A thriller-szálakkal átszőtt krimi virágkora a kilencvenes évekre tehető, ahonnan a széles közönségsikernek köszönhetően jócskán átcsúszott a műfaj a kétezres évekre. A kiégett, de vérprofi nyomozó alakja, a hozzá magánéletileg is köthető bűntény, vagy a környezetét körbelengő gyanú mind olyan összetevők, amelyek a zsáner fő jellemzőit adják.

Pacskovszky filmje teljesen egyértelmű rokonságot mutat a fenti filmtípussal - más kérdés, hogy már nem a kilencvenes években vagyunk, de a retro az élet számos területén működik, miért ne működhetne 2017-ben a hazai mozik gyöngyvásznán? Végsősoron tehát viszonylagos magabiztossággal szögezhetjük le, hogy a korábban könnyedebb hangvételű munkákkal jelentkező alkotó filmje megállja a helyét korunk filmes kínálatában, és bukkanói ellenére távolról sem érdektelen, sőt, izgalmas és szórakoztató darab.

Az már az akciójelenetekkel felpörgetett nyitányban kiderül, hogy a múltbéli traumával megbirkózni képtelen nyomozó, Kamenár (László Zsolt) szeretne mielőbb kicsekkolni az élők sorából. Mindent el is követ a cél érdekében, mégsem jön össze a dolog. Egy sikertelen próbálkozást követő delíriumából egy rejtélyes bűnügy rántja ki, ami önmagában nem biztos, hogy elég lenne az életben való újbóli, aktív részvételhez, csakhogy hamar kiderül: Kamenár néhány homályos körülmény következtében személyesen is érintetté válik az ügyben. Ettől kezdve pedig nincs menekvés, a nyomozó foglalkozni kezd az esettel, bekapcsol nála a túlélési ösztön, és elindul az igazság feltárása felé vezető úton.

A tökéletes gyilkos egyik erénye, hogy nem pusztán a főszereplőre fókuszál: a nyomozást egy csapat végzi, valahogy úgy, mint a valóságban, ahol szintén nem magányos hősök göngyölítik fel a bűncselekményeket. E tekintetben Sopsits Árpád kitűnő munkája, A martfűi rém juthat az eszünkbe, ahol hasonlóképp le vannak osztva a szerepek és megoszlanak a feladatok, illetve az ezekkel járó felelősség. A közvetlen munkatársak, Ormos (Szabó Győző) és Lajkó (Nagypál Gábor) mellett a felettes, Angel (Szabó Kimmel Tamás) is hangsúlyosan jelenik meg a sztoriban, ahogy Kamenár legfőbb bizalmasa, a valószínűsíthetően ex-rendőr és az egyre nagyobb bajba kerülő főhőst tanácsokkal és háttérinformációkkal ellátó Zengő (Szervét Tibor) is.

A László Zsolt által a tőle már megszokott színvonalon megjelenített nyomozó, Kamenár egyre inkább gabalyodik bele a szálakba, és egy idő után azt sem nagyon tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Ennek ellenére, gúzsba kötött kézzel is megy tovább, és lépésről lépésre, apránként jut egyre közelebb a megoldáshoz, folyamatosan fenntartva a nélkülözhetetlen feszültséget. A gyanúsítottak száma egyre nő, legyen az barát és/vagy munkatárs, de egészen a zárásig agyalhatunk rajta, hogy ki lehet az, aki az öntörvénykezés zászlaja alatt folyamatosan szedi áldozatait. A tökéletes gyilkos nyújtotta izgalmat főként ez adja: gyanakszunk erre, gyanakszunk arra, de - a jól megírt forgatókönyvnek köszönhetően - csak a film végén válik nyilvánvalóvá, hogy ki az igazi rosszfiú.

Más kérdés, hogy a történet legvégén hiányérzetünk lehet például a leleplezett gyilkos tulajdonképpeni motivációival kapcsolatban - csak hogy egyet említsünk a korábban említett bukkanók közül. Problémás az aláfestő zene folyamatos használata is, amit megkövetel a zsáner, de nem biztos, hogy ebben a mennyiségben és minőségben. Mindezeket azonban ellensúlyozza a korrekt operatőri munka, a film profi látványvilága, vagy a színészek játéka: László Zsoltén kívül Szervét Tibor és Szabó Győző nevét emelnénk ki, akik pontosan úgy jelenítik meg az általuk játszott karaktert, ahogy azt az életben is elképzeljük.

Pacskovszky József azon túl, hogy összerakott egy korrekt krimi-thrillert, elsősorban az öntörvénykezés megengedhetőségének vagy elutasításának témáját járja körül, ami a mindennapok eseményeinek tükrében abszolút aktuálissá teszi a leforgatott anyagot. A zárással együtt járó állásfoglalás persze egyértelmű (ideje volna egyszer és mindenkorra elfelejteni Hammurapi legfőbb törvényét), a téma felszínre emelése pedig már önmagában is dicséretes aktus a rendezőtől.

A TÖKÉLETES GYILKOS - magyar krimi, 2017. Rendezte: Pacskovszky József. Írta: Pacskovszky József, Pacskovszky Zsolt. Kép: Gózon Francisco. Producer: Hábermann Jenő, Romwalter Judit. Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hörich Nóra (Petra) (hangja: Majsai-Nyilas Tünde), Szabó Kimmel Tamás (Angel), Szabó Győző (Ormos), Szervét Tibor (Zengő), Nagypál Gábor (Lajkó). Forgalmazza: Fórum Hungary. 98 perc.