Ezúttal azonban másról van szó.
Az 56 villanás c. film szövegkönyve rendőrségi jegyzőkönyvekre épül. (Fővárosi Levéltár: 8005/1958, Szirmai Ottó és társai bűnügye) A közvetlen dokumentumok: Kádár János 1957 május elsejei beszéde, majd egy rádióbeszédének részlete, továbbá Angyal István fotója, és Takács Marika tv-bemondó megjelentetése.
A film módszere valóban játékfilmes, mert érzelmi élményben kívánja részesíteni a nézőt, ellentétben azzal a már jól ismert technikával, amikor történészek felolvassák a jegyző-könyvekből szerintük kiemelésre érdekes részleteket, és kiegészítő magyarázattal látják azt el.
Az 56 villanás c. filmben a profi és amatőr színészek szerepeltetése „mindössze” a hatásos dokumentumkezelést szolgálja.
A dokumentumfilm műfaji hangsúlyozását az 56-os forradalom mai megítélésének sokszínűsége miatt tartom fontosnak. A jelenből visszavetített vágyak és félreértések ellen az egyik leghitelesebb tanút, Angyal Istvánt a ránk maradt vallomásai (dokumentumok) alapján „szólaltatom meg”.
Épp a dokumentált helyzetek hangsúlyozása miatt nem írtam egy feltételezett jelenetet se, csak azért, hogy Angyal István karakterét pontosítsam! Kizárólag azokban a helyzetekben láthatjuk őt, amelyekről maradt fenn írásos dokumentum!!!
