Friss szemmel a vígjáték műfajára
filmhu
: Az Inforg stúdióban készült Till Attila bemutatkozó nagyjátékfilmje, a Pánik. Az Inforg nyitott a közönségfilmek felé?
 
Muhi András: Az Inforg Stúdió még sohasem csinált közönségfilmet, pedig engem alapvetően érdekelne a műfaji filmezés is, de a nagyon komoly szerzői vonalat képviselő kisfilmjeink majd játékfilmjeink miatt másképp lettünk pozícionálva. A szerzői filmes világban van egy relatív biztonságérzetem, meg tudom állapítani, hogy egy filmterv mit ér meg azt is, hogy menetközben hol tartunk és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az elmúlt nyolc év során minden évben született egy-két nagyon jelentős alkotás. Komoly kihívás volt, hogy a közönségfilm készítése menne-e nekem producerként.
 
filmhu:Miben különböznek a szerzői film és a zsánerfilm produceri munkálatai? 
 
MA: Zsánerfilmet készíteni Magyarországon azért nagyon speciális helyzet, mert kicsúszik alólad Európa. A szerzői filmek készítésekor igyekszem kifejezetten Európában gondolkozni, a zsánerfilmek európai piacokon való értékesítésére még nem igazán láttam példát. Minden országban minden évben  van egy legjobban teljesítő nemzeti film, ami sikeresebb a pénztáraknál, mint az amerikai filmek, de ezek nem tudnak kölcsönösen működni. A cseh vagy lengyel közönségfilm nem tudja meghódítani a magyar nézőket, miközben a Dealert úgy érzem a világ minden táján értik. Mindezzel párhuzamosan mostmár Magyarország is kicsúszik alólad, elég megnézni milyen gyászosan teljesítenek a magyar közönségfilmek. Tilla filmje olyan értelemben kísérlet, hogy próbáltunk valahogyan másképp, friss szemmel  tekinteni a vígjáték műfajára. Ezzel a Pánik a legjobb inforgos hagyományokhoz kapcsolódik. Engem nagyon zavar a mai magyar közönségfilmben, hogy régi esztétikával dolgozik - egyszerűen ósdi. 
 
filmhu:A Bahrtalo is érdekes kísérlet: dokfilmes eszközökkel létrehozott fikciós alkotás.
 
MA: A Bahrtalo, Lakatos Róbert dokumentum-játékfilmje a szívem csücske. Mindvégig jelen voltam az egyiptomi és az erdélyi forgatáson, a vágásnál is minden stációt igyekeztem nyomon követni. Nagyon érdekel, hogyan fog csobbani ez a film a szemlén. Szeretnénk visszakanyarodni egy elfeledett hagyományhoz, amit a budapesti iskola csinált annak idején. Én pont abban az időben voltam fiatal, és emlékszem mennyire szerettem ezeket a filmeket. Lakatos Robival nagyon régóta közös az utunk, egy európai filmfesztiválokon is jegyzett dokumentumfilmes alkotóról van szó, nagyon érdekel, hogyan tudunk a dokfilmes tapasztalatait nem elvesztve, a továbbiakban fikcióban gondolkozni.  
 
Elfeledett hagyomány: a budapesti iskola
filmhu:
A Tejúttal pedig már-már a képzőművészet felé kacsintgattok.
 
MA: Február 7-én mutatjuk be a filmet videoinstallációként a Ludwig Múzeumban: a falakon kilenc képet fogsz látni egyszerre vetítve. Berlinben is kiállítják a filmet, és remélem ez a körút folytatódik majd. A Tejút egy nagyon komoly üzenet lesz a képzőművészek számára is, remélem, lesz, aki ezt észreveszi. A filmnyelv szempontjából  egy nagyon fontos állítás. A magyar filmtörténet egy fontos pillanata. Bizonyos szempontból a tudományos felismerésekhez tudnám leginkább hasonlítani.
 
filmhu: Milyen csobbanással lennél elégedett a három film esetében?
 
MA: Locarno szerencsére elintézte a Tejút sorsát: három kópia járja a világot azóta is. A Bahrtalo is jó köröket futott már olyan értelemben, hogy a televíziós változatát a Channel 4 sugározta főműsoridőben, több külföldi televízió megvásárolta, de még filmterv formájában nyert díjat Jihlavában és Amszterdamban is. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e bátor forgalmazó, aki bevállalja itthon is a filmet. Nyilván ehhez előbb látni kell, hogyan reagál rá a közönség. Van ötletem nemzetközi sales agentre is, de még megvárom a szemlét: ha elvinné egy komoly fesztivál, és akkor sokkal jobb helyzetből indulnék a tárgyalásokon.
  
Tillával nagyon harmonikus a kapcsolatunk, érdekes volt látni, hogy ő az, aki. Nincs benne agresszitivitás, nincs benne az a szörnyű ego, ami nagyon sok filmkészítőnek sajátja. Hiszek a film értékeiben: Tilla jól vizsgázott rendezőként, azonnal megtalálta a hangot a színészekkel, ami a legfontosabb egy zsánerfilm esetében. Szeretném, ha a közönség és a kritika  felfedeznék a Pánikban a jó irányba való elmozdulást.
 
filmhu:A sok különbözőség ellenére a három film mégis hasonlít: példás produceri összefogásra volt szükség az elkészítésükhöz. 
 
MA: Sajnos már a kisfilmek esetében is ilyen őrületes összefogásra van szükség, hogy celluloidon megjelenhessenek, és legyen esélyük az általam emlegetett, és fontosnak tartott külföldi megmérettetésre. Sok producerrel van jó kapcsolatom éppen a kisfilmek közös gyártásának kapcsán. Szoktam együttdolgozni a Laokoonnal, a Filmteammel, a Filmpartnerssel, a Katapulttal és másokkal is. Idén a legjelentősebb a Mécs-Mesterházy páros által vezetett M&M films jelenléte, akik a Tejútban és a Pánikban is szerepet vállaltak. Nem zavarjuk egymás köreit, csak ahogyan tágulnak ezek a körök, összeérnek a lehetőségek. Az elejétől fogva nagyon ambicionáltam az együttműködéseket, hiszen az Inforg állami pénzekből tartja fenn magát, folyamatosan  a levegőben van a bizonytalanság, csak május körül tudjuk meg, hogy valójában milyen lesz az évünk.
 
Az jó a magyar filmtámogatás rendszerében, hogy olyan filmeket is lehet csinálni, és egyre inkább úgy látom, hogy kizárólag az Inforgon belül, amelyeket a világon máshol nem lehetne. Nincs olyan külföldi producer, akihez oda lehetne menni olyan filmtervekkel mint a Herminamező, a Résfilm, a Tejút, a Madárszabadító, felhő, szél és még folytathatnám a filmográfiánkat. A nagy szakmai összejöveteleken mégis mindig az hangzik el érvként, hogy a félelmetes fesztiválsikereket begyűjtő filmeknek nincs is nézője. Például a Dealert tizenhat ezren nézték meg moziban, és hetven fesztiválon járt, a Fekete Kefe húszezer körül teljesített, és legalább harminc fesztiválon szerepelt, ami azt jelenti, hogy a fesztivál járó filmek közönség számát több tízezer nézővel megnövelhetjük. Szeretem azt, hogy a filmjeink a világból nyernek visszaigazolást: nem csak én jelentem ki, hogy ezek jó filmek, és személyesen is szükségem van ezekre a visszajelzésekre, hogy még meg tudom ítélni, nem mentem ki a divatból.

Üzenet lesz a képzőművészek számára
filmhu:
A kisfilmes programban viszont kevésszer találkoztam az Inforg nevével, és ebből egyet, Enyedi Ildikó Első szerelem című kisfilmjét végül visszavontátok.  
 
MA: Ez egy Ildikóval közös döntés volt, mert olyan léptékű alkotásról van szó, amelyet nem szerettem volna BETÁ-n bemutatni, viszont nem volt erő felvinni celluloidra. Készült egy olyan változat, amelyet a nagy fesztiválok számára tudunk mutatni. Abban a pillanatban, hogy meghívja valamelyik nagy fesztivál, találunk pénzt arra, hogy felnagyítsuk - ezt már sok filmmel eljátsszottuk. Bízom abban, hogy ilyen módon Ildikó filmje jövőre ott lehet a szemlén.
 
filmhu:Idén egyáltalán nincs dokfilmetek és a kisfilmes termés is szerényebb. Elvitte az energiákat a három nagyfilm?
 
MA: Még ha csak három film lenne! Ezen kívül benne vagyunk egy nemzetközi bolgár-német-szlovén-magyar koproduckióban:  Stefan Kommandarev rendezésében készül a The world is big. Volt ezzel is bőven kaland: éppen most folynak a laborban az utómunkálatai. Emellett támogatást kaptunk a Starting over című francia-magyar játékfilmre. Sylvain Brusztejn a vezető producer, rendezője Wang Chao, kínai rendező, aki korábbi filmjével a Luxury car-ral az Un certain regard szekcióban nyert Cannesben. Közben pedig folyamatosan zajlanak Fliegauf Benedek Womb című következő filmtervének előkészületei.
 
Igen, sajnos idén a kisfilmek egy csöppet háttérbe szorultak. Igyekszem minél több koprodukciót vállalni, most már akár úgy is, hogy én vagyok a kisebb. Vécsei Márton Farkasember című filmjénél a Darvas Csanád, Havas Miklós vezette Cemedia a főproducer. Saufert Ákos filmjét, Az egyensúly művészetét egy fiatal lány, Szántó Eszter produkálta, én csak koproducer vagyok. Szalay Péter Odaát című filmje az Inforg zászlója alatt hajózik: nyertünk egy kis pénzt Péter nagyjátékfilm tervének előkészítésére, de úgy gondoltuk, készítünk egy kompakt kisfilmet, amelynek segítségével a későbbiekben tudunk a világban piccselni. Felméri Cecilia Kakukk című filmjét a kolozsvári Argo  alapítvánnyal közösen  gyártottuk. Lakatos Róberttel és Szánti Jánossal jegyezzük a filmet producerként. A Kakukk nagyon érdekes színfoltja lesz a kisfilmes mezőnynek.
Idén nem készült dokumentumfilmünk, de ez nem jelenti azt, hogy az Inforg le szeretne állni ezzel a vonallal, vagy hogy nincsenek már dokfilmes vágyak az Inforg falain belül. Természetesen továbbra is vannak, egy nagyon jó rendezői gárda alakult ki körülöttünk.
 
filmhu:Milyen filmeket vársz a szemlén?
 
MA: Valószínűleg elég kevés filmet fogok tudni megnézni, mert a három film kilenc darab bemutatót jelent (sajtó-, dísz-, és külfödi kritikusok számára rendezett bemutató). Idén először vidéken is van szemle: a Bahrtalo stábját én képviseltem Pápán, éppen ezért lemaradtam a Kalandorok bemutatójáról, azt mindenképpen szeretném bepótolni. Gigor Attila A nyomozó című munkája is nagyon érdekel, hiszen az a projekt eredetileg nálam indult, onnan került át Pusztai Ferihez, kíváncsi vagyok, mi lett belőle. Nem is sorolom, valójában minden film érdekel.