„Hivatásos túlélő vagyok”
Bíró Yvette
2004. június
Nemzetközi hírnevű tanár, filmkutató, forgatókönyvíró, egykori dramaturg és folyóirat-szerkesztő. Most épp a Nobel-díjas José Saramago, Kőtutaj című könyvéből készült film bemutatója alkalmából jött Budapestre. A mű főcímén forgatókönyvíróként szerepel a neve, de Bíró Yvette-et pályafutása során sokféle filmes szerepkörben ismerhettük meg. folytatás »
Bűnös, nem áldozat!
Per Fly
2004. június
Per Fly az a dán filmrendező, aki a nagy dogma generációval egyszerre indult el, de mind a mai napig a saját útját járja. Eddigi legnagyobb vállalkozása egy trilógia a dán társadalom három reprezentáns rétegéről, a nagyon szegényekről, a nagyon gazdagokról és a középosztályról. Néhány évvel ezelőtt készült A pad (Baenken), mely egy lecsúszott alkoholista történetét meséli el. A nemrég hazánkban is bemutatott Az örökség (Arven) című folytatás 2003 legnézettebb dán filmje volt saját hazájában. Pedig nem egy romantikus vígjátékról van szó, hanem egy mély és felkavaró filmről, mely még csak nem is dogma. A rendezőt Az örökség bemutatója kapcsán kerestük meg egy beszélgetés erejéig. folytatás »
„Művészetről nincs szó"
Cserhalmi György
2004. április
Cserhalmi György 1971-ben végzett a főiskolán. Játszott Debrecenben, Veszprémben, tagja volt a Nemzeti és a Katona társulatának, aztán szabadúszásba kezdett. Volt Hamlet, Mercutio, Cyrano de Bergerac és Őrnagy a Tótékban, kapott már Balázs Béla és Kossuth-díjat, s majd kétszáz filmszerep áll a háta mögött. Legutóbb akkor került reflektorfénybe, amikor Ondrej Troján Zelary című filmjét Oscarra jelölték. Most Mispál Attila A fény ösvényein című filmjében forgat. A szerep tetszik neki, mégsem érzi jól magát a bőrében a mai magyar filmes társadalom tagjaként. folytatás »
A megismeréshez bátorság kell
75 éves Max von Sydow
2004. április
Már előző este érdeklődéssel figyeltem a Moszkvai Filmfesztivál partiján az alkalomból lezárt puccos étteremben, ahogyan a szervezők által ajándékként szétosztogatott orosz tiszti sapkában járt-kelt, és ütötte a taktust a cigányok zenéjéhez, miközben Lollobrigida ropta a táncot. Kevés ilyen szimpatikus idős urat látni a világban. Jelenlétéből hihetetlen letisztultság árad. Tapintat és mélység. Háromnegyed évszázadnyi emberöltő tapasztalata, az Ingmar Bergmannal töltött évekből szerzett tudás, egy nemzetközi karrier, 120(!) filmszerep. Az ezerarcú karakterszínész tekintélyt parancsoló, szikár alakja biztonsággal magasodik az égbe. Komoly tekintetén türelmes figyelem honol. Nem véletlen, hogy a moziban ő a bölcs öregember archetípusának megtestesítője. folytatás »
„Állj be a jelbe!”
Gryllus Dorka
2004. február
Jó néhány filmszerepet tudhat maga mögött: dolgozott Szabó Ildikóval, Mispál Attilával, Koltay Gáborral, Sas Tamással, Sopsits Árpáddal, Gyöngyössy Bencével, Rolf Schübellel, Klöpfler Tiborral, Szirtes Jánossal és feLugossyval, Miloslav Lutherrel. Pejó Róbert „gyötrelmes” Dallasában szeméttelepen élő cigány asszonyt játszik, Steven és Robert Lovy Mix című filmjében fétismodell. Gryllus Dorkával a Lovy testvérek filmjének bemutatója kapcsán beszélgettünk. folytatás »
Isten őrizz játszani!
Gáspár Tibor
2004. január
Szentesi gimnazistaként a városi NB2 kézilabdacsapat oszlopos tagja volt, sokáig tornatanárnak készült, végül azonban színész lett. Miskolc, Eger, Budapest, Békéscsaba, Zalaegerszeg – főszerepek sora és rangos szakmai díjak, a kollégák által adományozott Hekuba-díj és a Jászai Mari-díj igazolják tehetségét. Legtöbben azonban „csak” Gáspár Sándor kisöccseként ismerik. Gáspár Tibor, békéscsabai színész Janisch Attila Másnap című filmjének főszerepében, a gyilkossági ügybe keveredő, pusztába vetett fényképész karakterében 46 évesen lép a rivaldafénybe. folytatás »
"A vakhit a gyengeség jele"
Laura Morante
2004. január
Ilyen lehetett Loren, Lollobrigida, Silvana Mangano és a többi olasz díva a fénykorában. Érett asszony, 48 éves, mégis örökifjú nőiesség hatja át lényét, ahogy lépten-nyomon dallamosan csengő olasz szavakat sző bele angol mondataiba. Szépsége nyilvánvaló, mégsem tolakszik személyisége elé, sztáros ledérségként. Határozott, erős jellemű olasz nő, ám a zord keménység árnyéka sem vetülhet rá. folytatás »
Az orosz Kharon
Szokurov-retrospektív Torinóban
2004. január
Kharon a görög mitológiában az a révész, aki bárkáján a holtak lelkeit szállítja át a Styx (vagy Lethe) innenső folyópartjáról a túlvilágba. Szokurov hasonló szerepet játszik a kortárs filmművészetben, műveivel erről a bárkáról szól hozzánk. Őrangyal, aki a ma emberének halál-tudatáért felelős: a folyón történő utazásról tudósít, amely egyenesen a terra incognitába vezeti az ismerős fizikai környezethez szokott emberi elmét. Ezen a köztes világban megtett úton a halál nem más, mint tudatállapot, az új otthonra ráhangolódás folyamata. Ezt a halálélményt tapasztalják meg filmjeinek láthatatlan narrátorai, így az Orosz bárka mesélője is. Teljes életművének retrospektív vetítésén, a Torinói Filmfesztiválon feltárult a szokurovi oeuvre titka. folytatás »
Van ez a naposcsibe kinézetem
Karalyos Gábor
2003. november
Ki tudja, hányan szorítottak egy emberként beszélgetőtársamnak, hogy sétáljon át kéz a kézben a Moszkva téren szerelmével, legalább érettségi bankett után. Karalyos Gábor a másodévet követően - 2000-ben - forgatott Török Ferenc fönt említett – méltán – „közönségfilmjében”. Egy éve vette át diplomáját, azóta két színházat is „erősített” – egyszerre -, ettől az évadtól a Radnóti Színház tagja. Állandó - második - otthona a Kaposvári Déryné Vándorszíntársulat, ahol színművészeti tevékenysége mellett jelmeztervezőként-készítőként és rendezőként is működik. Augusztus közepén kezdett el forgatni Deák Krisztina Miskolci Bonni és Klájd munkacímű produkciójában. Hamarosan két filmfőszerep lesz a háta mögött. Pszichoanalízisbe fulladt kvázi-interjúnkban érintettük mindazt, amit nem szégyelltünk. folytatás »
Az art mozi szenvedélye
A szegedi Grand Café
2003. november
Az 1996 óta üzemelő szegedi Grand Café nem csupán művész mozi, hanem olyan találkozóhely is, melynek sokszínű kulturális programjain és “lassúságra, türelemre nevelő” kávéházán egy nemzedék már biztosan felnőtt. A vidéki art mozizás sajátosságairól és a Grand Café egyedi világáról Erdélyi Ágnessel, az intézmény vezetőjével beszélgettünk. folytatás »
A hitetlenek nem érdekelnek
Nyikita Mihalkov
2003. szeptember
Sok az ellensége. Oroszországban minden létező filmes intézménynek, bizottságnak, alapítványnak és művészeti akadémiának ő az elnöke. A Moszkvai Filmfesztiválon -ahol mi más lehet, mint elnök- cáratyuskaként fogadja a nemzetközi sztárokat. Ahol felbukkan, jelenlétével valósággal rátelepedik a helyre és a pillanatra. Ám amikor angolul beszél, sokkal emberibbnek tűnik. Mert keresi a szavakat. Mert végre kizökken a magabiztos, narcisztikus fellépésű mester szerepéből, és felsejlik tekintetében a gondolkodó művész. folytatás »
Nem kell tökéletesnek lenned
Csányi Sándor
2003. augusztus
A Radnóti Miklós színház ifjú aktorát a filmbarátok az I love Budapest széplelkű biztonsági őreként ismerhették meg. Legújabb moziszerepében sem maradt hűtlen az uniformishoz. A sokoldalú színész, akinek Pokorny Lia, az Új Színház művésznője mostanában kötötte be a fejét, és aki éppen első gyermek megszületését várja, novembertől Antal Nimród Kontroll című filmjében látható, melyben Bulcsút, a hajdanában szebb napokat is látott BKV-ellenőrt alakítja. Rendezője szerint ő a magyar Robert De Niro, jóllehet a keresztségben a Csányi Sándor nevet kapta. folytatás »
