 |
Annak ellenére, hogy Czabán György a megnyitón csupa jó filmet ígért, Bakács az első esti konzultáción bejelentette: ma egyetlen jó filmet látott. Ez volt az Inforg Stúdiós A pofon, melynek egy függetlenfilmes szemlén való bemutatásának jogosságát illetően heves vita indult a versenyzők és a zsűri között. A résztvevők nem értették, hogy kerülhetett ide egy sok pénzből legyártott profi színészekkel dolgozó főiskolás vizsgafilm, mely az ő filmjeikhez képest professzionális színvonalat képvisel. A felháborodott független filmesek valóban arcul csapva érezhették magukat, mert dühüket az sem csillapította, hogy a zsűritagok a főiskolások hátrányos helyzetét bizonygatták. "A Főiskolán már régen nincs szellemi hatás, s abból a szempontból is nagy előnyötök van, hogy az egész ott folyó cirkusszal nem kell törődnötök, az összes sallangtól meg tudtok szabadulni. A pofon azért független, mert belső esztétikai szabályok irányították"- zárta le a vitát a zsűri.
Mucsi Zoltán és Anger Zsolt padödöje után a Szőrruhában (Kállai Henrik-Vas Vilmos) című, Jancsóról készült elszerencsétlenkedett portréfilm került a boncasztalra. „Természetesen Jancsó megoldotta, hogy ne legyen a film olyan borzalmas első látásra, amilyen”- mondta Bakács, ennek ellenére „megtörtént az az igazságtalanság, hogy Konkoly-Thege jobb fejnek bizonyult, mint Jancsó” jegyezte meg Bereményi az „unalmas rendező” után az „érdekes festőművészt” prezentáló Az ember, ha vannal, kapcsolatban.
Portréfilmek hosszú sorát nyitotta meg az imént említett két film, ugyanis az idei fesztiválon legnagyobb számban ez a műfaj képviseltette magát. Láthattuk Az igazi Szőkét, Zombrácz Virág elbűvölő nagymamáját (Az ősz tizenkét pillanata), s a Magamról csak annyit gyilkosát, aki köré „dermesztő”, „balladai tömörségű” film épült.
A Bukolikák (Grei Tibor) legnagyobb dobása a főszereplő Nagy Sanyi volt. Hiteles és nagy pillanatokat kaptunk tőle, egy önpusztító bohóc életjátszmáját. A film egyetlen hibája, hogy a főszereplő alakjának árnyalására hivatott környezetrajz végül különálló, egyenrangú filmmé nőtte ki magát benne, így – Bereményi Géza megfogalmazásával élve – „egyszerre volt szocio- és pszichofilm, pedig igazi ereje magában a portréban rejlett”.
A Magyar génmesék inszeminátor főhősében „a világ legkielégítettebb férfiját” ismerhettük meg, aki vállig felhúzott gumikesztyűjében látogatja végig a falusi gazdák és TSZ-ek teheneit, lovait és disznóit a mesterséges megtermékenyítés szolgálatában. Ebben a világban nők csak elvétve akadnak: a TSZ „rebbent, aszexuális hivatalnoknőjén” (idézve ismét Bereményit) túl jobbára csak öreg falusi nénik. Nem mindennapi témájával Füredi Zoltán filmje a fesztivál legemlékezetesebbjei közé tartozott.
A Dixivel és az Extázis 7-től 10-iggel ugyanaz volt a baj: nagyon keveset tudtunk meg főhőseikről. Az előbbit Bereményi kitűnően szerkesztett filmnek nevezte, azonban olyannak, ami valószínűleg megmarad egy pesti társaság kultfilmjének s kb. azonos véleményen volt ezzel a magát egyébként Oláh Lehel rajongónak titulált Bakáts is.
Az Extázis 7-től 10-ig kapcsán szombat este úgy tűnt, generációs vita fog kibontakozni, de miután Bakáts közölte Csillag Ádámmal, hogy ő és a portrét álló Palotai Zsolt, a meg nem értett dj korban nem állnak valami távol egymástól, kiderült, máshol kell keresgélni a hibát.
A KVB másik filmje, a 6 vasárnap Magyarországon görbe tükör az elmúlt három választásról, arról, hogyan lát minket egy halszakértő kameraszeme.
„A 6 vasárnap Magyarországon is azok közé a filmek közé tartozik, melyek a Filmszemlén nem kaptak díjat, vagy vetítésre sem kerültek. Ez a film, melyet közel tíz évig forgattak, a dokumentumfilm legalapvetőbb szellemi jegyeivel foglalkozik, mely az időt és a tényeket valamilyen értelemben összehozza, csoportosítja, új értelmezéseket ad neki, s ez az értelmezés mindannyiunk számára világos: a politikai hatalom nevetségessége, a politikai pártok elitizmusa”- mondta Bakáts Tibor Settenkedő a díjátadáson.
Káldy Lászlónak, a függetlenfilmes mozgalom legavantgard-bbnak tartott tagjának három rövidfilmjét is láthattuk, melyek közül a legjobban sikerült Jövök, ha tudokért a zsűri különdíját kapta. A díjként elnyert super8-as filmeket továbbadta Kotnyek Istvánnak azzal a kéréssel, szegje meg két évvel ezelőtti fogadalmát, s csináljon még filmeket.
Péntek délután Kaposvár két testvérvárosából, az olaszországi Schio-ból és a horvátországi Koprovnicából érkezett független filmesek mutatták be néhány alkotásukat. A koprovnicai gimnazisták filmjei a dokumentarista jellegű kisfilmek azon csoportjába illeszkedtek, melyekre a fesztivál filmjei közt is akadt példa (ilyenek voltak a Prágáról készült filmek). Ezek hangulatképek montázsával mutattak be egy-egy várost. Az olasz Aldo Nove beszélt arról, hogy városában három éve rendez filmfesztiválokat, melyek közül a tavalyi tematikus fesztiválon már ötezren vettek részt.
Kísérleti- és animációs filmekből nagyon kevés jutott. Tankönyvszélen életre keltett figuráival a legötletesebb s egyben legszórakoztatóbb Gulyás Gábor három perces animációja, a Nebuló volt. Bush és Szaddam Husszein vadnyugati tánca a Miért nem lehetünk barátok?-ban (Hatvani Balázs), vagy Willy és Bernie vérbe fúló labdázása a Piros pöttyösben (Vadócz Péter-Pánczél Gábor) egy-egy poénra volt kihegyezve.
Hogy a péntek esti felháborodás mennyire volt jogos vagy jogtalan, hogy a filmezést nem elsősorban financiális körülmények határozzák meg, arra a fesztivál igazi válasza a Zsebzsötem volt.
A Moszkva tér Rojáljaként megismert Szabó Simon és társai bebizonyították, végül is az dönti el a dolgot, hogy ki akar filmet csinálni.
„A lelkesedés a legfontosabb. Nincs igazuk azoknak, akik a pénzre hivatkoznak. Ha ki akarsz jutni Párizsba, nem fogsz ülni és várni, hogy összejöjjön az a párszázezer… elindulsz stoppal.”
A színház s a reklámfilmezés felől érkezett csapat első kisjátékfilmje a februárban forgatott Zsebzsötem. „A Kodaktól kaptunk 50 percnyi nyersanyagot, s mivel egy 20 perc körüli kisjátékfilmet akartunk készíteni, nagyon pontosan meg kellett terveznünk minden egyes jelenetet ahhoz, hogy fussa a nyersanyagból.” Annak ellenére, hogy ez volt az első magyarországi fesztivál, melyen feltűntek, filmjük már bemutatása előtt kultfilmmé vált, egy hónap alatt 1500-an töltötték le a netről. „Még soha nem vettünk részt egyetlen fesztiválon sem, nem is ismerünk senkit, pl. producereket. Csak halljuk ezeket a neveket, s most próbáljuk hozzákötni az arcokhoz.” „A gimnáziumban kezdtük a színjátszást, később sokfelé asszisztáltunk, a Pince színházban, a Tháliában… Nem tanultuk sehol a filmezést, de sok filmet nézünk, s folyamatosan készítünk reklámfilmeket, videóklipeket. Egy reklámfilmből el lehet élni két hónapig. A Celluloid Műhelyesekkel tartjuk a kapcsolatot, ők is hasonló cipőben járnak, mint mi, reklámfilmeket csinálnak különféle cégeknek” „Sztárszereplőink viszont vannak: Christian Wagner, a drogdíler szerepében Török Feri, vagy a Radnótis Fitzera Béla..”
A Zsebzsötemesekkel a vasárnap délelőtt beszélgettem. Azon izgultak, hogy nem érnek oda a Győrbe, a Valahol Európábanra. Tíz órakor kezdődött volna a díjkiosztó, mindannyian Bereményi Gézára vártunk. Háromnegyed 11-kor végül nélküle kezdődött el a ceremónia.
A legjobb film díját Czomba Albert – Szabó Simon – Koroknyai Róbert – Salamin Gergely filmje, a Zsebzsötem kapta.
Az 50. Országos Függetlenfilm Szemle díjazottjai
A zsűri különdíjai:
Füredi Zoltán: Magyar génmesék
Grei Tibor: Bukolikák
Káldy László: Jövök, ha tudok
Animációs film kategória díja:
Gulyás Gábor: Nebuló
Dokumentumfilm díja:
KVB: 6 vasárnap Magyarországon
Kisjátékfilm díja:
Dési András györgy –Móray Gábor – Csukás Sándor – Völler Ágnes –Peter Ogi – Zányi Tamás – Gulya Pál – Muhi András: Pofon
Legjobb rendezés díja:
Ferenczi Gábor: Magyar Buletin; Magamról röviden csak annyit…
Legjobb film díja:
Szabó Simon – Czomba Albert –Koroknyai Róbert – Salamin Gergely: Zsebzsötem
