Tágra zárt szemek (400 nap) - amikor Tom Cruise-nak 95-ször kellett besétálnia egy ajtón
Stanley Kubrick legendás perfekcionizmusa, innovatív koncepciói és egyedi rendezői stílusa tette filmjeit valódi mesterművekké. Híres volt arról, hogy gyakran egyetlen jelenetet is tucatnyi alkalommal újraforgatott, a színészek és producerek legnagyobb bosszúságára. Nem véletlen, hogy ő tartja a mozitörténet leghosszabb folyamatos filmforgatásának rekordját az 1999-es Tágra zárt szemekkel, amelyben a főszereplő házaspárt Tom Cruise és Nicole Kidman formálja meg, akik a forgatás idején a valós életben is házasok voltak. A munka 1996 novemberétől 1998 júniusáig tartott, összesen 15 hónapig, ebből 46 hét megszakítás nélküli forgatással, amit a Guinness Rekordok Könyve hivatalosan is elismert. Kidman és Cruise eredetileg hat hónapra szerződtek, de végül a forgatás végéig maradtak.
Kubrick a színészeit a végsőkig hajszolta: volt olyan jelenet, amikor Cruise-nak csak egy ajtón kellett besétálnia, mégis 95 felvétel készült belőle. A rendező szándékosan többször ismételtetett, hogy a vásznon valódi frusztrációt jelenítsen meg, és a főszereplők közötti feszültség így rendkívül hitelessé vált. Cruise a terhelés miatt gyomorfekélyt kapott, és Kubrick megtiltotta, hogy ő és Kidman egyeztessenek a forgatókönyvről, így nem tudták, min dolgozik a másik. Ez a kölcsönös tudatlanság tovább erősítette a vásznon megjelenő bizalmatlanságot.
Apokalipszis most (238 nap) - szívroham, tájfun és LSD a forgatáson
Bár Francis Ford Coppola vietnámi háborús eposza, az Apokalipszis most (1979) széles körben minden idők egyik legnagyszerűbb filmjeként ismert, az 1970-es évek végén, a bemutató előtt években a hollywoodi filmkészítés történetének legnagyobb katasztrófájaként tartották számon. Az eredetileg hathetesre tervezett Fülöp-szigeteki forgatás végül kimerítő 238 napig húzódott. A stáb tagjai trópusi betegségekkel és egzotikus parazitákkal küzdöttek, és mivel a forgatáson nem volt orvos, az emberek egyszerűen higított Clorox-szal és vodkával kezelték sebeiket. A helyzetet tovább súlyosbította az Olga tájfun, amely elpusztította a díszletek többségét. Egyéb megbetegedések sem kímélték a résztvevőket: a főszereplő Martin Sheen 1977 márciusában szívrohamot kapott, és több hétig nem tudott dolgozni.
A hosszú, fárasztó forgatási napok és a pszichológiai nyomás hatására a színészek gyakran fogyasztottak LSD-t és egyéb stimulánsokat, míg maga Coppola is rászokott a marihuánára, hogy kezelje a növekvő stresszt. Közben a stúdióval kötött megállapodás részeként a rendezőnek mindenét fel kellett tennie: saját kaliforniai házát és szőlőbirtokát, valamint a Keresztapa filmekből származó jövedelmét. A pszichés terhelés és a fizikai megpróbáltatások végül a mentális egészségét is veszélyeztették, és Coppola öngyilkossági gondolatokkal küzdött, olyannyira, hogy a kilátástalanság pillanataiban azon tűnődött, hogyan lehetne „elegánsan” kiszabadulni a helyzetből.
Titanic (160 nap) - 20 órás forgatások és tiltott vécészünet
James Cameron és csapata 1995-ben, a forgatást megelőzően összesen tizenkét alkalommal merült le az Atlanti-óceánban a hajóroncshoz, hogy a részletek hitelesek legyenek. A stáb és a színészek gyakran húsz órás napokat dolgoztak a jeges vízben, miközben influenza, megfázás és vesefertőzések sújtották őket. A körülmények komoly megpróbáltatást jelentettek: nyolcvan órás, hatnapos munkahét, kihagyott ebédszünetek, mosdószünet hiánya a kirúgástól való félelem miatt. A sajtó a költségek duplázódásáról, a kompromisszumképtelen rendezőről és forgatási balesetekről számolt be.
Cameron aprólékossága legendás volt: százötven statisztát névvel és háttértörténettel látott el, és egy-egy felvételt általában nyolc-tíz alkalommal ismételtetett meg, állítva, hogy Kate Winslet és Leonardo DiCaprio alakítása minden egyes alkalommal gazdagabbá vált.
Futottak (avagy forgattak) még
A filmtörténelemben több produkció is legendásan hosszú, kaotikus és kimerítő forgatásairól híres: Sergio Leone Volt egyszer egy Amerika (1984) című filmjét közel egy évig forgatták New Yorkban és Olaszországban, a rendező maximalizmusa pedig próbára tette a stáb kitartását; Werner Herzog Fitzcarraldo-ja (1982) hónapokig készült az amazóniai dzsungelben, ahol egy több száz tonnás hajó meredek hegyoldalon való áthúzása (!) és az extrém környezeti nehézségek feszegették a fizikai határokat; Joseph L. Mankiewicz Kleopátra című 1963-as epikus produkciója több mint száz napot vett igénybe, botrányokkal és sztárkonfliktusokkal sújtva a stúdiót; a Michael Cimino nevéhez fűződő A Mennyország kapuja (1980) pedig hírhedten kaotikus, hosszú hónapokig tartó forgatás volt, időbeli csúszásokkal és költségtúllépésekkel, amely majdnem csődbe juttatta a stúdiót.
Egy filmet kevesebb mint 25 nap alatt leforgatni monumentális teljesítmény. Ám ügyes költségvetéssel, kreativitással és egy tehetséges stáb találékonyságával akár néhány nap, sőt, néhány óra alatt is lehet filmet készíteni.
Victoria (4 óra) - improvizáció a berlini éjszakában
Sebastian Schipper 2015-ös filmje néhány órát mesél el egy fiatal nő életéből, aki frissen költözött Berlinbe, és épp felfedezi a város éjszakai életét. A történet a klubok lüktető ritmusától a hajnalig tartó utcai mulatozásokon át vezet, mígnem Victoria egyre veszélyesebb helyzetbe sodródik. Különlegessége, hogy az egész filmet egyetlen felvételben rögzítették, és mindössze három próbálkozás után született meg a végleges változat. A forgatókönyv csupán tizenkét oldalas volt, így a színészek nagy szabadságot kaptak a párbeszédek és a karakterek formálásában. Az improvizáció hitelességet kölcsönzött a kétórás játékidőnek, miközben a cselekmény feszes maradt. A film zenéje is improvizatív módon készült: a zenészek a film folyamatos vetítése közben alkottak. Különleges gesztusként Schipper a stáblista elején nem a saját nevét, hanem az operatőrt, Sturla Brandth Grøvlen-t tüntette fel, elismerve ezzel munkájának kulcsfontosságú szerepét.
Rémségek kicsiny boltja (3 nap) - Jack Nicholson egyik legelső filmszerepe
1960-ban Roger Corman producer és rendező készítette el a Rémségek kicsiny boltját, amelyet mindössze két nap és egy éjszaka alatt forgattak, 28 000 dolláros költségvetésből, korábbi filmjei díszleteit felhasználva, illetve egy emlékezetes Jack Nicholson-cameóval. A film kultikussá vált különc karaktereinek és túlzó színészi alakításainak köszönhetően, miközben megágyazott a későbbi adaptációk számára.
Corman egész pályáját végigkísérte a villámgyorsan, minimális költségvetésből leforgatott produkciók sorozata, legyen szó rendezői vagy produceri munkáiról. A B-filmek királya futószalagon gyártotta a filléres filmeket – amelyek között azonban olykor valódi gyöngyszemek is akadtak, például a Vincent Price főszereplésével készült Poe-adaptációi.
Parajelenségek (7 nap) és Ideglelés - The Blair Witch Project (8 nap)
A két legendás found-footage horrorfilm elkészítéséhez egyaránt nagyjából egy hétre volt szükség. A Parajelenségek (2007) 15.000, míg a The Blair Witch Project (1999) 25.000 dolláros mikroköltségvetésből készült, és mindkettő körülbelül 200 millió dolláros bevételt termelt, ezzel minden idők egyik legjövedelmezőbb filmjeivé váltak.
A Parajelenségek esetében hét nap leforgása alatt 70 órányi anyag gyűlt össze, amelyből az eredetileg szoftverfejlesztői háttérrel rendelkező Oren Peli állította össze a végső változatot. A filmhez nem készült forgatókönyv, a színészek csupán a cselekmény vázlatát kapták meg, és nagy részben improvizálhattak.
A The Blair Witch Project (1999) alkotói, Eduardo Sánchez és Daniel Myrick egy párbeszédeket mellőző, harmincöt oldalas vázlattal dolgoztak - a dialógusokat a színészek improvizálták. Itt a végső, kilncven perces filmet tizennyolc órányi felvételből vágták össze. A forgatás nonstop, 24/7 üzemmódban zajlott: a színészek kezelték a kamerákat, folyamatosan egymást filmezték. GPS segítségével irányították őket zászlókkal vagy tejesládákkal jelölt helyszínekhez, ahol leadták a felvételeiket, és felvették az ételt vagy a további instrukciókat.
Locke (8 nap) - valós idő, valós nátha
A Locke forgatása rendkívül szokatlan ütemezés szerint zajlott, hiszen a film gyakorlatilag egyetlen helyszínen, egy autóban játszódik, és az egész történet valós időben történik. Tom Hardy jelenteit hat éjszaka alatt vették fel, három kamera segítségével, éjszakánként kétszer forgatva, miközben Hardy valós nátháját is beépítették a történetbe. A többi színész egy hotelszobában tartózkodott, és telefonon keresztül kommunikált Hardyval, aki a helyszínen, az autóban ült, egy autocue-ról (teleprompterről) olvasva a szöveget, mivel – a rendező, Steven Knight elmondása szerint – lehetetlen lett volna megtanulnia a kilencven perces dialógust. Miután a színészek befejezték a jeleneteiket, további két éjszakán át zajlottak az utóforgatás.
Rövid idő, nagy hatás
Kevesebb mint húsz nap alatt forgott le A fülke (2002, Joel Schumacher - 12 nap), a Mielőtt lemegy a nap (2004, Richard Linklater - 15 nap), a Bárbarátok (1996, Doug Liman - 18 nap), a Cukorfalat (2005, David Slade - 18 nap), vagy éppen a Whiplash (2014, Damien Chazelle - 19 nap). Elsőfilmes, független rendezőktől érkezett a Shop-stop (1994, Kevin Smith - 21 nap), a Tűnj el (2017, Jordan Peele - 23 nap), és a Nevetséges Napóleon (2004, Jared Hess - 23 nap).
+1 magyar példa: pengő, pia és pörgés – így forgattak ’42-ben
Hussein Evintől, a Nemzeti Filmintézet dokumentációs gyűjteményi szakreferensétől megtudtuk, hogy a magyar filmtörténetben is akadnak extrém forgatási példák. Amikor a könyvtár forgatókönyv-állományát dolgozta fel, a kezébe került Pacséry Ágoston Isten rabjai című, Gárdonyi Géza regényéből 1942-ben készült film forgatókönyve. Pacséry saját példányában őszinte megjegyzéseket hagyott: leírta, hogy a film lassú tempójú, pocsékul összevágott, a párbeszédek pedig mesterkéltek, „történelmi módra” szólnak. Jeszenszky Ferenc producer hozzá nem értése miatt a forgatás tele volt bosszúsággal, sőt, Pacséry kétszer is kivonult a műteremből Jeszenszky részegeskedése miatt. A rendező 6000 pengőt keresett a munkán, de ebből különféle címeken levonások történtek, és keserű iróniával zárta sorait: „Íme a magyar filmgyártás anno 1942-ben!” A legmegdöbbentőbb adat azonban a forgatás hossza, amit Pacséry maga így rögzített: „Készült: 12 nap alatt!!! Külső: 4 nap!!! (Hihetetlen. –)” — a bejegyzésből feltételezhetjük, hogy a 12(+4) nap elég gyors forgatásnak minősülhetett abban az időben.
A levél:
