Báron György

filmhu: Milyen gondolat hívta létre a pécsi filmkritikus workshopot? Kiket vártatok elsősorban és kik érdeklődtek leginkább? Hogyan érzed, van-e már kézzel fogható eredménye a működéseteknek?

Báron György: Magyarországon filmkritikus képzés hivatalos formában nincsen, a pécsi Moveast pedig volt olyan gáláns és felajánlotta, hogy befogadja a workshopunkat. Többségében médiaszakos diákok jelentkeztek: voltak köztük olyanok, akik már publikáltak különböző fórumokon, de jöttek teljesen kezdők is. Csatlakozott hozzánk a Filmművészeti Egyetem most induló forgatókönyvíró-dramaturg osztálya, amelynek történetesen Németh Gábor és én vagyunk az osztályfőnökei, ezért lehoztuk őket „gólyatáborozni”. Közben híre ment a dolognak, jöttek a helyi egyetemisták, kollégák a Magyar Nemzettől, a Népszabadságtól, vagy éppen a filmhutól, még a csilláron is lógtak az emberek. Éppen most keresett meg Hartyándi Jenő, a Mediawave vezetõje, hogy Győrben is szeretnének hasonló workshopot. A fesztiválnak az ebből a haszna, hogy a bemutatott filmekről kritika születik. A workshop ugyanis úgy mûködik, hogy a kezdő kritikusok délután megnézik a filmeket, este leülnek a komputer elé, és reggel tízre az asztalon hevernek a kész kritikák. Mindegyiket kíméletlenül megbíráljuk, majd a javított írásokat feltesszük a fesztivál honlapjára.

"Mindegyiket kíméletlenül megbíráljuk" Báron György a tavalyi workshopon (fotó: Simara László)

B.GY.: A bölcsészkarok feladata az elméleti képzés, miközben a kritikaírás szerintem gyakorlati dolog. A filmkritikust nem lehet elméletben képezni, csak az elméleti alapot lehet megadni: a filmelméletet, a filmtörténetet, a filmelemzést sajátíthatják el.

filmhu: Szerkesztőként azt látom, hogy a bölcsészkarról kikerülő gyakornokaink nem képesek ezt az egyetemen megszerzett tudást a gyakorlatban felhasználni: csak az elemzést és a tanulmányt, a magyar filmes szaksajtó legmostohábban kezelt műfajait ismerik. Amennyire láttam, itt a workshopon a gyakorlat felől közelítettétek meg a kritikaírás tudományát.

B.GY.: Hasznosabb, ha a gyakorlat felől közelítünk az elmélet felé: a mindennapi munka során aztán rengeteg elméleti kérdés is előkerül. Milyen műfajai vannak a kritikának? Kihez szól a kritikus? Mi a szerepe? Mennyiben beszélhetünk objektivitásról? Mi a fontosabb: a vélemény vagy a vélemény megindoklása? Mennyire kell a filmkritikusnak szépírónak lennie, és mennyire kell a filmcsináláshoz értenie? Ebben a tekintetben hasonlóságot érzek a kritika és a forgatókönyvírás között, mert mindkettőt csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Írnak, megbeszéljük, írnak, megint megbeszéljük.

filmhu: Jó, akkor én is kérdezem. Mennyire kell szépírónak lennie a filmkritikusnak, és mennyire kell filmkészítőnek lennie? Mi a fontosabb, a jól formált mondatok, vagy a helyes alapokon nyugvó vélemények? Mennyire kell ismernie a filmezés eszköztárát ahhoz, hogy jó kritikát tudjon írni? Illetve számodra, személy szerint, melyik a fontosabb?

B.GY.: Egyesek át tudják hidalni a filmszakmai hiányosságaikat, mert gördülékenyen, élvezetesen írnak. Az ritkább, hogy aki filmértő, az jól is ír: általában nem filmkészítőkből lesz a kritikus, inkább a filmtudomány vagy az újságírás felől érkeznek erre a pályára. Éppen most volt a vendégünk Jancsó Miklós, aki pontosan azt panaszolta fel, hogy olyan emberek írnak kritikát, akik még sohasem jártak forgatáson. Noha a kritikusnak a moziban a helye és nem a forgatáson, egyáltalán nem árt, ha ért valamicskét a filmhez. A zenében elképzelhetetlen, hogy valaki úgy írjon kritikát, hogy nincs alapvető kottaismerete, vagy nem látott még zongorát. Helyeslem, hogy az elméleti képzést nyújtó egyetemeken gyakorlati filmkészítés is folyik. Véleményem szerint csak úgy lehet filmről jól írni, ha a vásznon felismerjük, hogy mit és hogyan vett fel a kamera. 

filmhu: Szükség van-e ennyi kritikusra?

B.GY.: Nem nekem kell eldöntenem, hogy mennyi filmkritikusra van szükség, ez majd a piacon dől el. Az általunk indított osztályba hatszázan jelentkeztek a rendelkezésre álló nyolc helyre, azaz ma Magyarországon hatszázan ezt akarják tanulni. Óriási az igény, a mi feladatunk ezt kielégíteni.

filmhu: Térjünk is rá erre a bizonyos osztályra. Forgatókönyvíró-osztályról tudtam, máris kiderült, hogy forgatókönyvíró-dramaturg, ami valójában a mozgókép-tudományi szak utódja. Hogy is van ez?

B.GY.: Régen mozgókép-tudományi szaknak hívták, de ez már akkor sem volt pontos, hiszen a Filmművészeti Egyetem alkalmatlan arra, hogy a mozgóképet tudományosan oktassa, erre a célra szolgálnak a tudományegyetemek. A mozgókép-tudományi fedőnéven elsősorban olyan gyakorlati filmeseket igyekeztünk képezni, akik az írás felől közelítenek a filmhez. Forgatókönyvírók, dramaturgok, kritikusok. Az már közhely, hogy a magyar filmek leggyengébb pontja a forgatókönyv, de még valami hiányzik igazán: a kreatív producer, a rendező alkotótársa, aki nemcsak a pénzügyi hátteret biztosítja. Az általunk összeállított ötéves tantervben az utolsó két évben forgatókönyvírónak vagy kreatív producernek lehet szakosodni.

filmhu: Számomra kilóg innen a reflexív típusú filmkritika, mert nem kreatív szinten foglalkozik írásban a filmmel, ahogyan azt a dramaturgok, forgatókönyvírók, kreatív producerek teszik.

B.GY.: Igazad van, ez valóban kilóg, de a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen szakokról is kikerülnek olyan emberek, akik utána a kritikusi hivatást választják. Közülük most csak egy nevet említenék, Stőhr Lórántét.

"Nem nekem kell eldöntenem, hogy mennyi filmkritikusra van szükség" (fotó: Cinefest)

B.GY.: A forgatókönyvírásról szóló vizsga természetesen forgatókönyvírásból áll. A gyakorlati produktumok egymásra épülnek: az első év végén elbíráljuk a könyvet, és szerencsés esetben a második év végére már film készül belőle. Vannak természetesen elméleti tanegységek, ezeknek a számonkérése a hagyományos formában zajlik.

filmhu: Kik bírálják el a forgatókönyveket?

BGY: Schulze Éva, az Egyetem dramaturg tanára, a híres Simó osztályt is ő oktatta erre a tudományra. Németh Gábor, a másik osztályfõnök, kiváló író, forgatókönyvíró. Mivel ketten vagyunk osztályfőnökök, én is belekotyogok egy kicsit mindenbe.

filmhu: Mi volt a válogatás szempontja? Az eredeti nyolcas keretszám helyett végül tizenegy embert vettetek fel.

B.GY.: Eredeti, tehetséges, érdekes, és kreatív embereket kerestünk. Három hónapig zajlik a felvételi, és még ez sem elég. Az első fordulóban egy nem kifejezetten lexikális teszt segítségével szűrtünk, majd filmelemzést írattunk A kis Valentinó-ról vagy a Sípoló macskakő-ről. A maradék száz versenyzővel személyesen beszélgettünk és  végül tizenegynél  úgy döntöttünk, hogy inkább vegyünk fel többet, és ha mégis rosszul döntöttünk volna, az az együtt töltött évek során ki fog derülni.

filmhu: Te is említetted, hogy a magyar film közhelyszinten gyenge pontja a forgatókönyv, a filmhu fórumában is folyamatos a parázs vita ennek kapcsán, és mindig előkerül az oktatás kérdése: hogy nem tanítják meg rendesen. Németh Gábor és Schulze Éva neve hangzott el, ezen felül gondoltatok-e vendégoktatókra, akik esetleg a zsánerfilmes forgatókönyvírást oktatnák, vagy külföldi professzorokra, akik a pitchelés tudományát tanítják? Van bennetek törekvés arra, hogy ilyen irányba tágítsátok a képzést?

B.GY.: Ennek egyetlen akadálya van: a pénz. Nagyon sokba kerül meghívni egy külföldi oktatót, nem lehet annyit fizetni neki, mint amennyit egy magyarnak. Tavaly az egyik osztályba szerettük volna elhívni Kálmán Gábort, a Los Angeles-ben élő kiváló dokumentumfilmest és tanárt. A Fulbright kifizette volna a költségek bő felét, de az Egyetem nem tudta előteremteni az összeg másik felét. Több olyan nevet beírtunk a tanrendbe, akiket szeretnénk vendégül látni. A rendezők közül Pálfi és Török tanítja őket, de szeretnénk elhívni tőlük egészen különböző filmkészítõket, mint például Sándor Pál, Gárdos Péter vagy Sas Tamás, mert amit ők tudnak, azt nekik kellene megtanítaniuk. De természetesen a hallgatók igényei is alakítani fogják az általunk elképzelt tantervet.

"...én is belekotyogok egy kicsit mindenbe..." Báron György és Németh Gábor a Moveast Nemzetközi Filmfesztiválon (fotó: Simara László)

B.GY.: A markáns rendezőgenerációk esetében, mint a Simó-osztály, létezik a filmjeiket összekötő közös mentalitás. Az új kritikus generációról viszont ugyanez nem mondható el. Sok a tehetséges fiatal kritikus, de inkább csak csapatok vannak. Nagyon érdekes közösség alakul a Mozinet körül. Nem látok egyetlen meghatározó nagy fórumot, inkább sok kicsit.

De a műfaj határai is fellazulóban vannak. A blog körülhatárolhatatlan műfaj. Ha valaki a saját blogját írja, az a magánügye, meg persze azé, aki elolvassa. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a szerkesztett tartalmat a nem-szerkesztett tartalomtól. A nem- szerkesztettnél a felelősség kizárólag azé, aki megírja a cikket, senki másé. A szerkesztettnél szakmai-morális felelősséget vállal a cikk mögött álló szerkesztőség.

filmhu: De pont ez a blogok legnagyobb erénye, ezért érzik az olvasók hitelesebb tájékoztatásnak, és ezért születtek meg a szerkesztett blogok.

B.GY.: Minden vélemény jogos és releváns, nem lehet kimondani, hogy léteznek jogos és nem jogos megnyilvánulások. Bízom benne, hogy vannak olvasók, akik tudják, hogy bizonyos kritikusok, bizonyos lapok felelősségteljesek, ezen kívül pedig mindenki összevissza fecseghet, nekik is megvannak a megfelelő fórumaik. Tényleg úgy gondolom, hogy ez utóbbi nem azonos a kritikával. Az írás: szakma. Lehet enélkül is írni, a neten rengeteg erre a hely, de kellenek olyan fórumok, ahol nem véletlenül bukkanhatunk megfelelő írásokra. Ha valahol működik egy szerkesztőség, mindegy, hogy on-line vagy offline, az nem csak szellemiséget, de valamilyen szinten felelősséget is jelent. És írni, én úgy gondolom, felelősség is.

(* Az interjú elkészülte után jelezte az ELTE, hogy náluk van szabadon választható filmkritika szeminárium Gelencsér Gábor vezetésével. Az érintettek elnézését kérjük.)