filmhu: Ulrich Gregor, Ellis Driessen, Mike Goodridge és Enyedi Ildikó mellett tagja vagy az idei szemle játékfilmes zsűrijének. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a mostani mustrán nem lesz Inforg-alkotás a játékfilmek között. Milyen évet zárt a stúdió?
Muhi András: Abban bízom, hogy ez az egyetlen év, amikor egyáltalán zsűritag lehetek, pláne a játékfilmes zsűriben, hiszen az Inforg továbbra is elsősorban játékfilmek gyártására törekszik. A tavalyi év mégis úgy alakult, hogy bár komoly számban készültek játékfilmek nálunk az előző három évben, az idei szemlére nem jutott belőlük. Persze semmi baj, hiszen az Inforg kisjátékfilmes stúdióként kezdte, majd a kis- és nagyjátékfilmekkel párhuzamosan komoly dokumentumfilm műhellyé vált, így aztán idén versenyben van öt dokumentum- és három kisfilmünk. Ez a szám egyébként kevesebb, mint alapesetben lenni szokott, ám ami a finanszírozást illeti, elég nehéz két év áll mögöttünk.
filmhu: Mire számítasz a jövőt illetően?
M.A.: Ami a jövőt illeti, nyár végén, ősz elején szeretnénk elindítani Fliegauf Benedek Womb című filmjét. Ez egy európai koprodukciós vállalkozás. Mivel a jelenlegi magyar támogatási szisztémában a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) száll be utolsóként a játékfilmek finanszírozásába, nekem azt a pillanatot kell megéreznem, amikor a külföldi partnereket már nem csavarhatom tovább, a költségvetés legalább ötven százalékban finanszrozható, és így érdemes benyújtani a hazai támogatási kérelmet. Ez egyfajta dupla vagy semmi helyzet, de sajnos ez mostanság így működik. Kérdés, hogy meddig tartható az a helyzet, hogy az európai koprodukciós tárgyalásokba úgy kell belebocsátkozniuk a magyar producereknek, hogy nem tudnak felmutatni első nemzeti támogatást. Bíztató, hogy idén elkészülhet Lakatos Róbert Bahrtalo című filmje, amely magyar- német-osztrák koprodukció. Nagy erőkkel koncentrálunk Can Togay Mutabor című filmtervére, amely Utrechtben és Tallinban pitch forumot nyert, tehát nagyon jó starthelyzetben van - ezt a filmet az Eurofilmmel közösen szeretnénk elkészíteni. Várjuk az MMKA előkészítési szakkolégiumának döntését a Mutaborral kapcsolatban. Gigor Attila játékfilmjénél, pedig már időszerű a gyártási döntés. Ez a film Pusztai Ferenc Stúdiója vezetésével valósulhatna meg.
A további terveim között szerepel Szaladják István Indiában játszódó új opusza, itt is szeretnénk megtenni az első lépéseket - az M&M Stúdióval közösen nyertünk előkészítési támogatást a filmre. Aztán Till Attila rendezésében gondolunk egy játékfilmet elindítani a Laokoon Filmmel közösen. Az utóbbi pár példából is látható, hogy kifejezetten keresem az együttműködés lehetőségét a többi stúdióval, akik azokon a vizeken hajóznak, ahol én is. Ide tartozik, hogy ezt a látszólag üresebb évet aktív fesztiváljelenléttel töltöttem, rengeteget utazhattam külföldre filmjeink sikereinek köszönhetően. S túl azon, hogy jó ellátogatni az egyes fesztiválokra, és elkísérni a filmjeinket, én ezt a lehetőséget arra is felhasználtam, hogy ki- és továbbépítsem a személyes kapcsolataimat. Ugyanis a szerzői film világában, de a dokufilmeknél is valós kitörési pont a nemzetközi koprodukciókba való bekeveredés. Azon kívül, hogy a meglévő terveinkre keresek partnereket, nagyon szívesen belekapcsolódnék külföldön indult filmekbe. Mint ahogy a Bab’ Aziz ennek a törekvésnek az első darabja, amely ráadásul minden értelemben sikeres vállalkozásnak bizonyult. Nagyon szeretnék fiatal rendezőket az európai merítésből kipecázni. Ezért jó, hogy folyamatosan nézem a filmeket a fesztiválokon, mert így formában tartom magam, és meg tudom ítélni, hogy kik azok akikre érdemes odafigyelni – legalábbis a szerzői filmes mezőnyben.
 |
| Kifejezetten keresem az együttműködés lehetőségét a többi stúdióval Bahrtalo |
Nagyon ambicionálom, hogy az Inforg Stúdió körül tevékenykedő hihetetlenül tehetséges dokumentumfilmes rendezőket itt tartsam. Szívesen emelném még magasabb szintre az erről a műfajról való gondolkodást, a vágyakat, szándékokat. Akik az elmúlt években nagyon komoly dokumentumfilmeket készítettek Inforg zászló alatt: Varga Ágota, Bódis Kriszta, Szigeti Csilla, Muhi Klára, Lakatos Róbert, Ferenczi Gábor, Oláh Lehel, Zeki János, Vécsei Márton, Mehmet Mestci, Muhi András Pires. Velük a világ végére is…
filmhu: A gazdasági megszorítások miatt idén 30 százalékkal csökken a magyar filmek támogatása, nem számítasz arra, hogy az általad korábban említett filmtervek nehezebben jutnak el a megvalósulásig?
M.A.: Nem tudom. Még soha nem adtam be viccből, véletlenül vagy tévedésből pályázatot. Azt gondolom, hogy az elöbb felsorolt játékfilmtervek a maguk kategóriájában európai szintű filmtervek, tehát nem érzek késztetést arra, hogy figyelembe vegyem, hogy most nehezebb évek következnek. Haladok a saját ritmusomban, aztán majd meglátjuk, hogy mire megyek. Egyébként épp a múlt héten volt a Filmes Kerekasztal ülése, ahol az MMKA a Kerekasztal elé tárta az idei számokat és Grunwalsky Ferenc elnök írt egy kísérőlevelet, aminek az üzenete nekem nagyon tetszett.
A levelében számba vette a magyar film következő négy évének lehetőségeit. Ugyan is az MMKA vezetésének sikerült elérni, hogy négy évre szóló keret megállapodás köttetett a Minisztériummal. Ez annyiból jelent új helyzetet, hogy eddig csak egy évre lehetett előre tervezni, és minden évben aggodalommal figyeltük, hogy a költségvetési törvény tárgyalásánál hol fog megállni az a szám, amit aztán a magyar filmnek szánnak a parlamentben.
A levélből az is kiderül, hogy a négy év új stratégia kidolgozását követeli meg, amelyben meg kell határozni a prioritásokat, hogy milyen filmek készüljenek el a különféle műfajokban, milyen játékszabályok mentén, mekkora számban.
Én nagyon bízom benne, hogy az Inforg Stúdiónak az elnöki levélben megfogalmazott új időszámítás kedvezni fog. Az én szemem előtt mindig az európai film színvonala lebegett, amikor bármelyik filmünkbe belevágtunk. Biztos vagyok benne, hogy meg fogunk felelni az újonnan megfogalmazandó stratégia-érték-prioritás feltételrendszernek...
filmhu: Az Inforg Stúdió esetében mintha stratégiai fontossága lenne a kisjátékfilmeknek. A ma már nagyjátékfilmes Fliegauf Benedek, a Kálmánchelyi-Végh páros és a tavalyi szemlén első játékfilmesként bemutatkozott Szaladják István is szép számmal forgatott rövid darabokat az Inforgnál. Ráadásul, ami az Inforg-sikereket illeti, Kenyeres Bálint Before Dawn című rövidfilmje tavaly megkapta az Európai Filmakadémia legjobb kisfilmjének járó elismerését. Mégis, ezek a rövidfilmek az Inforg-napot, a különböző fesztiválokat és az éjszakai televíziós műsorszórást leszámítva alig jutnak el a közönséghez, szinte teljesen kiszorulnak a másodlagos forgalmazásból…
M.A.: Én azt gondolom, hogy a kisfilmeknek alapvetően a televízióban a helyük, kifejezetten televíziós műfajként értékelem őket. Mint ahogy az Inforgnál készült kisfilmek közül nem nagyon tudok olyat mondani, amelyiket nem sugározta volna valamelyik közszolgálati csatorna. Persze erre mondhatjuk, hogy az éjszakai műsorsávban, és én magam is úgy gondolom, hogy szét lehetne szórni a filmeket bármely időpontban, de ha belegondolunk, egy 1, vagy akár 0,5 százalékos nézettség is körülbelül nyolvan-negyvenezer nézőt jelent. A forgalmazásnál sokkal nagyobb gondnak érzem, hogy az MMKA legújabb számai szerint a támogatási struktúrában iszonyatosan kevés pénz van beállítva a kisjátékfilmre.
Nyílván minden műfaj el tudja mondani a saját panaszát, - én például hitelesen bármelyik nevében - nem tartom jó stratégiának, hogy a kisfilmet visszafogjuk, miközben a fesztiválszerepléseket illetően a magyar film sikerágazatának számít most már évek óta, és ahogy említetted a Fliegauf Benedekhez hasonló sikeres nagyjátékfilm-rendezők legtöbbször a kisfilm felől érkeznek. Ráadásul ami számomra a legfontosabb a rövidfilm kitűnő terep arra is, hogy kiderüljön a rendező megérett-e már az önálló munkára, vagy épen milyen formában van.
 |
| A nagyon tudatos minőségre törekvése csúcsosodik ki benne Before Dawn |
Így például – a tavalyi szemlén bemutatott, Velencét megjárt – Ballada című rövidje és az Iphigénia Auliszban című színházfilm után úgy gondolom, Iványi Marcell ismét karnyújtásnyira van az első játékfilmjétől – íme egy további terv. Ami pedig a Before Dawn-t illeti, a díjat - producerként – én abszolút stúdiósikerként élem meg, mert valahogy az elmúlt 7 évnek a nagyon tudatos minőségre törekvése csúcsosodik ki benne.
filmhu: Az Inforg az elmúlt hét évben mintegy a fiatal, tehát szárnypróbálgató rendezők „gyűjtőhelyévé” vált. Meddig tartható fenn ez a – reményekkel teli fiatalok számára ideális – állapot?
M.A.: Úgy érzem, hogy egyre nehezebb ezt az állapotot fenntartani. Most már nagyon sokan vagyunk az Inforg Stúdióban. Míg az indulásnál az volt a kérdés, hogy ki és milyen kisfilmmel vágjon neki, ma már az a főkérdés, hogy ki milyen nagyjátékfilmet rendezzen. Az évek során a csónak lassan megtelt. Ezért örülök nagyon annak, hogy feltűntek új producerek és új stúdiók a kisfilmes láthatáron, mert egyre inkább nyilvánvaló, hogy az Inforg nem lehet az egyedüli gyűjtőhelye a tehetségeknek.
Az Inforg váratlan berobbanását a kezdetekben én annak tulajdonítom, hogy az MMKA 4K Szakkollégiuma nem kisfilmenként adott támogatást, hanem az első alkalommal azt mondták: itt van erre az évre 5 millió, hajrá! Aztán minden évben értékelték a stúdió munkáját, és az értékelés nyomán ez az összeg évről-évre emelkedett, mert látták a filmeket, és úgy találták, hogy érdemes a stúdiót futtatni. Tehát nem határozták el helyettem, hogy milyen filmeket kéne elkészíteni, mint ahogyan azt egyébként minden támogatást megítélő grémium teszi, hanem rám bízták a döntést, természetesen azzal a felelősséggel, hogy ha mellé nyúlok, akkor azt a következő évi támogatás sínyli meg. És ez nagyon jó, mert ez a megoldás helyzetbe hoz, mint producert és elegánsan elismeri, még is csak én vagyok benne nyakig az ügyeimben, és ezt az állapotot fenn is tartja, amíg a Stúdió eredményei jók.
Ezt, a 4K Szakkollégiuma által a kisfilmeseknél bevezetett szisztémát kéne bevezetni a játékfilmeknél is. Szerintem az volna az ideális, ha nem csak konkrét filmeket támogatnának, hanem ezek mellett azokat a stúdiókat is, melyek több akár más-más stádiumban lévő, párhuzamosan futó filmtervvel állnak elő. Sikeres pályázat esetében a producer szabad kezet kaphatna az elnyert keret felhasználására. Mert meggyőződésem, és az Inforgban ez ki is lett próbálva, hogy stúdióként messzebbre juthatunk, mint ha az egyes filmekre kapunk támogatást. Biztos vagyok abban, hogy szerencsés a produceri döntéseket produceri szinten meghozni. Ebben a szisztémában egyben megszünne a szakkolégiumi tagok felelősségének a kérédése, ugyan is ezekben az esetekben minden felelősség egyértelműen a producert terhelné, amit pontosan kifejezne a kimondva vagy kimondatlanul kialakuló produceri rangsorban az eredményei nyomán folyamatosan, akár évente változó helyzete, ami jelentheti azt is, hogy zuhan a ranglétrán. Nem kéne ettől a megoldástól félni, ha nem bérletként gondolunk a lehetőségre és emellett a magányosok magányosok maradhatnak. Akik miatt viszont a Stúdiókat nem kéne visszafogni.
