Kapcsolódó anyagok

Bereményi Géza A Hídemberről, a "legnagyobb magyar" titkairól

Többet pénzzel, mint lélekkel?

A Hídember - Kétszáz évente egy - beszélgetés az alkotókkal

filmhu:Mit értett azon: szintfenntartásában létezik a magyar filmkultúra?

B. G.: A magyar képi kultúra kreatív és kezdeményezőképes, vagyis szinten van tartva. A szemle izgalmas volt, nagy csoda nem történt, igazán nagy, átütő filmet nem láttunk, de rosszat se, és ez nagyon fontos. A  magyar „független film” létezik, van, reménykedjünk, hogy jövőre jobbakat látunk.

filmhu: Ön készítette a legdrágább magyar filmet, milyen volt zsűritagnak lenni egy országos függetlenfilm fesztiválon?

B. G.: Jó volt, örömmel voltam itt. Következő kérdés?

filmhu: Mi a tétje egy függetlenfilm fesztiválnak?

B. G.: Egy ilyen fesztivál mutatja meg, hogy szellemileg a képi kultúra Magyarországon hogyan áll. Nem akármi a tét ilyenkor. S ez egy nagyon hasznos, nagyon fontos fesztivál. Azt, hogy az amatőr kezdeményezésből mi történik, hogy hol tart az ország, ez a fesztivál pontosan érzékelteti.

filmhu: Milyen jövőt jósol ezeknek a filmeknek, van esélyük rá, hogy szélesebb nyilvánosság elé kerülhessenek?

B. G.: Bármikor vetíthetőek ezek a filmek, és azzal, hogy díjat kaptak, rangot is kaptak, és az emberek kíváncsiak lesznek rájuk. A televíziónak, a moziknak kell műsorra tűzniük őket.

filmhu: Péntek este azt mondta, még nem találta meg a kedvenc filmjét. Megváltozott mostanra a véleménye?

B. G.: Igen, megváltozott azóta, a Zsebzsötemben megtaláltam a kedvencemet, amit díjazott is a zsűri, úgyhogy én a célomat elértem. Friss, fiatal, minden rendben van vele.

filmhu:Minek köszönhető az, hogy ennyire kevés kisjátékfilmet láttunk ezen a fesztiválon? Sokkal több volt a dokumentarista jellegű film.

B. G.: Fikciós filmet, játékfilmet nehéz csinálni. Dokumentumfilmet viszonylag könnyű, hisz az a valóságanyag maga, nem kell semmit kitalálni, csak a körülöttünk lévő valóságot filmre venni. Ezért láthattunk kevesebb fikciós filmet. Igazából számomra a fikciós filmek izgalmasabbak, de nem akarok rangsorolni.

filmhu: A tegnapelőtti programban szerepelt egy áldokumentumfilm, az Embertelen híd. Az esti értékelésnél nem mondott véleményt róla…

B. G.: Ez egy nagyon rossz film, kifejezetten rossz, buta. Nem azért, mert én szerepelek benne, hanem mert komolytalan. Hozzá vagyok szokva ezekhez a reakciókhoz, ezekhez a gonoszkodásokhoz.

filmhu: Adott le idén pályázatot az MMK-nak? Készül valamilyen új filmre?

B. G.: Nem. Én egy darabig nem csinálhatok filmet. Büntetve vagyok. Büntet a szakma azért, mert megcsináltam egy drága filmet. Egy ideig hiába adnék be pályázatot. Van forgatókönyvem, kész filmtervem, de nem adhatom még be, mert nem engedélyezik.

filmhu: Vajon meddig tart ez a büntetés?

B. G.: Körübelül egy évig kell várnom. Egy évig nem csinálhatok filmet.

filmhu: A forgatókönyvet ön írta?

B. G.: Igen, mindig én írom magamnak a forgatókönyveket

filmhu: Elmesélné, miről fog szólni?

B. G.: Hogyne, szívesen beszélek róla. Egy szerelmi szenvedély filmjét csinálnám meg. A második világháború idején játszódik és utána a hatvanas években. A szerelmi szenvedélyről szól és annak a következményeiről az utódokban.

filmhu: Színészek?

B. G.: Nem gondolkozhatom még a színészeken, várnom kell, míg megbocsátanak nekem. Van benne egy nagyon fontos női szerep, azt biztos, hogy egy kitűnő színésznőnek kell eljátszania, egy huszonöt és harminc év közötti színésznőnek.