A pszichiáter is ember

Kora délutáni filméhségünk vezetett a Menta Sátor programjára. Dr. Stark András pécsi pszichiáter és filmesztéta Mentális leképezés avagy őrület és gyógyítása a filmművészetben címmel tartott vetítéssel kísért előadást.

Az Ébredések Alapítvány, a program szervezője pszichiátriai betegek segítését tűzte ki célul: küzdenek a megbélyegzés ellen az által, hogy a betegségekről többet lehessen tudni, és így a társadalomban csökkenjenek a félelmek és előítéletek.



Dr. Stark András az őrület filmes vetületeiről 
Stark Andrást szokás filmterapeutának titulálni, a pszichiáter azonban nem ért egyet a megnevezéssel. Mint bevezetőjében elmondta, ő nem filmekkel gyógyít – inkább az oktatásban használja módszerét. Az egészséges ember mégis részesül a filmek gyógyerejében, állítja, hiszen segíti az önismeretet, a személyiségfejlődést, azt emberek közötti kapcsolatok megértését.

Dr. Stark András 9 filmrészlet alapján azt vizsgálta, a különböző korszakokban született filmek, melyekben pszichiáterek a főhősök, hogyan látják az orvos szerepét, mennyiben és hogyan tükrözik egy kor ízlését, ítéletét.

Az első részletet az 1937-ben született Maga lesz a férjem című filmből választotta az előadó. A Gaál Béla rendezte vígjátékban Kabos Gyula egy pszichiátert alakít, aki a rendelőjébe lánykérés céljából érkező fiatalembert kezdi vizsgálgatni, és egy klasszikus félreértés-szituációban Kabos elmebetegnek nézi a furcsán viselkedő vőlegényt. Stark András arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kabos által alakított doktor attitűdje a szerepek éles különválasztásán alapszik (normális, nem normális).  Ennek következtében mindenkit a betegség kontextusában vizsgál – a probléma az, hogy így mindenkiben lehet hibát találni.
 
Ez az egyoldalú szemlélet már felbomlik Woody Allen Zeligjében. A főhős egy kaméleonember, aki mindig azzal azonosul, akivel éppen beszél. Egy pszichiáterrel való beszélgetés során meg van győződve arról, hogy ő is pszichiáter, és megjelenik a kérdés: ki a beteg és ki az orvosa? Ez probléma a 60-as, 70-es években egészen az antipszichiátriai gondolatokig eljut, illetve a teljes relativitásig. Sidney Lumet Equus című filmjében, mely Peter Shaffer drámájából született, a pszichiáter (Richard Burton) egy 17 éves fiúval foglalkozik, aki lovak szemét szúrta ki. A pszichiáterben azonban komoly dilemmát okoz, hogy mi is az ő feladata, sőt, saját életének hazugságaival is szembesülnie kell. Az elmebetegség normális válasz lehet egy nem normális világra – félő, hogy az orvos elpusztítja azt a szenvedélyt, amit létrehozni már nem bír, hogy átlagossá farag egy személyiséget.

A további filmrészletek (Bergman: Jelenetek a bábok életéből, Soderbergh: Szex, hazugság, videó, Robert Redford: Átlagemberek, Bergman: Szemben önmagunkkal, J. Demme: A bárányok hallgatnak, és C. Donner: Mi újság, cicababa? – író: Woody Allen) folyamatosan rombolták szét azt a képet, ahol a pszichiáter egy magaslatokra helyezett, hibáktól és lelki problémáktól tiszta ember. Mint dr. Stark András állította: „mi pszihiáterek mind a nárcizmus üldözöttei vagyunk.”

Jodorowsky pánikmeséi

Sőrés Zsolt  bevezetője Jodorowskyról és a pánik-esztétikáról
A Szabadiskola Sátorban keveseket vonzott a radikális Jodorowsky filmművészete. Szent hegy című filmje nem is bizonyult könnyen fogyaszthatónak (különösen a délutáni fényekben gyenge képminőség és a folyamatos zajártalom miatt.) A film előtt Sőrés Zsolt tartott bevezetőt Jodorowskyról, a performansz- és színházi emberről, a szobrászról és festőről. Jodorowsky Párizsban Marcel Marceau-tól tanult pantomimezést, A 60-as-70-es években 14 évig létezett Panic Movement (nevüket Pán mitikus istenrõl kölcsönözték) nevű csoportjuk a szürrealista Roland Toporral és Fernando Arrabal drámaíróval. Egy esztétikai megállapodás kötötte össze a tagokat: az individuum jelentősége. A csoport Szakrális melodráma címen 4 és fél órás happeninget szervezett, mely már előrevetítette Jodorowsky filmjeinek világát.

Jodorowsky a Szent hegy alkimistájaként
Artaud könyörtelen színházról szóló esztétikája is jelentősen hatott rá. A pánik-esztétika lényege az élet és a művészet határainak radikális elmosása. Filmjeit folyamatos botrányok, betiltások követték, kópiák tűntek el, vetítési jogokat tiltottak le. A Szent hegy például John Lemmon támogatásával született meg, aki Jodorowsky előző filmjét (A vakond) látva megismertette őt a Beatles akkori producerével, Allen Kleinnel. Később azonban a producer és a rendező összevesztek, Klein elégette az összes kópiát és negatívot, valamint a Chicagói Nemzetközi Underground Filmfesztiválon, ahol Jodorowsky életmûdíjat kapott, sem engedte levetíteni a filmet. A Szigeten így aztán szintén teljesen illegálisan zajlott a vetítés, „de ez nem baj”, tette hozzá az előadó.

A Szent hegy nehezen leírható, csaknem kétórás, rendkívül bonyolult film. Szürreális világok tárulnak fel, és egy csapat az alkimista vezetésével (Jodorowsky alakítja) az örök élet lehetőségét kutatja. A kalandok során rémálmok keverednek a valósággal, biblikus motívumok extrém szexualitással, néhol olyan meglepő látomásokkal, melyek egyszer csak bizarr humorrá változnak. Ez a pulzálás a kegyetlenség és a humor között jellegzetes ízt ad ennek a munkának.

Jodorowsky filmje ugyanakkor túllőtt a Sziget Fesztiválon, sem közönség, sem megfelelő körülmények nem találtattak, hogy befogadható legyen.


Egyetleneim a tömegben!

Egy az Egyetleneim már elkészült kockáiból
A Szigeten forgatott az Egyetleneim stábja is a Faithless-koncert alatt. Mint Nemes Gyula, a film rendezője korábban elárulta, egy finálé-jelenetet rögzítettek, ahol a film nagyon sok korábbi szereplője feltűnik. Habár a tudósító igyekezett megtalálni a forgatási helyszínt, a tömeggel és a porral való harc közben feladta ezt a tevékenységét. Utána egész mással foglalkozott...