A dokumentum-játékfilm – ha ez lehetséges - eredeti szereplőkkel vagy azokat érthetően karakterizáló civil szereplőkkel illetve (kevéssé elkoptatott) profi színészekkel készül, akik – ha jók – hitelessé tehetik a fikciós filmet.
A dramatizált dokumentumfilmben professzionális és amatőr szereplőket is láthatunk, akiknek a feladatuk elvégzéséhez szintén elengedhetetlen a hiteles emberábrázolás.
Mind a két műfaj filmjei – többnyire - eredeti helyszíneken forognak. Ebben sincs különbség, mint ahogy abban sincs, hogy ezekben a filmekben eredeti dokumentumokkal (is) megismerkedhetünk.
Csakhogy: a felhasznált dokumentumok mennyiségétől függően már érdemes különbséget tenni. (A dokumentumok két csoportba sorolhatók: közvetlen képi és/vagy hangi információk, illetve közvetett módon a nézők elé kerülő dokumentumok. (pl: jegyzőkönyvi idézetek felolvasása-elmondása, dramatizálása)
Abban az esetben, ha egy film a teljes terjedelmében (vagy azt megközelítően) közvetett és közvetlen módon kezelt dokumentumokból építkezik, dokumentumfilmről kell beszélnünk.
A dokumentum-játékfilm megteheti az ismert tények közötti, bizonyíték nélküli események feltételezését, sőt ezért érdemes a műfajt művelni, mert a dokumentumokkal nem igazolható, de okkal-joggal feltételezhető események kikövetkeztetése igazi alkotói lehetőség.
 |
| Az 56 villanás szövegkönyve rendőrségi jegyzőkönyvekre épül. |
Ezúttal azonban másról van szó.
Az 56 villanás c. film szövegkönyve rendőrségi jegyzőkönyvekre épül. (Fővárosi Levéltár: 8005/1958, Szirmai Ottó és társai bűnügye) A közvetlen dokumentumok: Kádár János 1957 május elsejei beszéde, majd egy rádióbeszédének részlete, továbbá Angyal István fotója, és Takács Marika tv-bemondó megjelentetése.
A film módszere valóban játékfilmes, mert érzelmi élményben kívánja részesíteni a nézőt, ellentétben azzal a már jól ismert technikával, amikor történészek felolvassák a jegyző-könyvekből szerintük kiemelésre érdekes részleteket, és kiegészítő magyarázattal látják azt el.
Az 56 villanás c. filmben a profi és amatőr színészek szerepeltetése „mindössze” a hatásos dokumentumkezelést szolgálja.
A dokumentumfilm műfaji hangsúlyozását az 56-os forradalom mai megítélésének sokszínűsége miatt tartom fontosnak. A jelenből visszavetített vágyak és félreértések ellen az egyik leghitelesebb tanút, Angyal Istvánt a ránk maradt vallomásai (dokumentumok) alapján „szólaltatom meg”.
Épp a dokumentált helyzetek hangsúlyozása miatt nem írtam egy feltételezett jelenetet se, csak azért, hogy Angyal István karakterét pontosítsam! Kizárólag azokban a helyzetekben láthatjuk őt, amelyekről maradt fenn írásos dokumentum!!!
