Amerikában jelenleg az kavar nagy port, hogy a kormány a tagállamok vezetőire hárítaná a felelősséget a terhesség megszakításának engedélyezésében. A magyar mozikba pedig csak most került Eliza Hittman 2020-ban bemutatott nagysikerű filmje, a Soha, néha, mindig (Never, Rarely, Sometimes, Always), mely egy abortuszra készülő tini és a barátnője testi-lelki megpróbáltatásait mutatja be nagyon intim közelségből.
Holtai Gábor Második kör című kisfilmje ugyan nem az abortuszról szól, a gyerekvállalás egy egészen disztópikus és szürreális módja miatt mégis figyelemfelkeltő alkotás. Sőt, talán már nem is olyan messzi társadalomképet mutat be.
Kinga (Lovas Rozi) és Zsolt (Molnár Áron) mosolygós kisbabák plakátjaival teletűzdelt folyosón várakozik, hogy behívják őket egy terembe. Körülöttük csupa fiatal pár, mindenki kezében hatalmas papírköteg. A teremből kiviharzik egy morcos férfi (Znamenák István) a mosdóba, ahol rögtön megkörnyékezi pár várakozó apuka-jelölt egy borítékkal és némi lelki ráhatással. Majd hosszú várakozás után, szinte utolsóként Kinga és Áron is a bizottság elé kerül, ahol arról dönt három ember, hogy lehet-e gyerekük.
Az olvasóra bízom, hogy örökbefogadásra vagy születésszabályozásra gondol-e a fenti mondatokat olvasva, a mindössze 17 perces kisfilm így is tartogat kőkemény csavarokat. A helyszín egy teljesen átlagos, a 80-as évek dizájnjában tündöklő magyar irodaház, a történet pedig éppen annyira játszódhat 60 éve, mint ma vagy 60 évvel később.
A rendező jó érzékkel nem határozza meg sem a kort, sem a rendszert, amiben ezek az emberek élnek, viszont jócskán érezhető a filmen a mai magyar rendszer kritikája. A szituáció ismerős lehet a magyar történelemből, a szocializmus adott elég transzgenerációs traumát arra vonatkozólag, hogy mennyi mindenben kell engedélyt kérni a hatalomtól. A rendező, Holtai Gábor egy korábbi interjúnkban el is mondta, hogy ez a film olyan, „ami megpróbálja releváns módon vizsgálni az állam és az állampolgár kapcsolatát.” Ehhez az alkotók egy általános témát választottak, a gyerekvállalást, amivel elmondásuk szerint a legtöbben tudnak azonosulni és a legtöbb embert érinti.
Lovas Rozi és Molnár Áron nagyon különböző személyiségnek tűnnek az életben, míg Rozi kiegyensúlyozott és nyugodt, addig Áron egy dinamikus és lázadó természet. A filmben éppen fordított szerepeket kapnak: Zsolt karaktere egy behódoló, a rendszernek megfelelni próbáló, kissé esetlen figura, míg a szendének tűnő Kinga tele van tervvel, elnyomott bánattal és igazságérzettel. Mindketten ugyanazt akarják: gyereket, a kapcsolatukat pedig éppen a rendszer mérgezi meg a kemény kritériumaival, az önmegtagadással és a vágyaik feladásának kényszerével. Nemcsak a pár nem rendelkezhet saját testével a bizottság előtt, hanem a vágyott gyerekük sem: a párnak már a sokfordulós meghallgatás alatt alaposan ki kell dolgoznia a leendő gyerekük életét az óvodától kezdve a gimnáziumon át egészen a választott foglalkozásig, különös tekintettel a gyerek jellemére. De még ebbe is beleszólnak, hiszen orvosból már van elég, inkább focisták kellenének.
A pár és a bizottság oda-vissza dobálja egymásnak a labdát, fájóan ismerős helyzet, ahogy a hatalom választásnak leplezett előírást mutat, amit vagy elfogadnak vagy nem. A kisfilm csupán a második körös meghallgatást mutatja be minimalista eszközökkel: öt ember egy teremben, de már ez alapján képet kapunk a társadalom egészéről, a következő körök hangulatáról és a pár kapcsolatának jövőjéről.
Znamenák István rendkívüli módon alakítja a megkenhető bizottsági vezetőt, akinek elég ránéznie a párra és már tudjuk, mit akar tőlük hallani. Még egy nevetséges és egyszerre kényelmetlen megkenési színjátékot is látunk, aminek szabályait mi sem tudnánk magunktól, a főszereplőhöz hasonlóan valószínüleg mi is csak ügyetlenkednénk a boríték átadását illetően. Molnár Árontól meglepő ez a visszafogott alakítás a korábbi szerepeihez képest, de ugyanúgy hiteles tesze-tosza apajelöltként, mint ahogy Lovas Rozi arcának minden rezdülésében látjuk, hogy üvöltésért és igazságért kiált.
A Második kört 2020-ban forgatták, de nem tudjuk nem úgy értelmezni, mint a jelenlegi rendszer kritikája, amiben egy ember dönt arról, hogy lehet-e valakinek gyereke vagy sem. De ott van az oktatási rendszer tönkretételének kritikája is, amelyben a gondolkodó, tudós ember helyett csupán testi erővel rendelkező, irányítható emberek kellenek a hatalomnak saját maga fenntartása érdekében. A Második kör olyan kisfilm, amiből szívesen látnánk nagyjátékfilmet is, viszont rettenetesen tartunk attól, hogy a története nem marad fikció.
A Második kör a HBO Max kínálatában látható.
