2004. 01. 19. filmhu
Ennek a műfajnak nincs hagyománya. A hagyományosan szűkre szabott dokumentumfilmes költségvetésből négy rendező négy stábbal négy filmet forgat, majd egy filmet szerkeszt belőle. Nem szkeccs-filmet. Egy filmet. Mindenki ugyanabban az időben forgatott: délelőtt 10-től másnap délig. Mindenki ugyanarra a vonatra szállt fel. Van-e valami közös abban, hogy egy vonaton utazunk?
Kamilla, Budapesten élő erdélyi nő a keresztleveléért utazik haza, mert be akarja adni a magyar állampolgárságért a papírokat. Egyébként mindennapi pénzkeresete a hasonló sorsúak dokumentjeinek fordítása. Vele utazik Attila, a falubeli rokon fiú, vendégmunkás kőműves, aki a Halottak napja miatt megy haza.
Simon, festőművész, egy szitát utaztat vissza Erdélybe készítőjéhez. Állandó utazó, gyalogosan és futva bejárta a világot. Egyik oroszországi útja során, úgy érezte, újjászületett. Egyébként terapeutaként drogosokkal, epilepsziásokkal és hajléktalanokkal foglalkozik.
Ibrahim, kórházi főorvos. Szudánból jött, Budapesten él. Egy ismerősét látogatja meg egy magyarországi tanyán, akiről azt hallotta negyven napja éhezik, és csúcsbeállításra törekszik. Baráti látogatás és orvosi érdeklődés.
Johannes, Bécsben él. Halottak napjára utazik oda, ahol élete nagy részét töltötte. Magányos ember. Magánya végig vele van.
Van-e valami közük egymáshoz, azon túl, hogy egy vonatra szálltak?