filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Kocsis Ágnes: Abból indultunk ki, hogy egy átlagos, boldognak tűnő életet élő valaki egy reggel felébred, és az élete hirtelen megváltozik. Egyik napról a másikra, s ráadásul nem is tudja az okát. Valami történik, ami mássá teszi, a többiektől különbözővé, s ez félelmet ébreszt a környezetében. Hogyan reagálnak erre az új helyzetre körülötte lévők, és milyen következményei vannak e reakcióknak a főnhősünkre nézve?
Az ismeretlentől, a másságtól, a betegségtől, vagy a haláltól való félelem egy, az ösztönök szintjén működő reakció, amely a túlélést is szolgálja. Hogy jelenik meg ez emberi viszonylatban?
A filmben a változást egy ismeretlen vírus okozza, de ez a vírus a mi szemünkben nem „csak” egy vírus, hanem egy olyan jelenség, amely beleivódik az emberi kapcsolatokba, ami ismeretlen eredete miatt másokban félelmet kelt, vagy tartózkodásra, gyanakvásra késztet. Ami mássá tesz, és eltávolít a többiektől.
Amikor főhősünk élete visszazökken a korábbi kerékvágásba, valójában csak akkor ébred rá, hogy az élete már soha többé nem lesz olyan, mint annak előtte. És ez bárkivel előfordulhat…
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
K.Á.: A film a Színház- és filmművészeti Egyetemen operatőri gyakorlatnak készült. Tavaly júniusban volt a forgatás, és mivel akkor már a negyedik év végén voltunk, és legutoljára másodévben készítettünk filmet, Herbai Mátéval, az operatőrrel úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk összehozni egy kisjátékfilmet. Kapitány Iván és a Filmsevice Kft. beszállt a produkcióba, ők tették lehetővé, hogy a film ilyen formában elkészüljön. A szereplők és a stáb nagy része szívességből jött dolgozni a filmbe, és nagyon sok segítséget kaptunk különböző intézményektől és cégekről, akik a rendelkezésünkre bocsátották az eszközeiket.
A film kb. 1 millió 600 ezer forintból készült. Négy nap alatt forgattuk, S16 mm-es nyersanyagra. A film felnagyítását 35 mm-es filmre, a Nemzeti Kulturális Alap pályázati pénzéből finanszíroztuk.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
K.Á.: Annyira gyorsan kellett dolgoznunk, hogy sajnos az anekdoták idő hiányában elmaradtak. Bár ez már önmagában is emlékezetessé tette a forgatást, számomra legalábbis.
filmhu: Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?
K.Á.: Nem éreztem a hatását. Eddig.
