobban zúg a kérdésektől, ezektől a nem menő kérdésektől, mert ezt csak lazán kéne, ezt mindenki csak lazán, tudod, gyönyörűm, most mit feszülsz, azt hittem, te a vicces csaj vagy, na gyere. Ez ilyen.
Az aktus valahogy megtörténik, hirtelen és esetlenül, félig-meddig erőszakkal. És nem azzal a sráccal, aki fura, de kedves. Akivel Tara amúgy kapcsolódik. A képi világ erőteljes stílusváltással rezonál a cselekményre, ez Walker operatőri múltját és a Hogyan szexeljünk operatőre, Nicolas Canniccioni munkáját dicséri; ekkor értjük meg, hogy mennyire szándékos volt a csillogás, a pörgés, a neon. A változás drámaiságát azzal húzzák alá az alkotók, hogy az eddig izgő-mozgó kamera megdermed, a villódzó éjszakai közelik helyett a másnapos reggel totálját látjuk hosszan, a buli maradékaival. És a szemetes úton Tara közeledik. Egy lényegében más Tara.
Mia McKenna-Bruce
Bár ezután rendületlenül folytatódnak a bulijelenetek, a kamera már fixálódik, és szinte végig Tarával marad, a tekintetét vizsgálja. Rövid időre ugyan visszatérnek a gyors svenkek, ahogy Tara próbál újra és újra bekapcsolódni a felszabadult táncolók közé, de hiába. A folyamatos zakatoló zene helyett a tömegben szorongó lány lélegzetét halljuk, vele ventillálunk. Ez nem lehet ilyen. Ezt nem lehet kibírni.
Mia McKenna-Bruce alakítása megrázó első nagyjátékfilmes főszerepében. Tara kifejezetten nagy érzelmi amplitúdót jár be, és Mckenna-Bruce természetesen játszik energikus vadócot a bulijelenetekben, és melegszívű, törődő barátot, aki fogja a többiek haját amikor sok volt a pia, de hitelesen alakul át a leglazább csajból váratlanul suta és félénk szűzlánnyá.
A film nem a kamaszkori extrém viselkedést helyezi a fókuszba; senki nem adagolja túl magát (Eufória), nem rendez véletlenül a hírekbe is bekerülő, katasztrófába torkolló házibulit (Project X - A buli elszabadul), de nem is beépített rendőr (21 Jump Street - A kopasz osztag), szuperképessége sincs (Scott Pilgrim a világ ellen), és nem koravén kiközösített srác (Okostojás). A Hogyan szexeljünk hosszan vizsgálja azt, milyen egy átlagos, életkorának teljesen megfelelő bulis nyáron a teljesen hétköznapi lány traumatikus életszakaszváltása, ami sajnos sokakat érintő tapasztalat. Ez a trauma friss és komoly, nem átugorható, fájdalmas, kompenzálhatatlan, örök.
Akinek ilyen az első élménye a szexualitással, akit egyszer is kihasználtak a testiségben, annak támasz lehet ez a film, hogy egyáltalán nincs ezzel egyedül; traumafeldolgozási lehetőség, mert bár szavakkal kevésbé, tekintetekben és érzetekben hidegrázós pontossággal mondja ki azt, amit nehéz megfogalmazni, amit nem lehet kimondani.
De mit nem lehet kimondani, merülhet fel a kérdés azokban a szerencsésekben, akik nem sérültek ilyen módon, vagy még az első szex előtt állnak. Hát miért nem szólt, ha nem akarta? A válasz, a dolog összetettsége érzékenyen és teljesen átélhetően jelenik meg a vásznon. Emiatt válik a film felkiáltójellé, szexuális nevelési oktatóanyaggá, kötelező olvasmánnyá a serdülőkorú lányoktól és fiúktól kezdve a fiatal felnőtt párkeresőkön át a szülőkig és tanárokig mindenkinek. Hogy egyre többen tudják és tegyenek érte, hogy nem, ez ne legyen ilyen.
A Hogyan szexeljünk április 4-től látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában. Kísérőfilmje Buda Flóra Anna 27 című alkotása.
