Bár nem így volt tervezve - a bemutatót kétszer is eltolták, tavaly novemberben a koronavírus miatt -, a Becsúszó szerelem a legjobbkor érkezik a mozikba: az Európa-bajnokság vége után még sokakban lobog a futball-láz, és talán így még többen beülnek majd rá. Érdemes már a legelején leszögezni: a közönségfilmes babérokra törő alkotás bájos és könnyed hangvételével, ügyesen felvázolt, színes karaktereivel sokat tesz azért, hogy minél több embert csábítson a mozikba, de aki klasszikus focis filmet vár, vagy aki ebből a filmből akarja megérteni, hogy lehet valakinek az az élete, hogy minden hétvégén önkívületi állapotban tombol a lelátón, az csalódni fog.
A Becsúszó szerelem egy romantikus komédia, amely elsősorban azért nyúlt a fociultrák világához, hogy abból kiindulva minél nagyobb utat járhasson be a bunkó, vagy egyenesen rasszista kiszólásaival együtt is szerethető Gyula. Azt érezhetjük, hogy egy frontális karambol előtti percekben kapcsolódunk be a mindennapjaiba: ha nem képes visszavenni az aggresszívitásából, azzal a párkapcsolatát kockáztatja.
Mariann, a felesége (Stefanovits Angéla) gyereket akar, és miután a férfiről kiderül, hogy steril, az örökbefogadás mellett döntenek. Természetesen a film boldogan csapja le azt a magas labdát, hogy egy férfiasságára büszke fociultrának korántsem egyszerű a fejébe verni, hogy nem tud gyermeket nemzeni.
Az erős kontrasztok megteremtésével számos humoros szituációra nyílik lehetőség, felváltva hüledezhetünk vagy mosolyoghatunk, ki-ki vérmérséklete szerint, a lelátói világ sarkított ábrázolásán és a kismamaúszás ezoterikus túlzásain. Ezzel persze veszélyes terepre téved a film, könnyen bántóvá válhat, ha a felvázolt közegek bemutatását elintézi pár közhellyel.
Ezt egyrészt azzal cselezi ki az árnyalt közegábrázolással tényleg nem vádolható Becsúszó szerelem, hogy még a legvérmesebb szurkolóról esetében is érezteti, hogy egy szíve mélyén jó emberről van szó, másrészt, bár reflektál a mai magyar közállapotokra, sokkal jobban, mint amit egy hazai romkomtól eddig megszoktunk, finoman azért elemelkedik a valóságunktól. Például senki ne keressen Kinizsi nevű csapatot az NB1 indulói között.
Mintha csak azt mondaná, ez a film rólunk szól, de azért na, ez egy romantikus komédia, nem kell a látottakat véresen komolyan venni. Ezzel együtt, biztosan nem a Becsúszó lesz a magyar fociultrák kedvenc filmje, és most finoman fogalmaztam. Biztosan nem lesz mindenki olyan elnéző mint én, de nekem már az is nagy örömet okozott, hogy legalább említés szintjén belekerült a kedvenc csapatom, a Diósgyőr.
Ötvös András nagyszerű dühkezelési problémákkal küzdő szurkolóként, amellett, hogy élvezet nézni őt, ahogy értetlenül feszeng a film számos jelenetében, a nyers erő is ott buzog benne, ami alapvető fontosságú egy ilyen típusú szerephez. Szívesen megnéznénk őt egy keményebb fociultrás filmben is, nagy valószínűséggel megállná a helyét.
A Becsúszó szerelem Gombó Viola Lotti megjelenésével kel úgy igazából életre, és fedi fel a lapjait. Végképp kiderül, hogy itt a foci csak díszítés, ez a film valójában egymás elfogadásának a fontosságáról szól, arra hívja fel a figyelmet, hogy tolerancia nélkül sok minden jó dologtól foszthatjuk meg magunkat, akár még az igazi szerelem is elroboghat mellettünk. Igen, ez egy romkom, de szerencsére emészthető adagokban kanalazza belénk optimista életszemléletét.
Viola egy árva, állapotos roma lányt alakít, aki a történések váratlan alakulása folytán összezárva kénytelen élni Gyulával. Bár háttere alkalmassá tette volna, szerencsére nem kényszerítették áldozati szerepbe Lüszit, hanem egy jóval izgalmasabb irányt választottak az írók. A fiatal színésznő karakán, önfejű, senki sajnálatát nem igénylő tizenévesként robban be a filmbe, és magával ragadó lendülete később sem hagy alább.
Méltó partnerévé válik a nála jóval tapasztaltabb Ötvös Andrásnak, együtt még azt a sokszor látott filmes szituációt is el tudják adni igazinak, amikor két ember a sebeik mutogatásával és ezek történeteivel kerül egymáshoz közelebb. Még sok mozis főszerepet kívánunk Gombó Violának, jól fog járni vele a magyar film. Ötvösnek csak azért nem kívánjuk ugyanezt, mert neki már megvan a következő főszerepe, az év végén a Nagykarácsonyban láthatjuk megint.
Bár Stefanovits Angélát túl hamar a partvonalra tette a forgatókönyvírói önkény és kényelem, a legtöbb mellékszereplő izgalmas színekkel gazdagítja a filmet. Thuróczy Szabolcs biztos pontja minden magyar alkotásnak, amiben megjelenik, Berényi Bianka egy jelenetre korlátozódó nyeglesége is jól veszi ki magát, a legnagyobb meglepetést pedig Hajdu Szabolcs okozza szotyizós, kameráktól rettegő, kapucnis drukkerként.
A romantikus komédiák két állandó ígéretéből, legyen benne románc és legyen humoros, az elsőt maradéktalanul teljesíti Nagy Viktor Oszkár filmje, a másodikat viszont csak félig. Van egy kedves, derűs hangulata, de igazán emlékezetes, a vetítés után mesélhető poén túl kevés van benne. Nem született klasszikus, viszont semmi ciki sincs benne, egy kellemes nyári moziélménnyel gazdagodhat, aki jegyet vált rá.
Szimpatikus vonása a Becsúszónak, hogy a szórakoztatni vágyás mellett merész vállalással még azt is szeretné elérni, hogy egy kicsit jobb emberré váljunk. Mindezt finoman, mértékkel teszi, es erre a film óvatos happy endje a legszebb példa. Nem borulnak egymás nyakába fociultrák és cigányok, nevetségesnek is hatna egy ilyen lezárás, de van egy reményt keltő közeledés. A foci örök, abba mindig lehet kapaszkodni, de az élet legtöbb területén jó, ha nem zárkózunk el a változástól, például világlátásunk finomhangolásától, vagy akár radikális módosításától.
