filmhu: Te játszottad a Gombócok (Dumplings) című filmben Mei-t, a szakácsnőt. Mi fogott meg ebben a karakterben, ami miatt elvállaltad a szerepet?

Bai Ling: Az, hogy olyan misztikus és különleges volt. Egyenesen imádtam, talán ez volt a legegyedibb karakter, amit valaha játszottam. Sokan talán soha nem találkoztak még ilyen emberrel, aki ennyire gúnyos, magabiztos, és annyira bölcs, de ugyanakkor ártatlan lett volna. Ezen kívül provokatív és szexi, teljesen szabad szellemű. Annyira megtetszett, hogy tényleg azt kívántam, bárcsak én is olyan életet élhetnék. A rejtélyes viselkedése talán abból fakad, hogy nem hatnak rá a hétköznapi élet eseményei, az anyagiasság, ezáltal túlél bármit. Ő csak éli az életét, egyszerű és vidám lélekkel. Ez az, ami megfogott. Talán sokan nem értenek egyet velem, de számomra ő olyan, mint egy zen-buddhista mester. Azért gondolom ezt, mert az ő feladata a filmben, hogy próbára tegye a többieket. Épp úgy, mint ahogy a buddhista mesterek szokták a tanítványaikat, akik ki akarják próbálni magukat, és azt, hogy meddig képesek elmenni. Persze a nő a filmben rosszul használja fel ezt a lehetőséget. Talán más emberek nem tették volna azt, amit ő. Mei nem ad tanácsot senkinek, mindenkinek saját magának kell döntenie. Ha épp úgy dönt, hát tegye, az a saját hibája vagy öröme lesz. Ha el akarod pusztítani magad, csak rajta. De ha másképp nézzük, akkor a film arról is szól, hogy ennek így kellett lennie, mert a mai modern, rohanó világban az emberek elveszítik a lelküket.

Azokat a gombócokat nem szükséges megenni. Legalábbis én nem gondolom, hogy bármi jó is származna belőle. Ez pont olyan, mint a plasztikai sebészet. Ha egyszer a kés alá fekszel, rondává válsz, megváltozol, mert elveszted a szívedet, csak a külsőségekre kezdesz figyelni, és ha üres a szíved, akkor megcsúnyulsz, már nem leszel vonzó többé. Ilyen értelemben elpusztítod önmagad.

"Mint a plasztikai sebészet"
 filmhu: Te mit teszel azért, hogy fiatal maradj? Persze eltekintve a filmbéli veszedelmes lehetőségektől…

BL: Sokat járok bulizni, sok édességet eszem. Nem tornázom, és rendszeresen két-három órákat alszom. Egyszóval semmit sem teszek érte. Egyszerűen, ha az ember boldog, és pozitívan látja az életet, ha meg tudja őrizni a szelídségét, érzékenységét, akkor ez tükröződik a külsején is, csak így képes megőrizni fiatalságát. Ha valakinek gondjai vannak és boldogtalan, akkor sokkal öregebbnek néz ki. Én még ma is huszonhatnak érzem magam. Ha magadba nézel, meg tudod állapítani, te hány évesnek érzed magad, és annyinak is fogsz kinézni. A kor csak illúzió, egyáltalán nem számít. Én minden egyes nappal újjászületek, felfrissülök, ezért nem öregszem. Ha arra gondolsz, hogy öregszel, akkor az úgy is lesz. De ha nem azon jár az eszed, akkor élheted gyerekként is az életedet, mert ők nem kérdezősködnek és hamar elfelejtik a dolgokat. A lelket és az energiát befolyásolják a gondolatok. Ez meglátszik a külsődön is, és sokkal jobb hatásuk van, mint bármilyen krémnek, vagy gyógyszernek.

filmhu:  A film forgatása után nem voltak problémáid az evéssel?

BL: Ez mulatságos volt, mert a Dumplings hongkongi bemutatója után rendeztek egy hatalmas fogadást az egyik előkelő szálloda éttermében. Rettentő éhes voltam, de az összes felszolgált étel valamilyen gombóc volt, különféle töltelékekkel. Mindenki azt kérdezgette, hogy mi van benne – mi van benne?… Én sem bíztam senkiben, mielőtt bekaptam volna az elsőt, alaposan kinyitottam, nézegettem, megkérdeztem a pincértől, hogy mi van benne. Óvatos voltam… Érdekes, mert a filmben persze nem igazi embriókat vágtam fel, de teljesen úgy néztek ki. Ez nagyon erős lelki hatással volt rám. Még most is, minden alkalommal, amikor megnézem a filmet, annyira elszomorodom, ha látom, hogy az ember mennyi mindenen képes keresztülmenni. Olyan elveszettek vagyunk mindnyájan. Ha egy kicsit is belegondolunk, és felülemelkedünk a problémáinkon, akkor ráébredhetünk, hogy nincs szükségünk az efféle dolgokra. A sötétség néha megpróbál lehúzni, megkísérteni minket. Ezért tetszett nekem ez a film, mert tükröt tart az élet sötét és csúnya oldalával szemben. Megmutatja azokat a veszélyeket és félelmeket, amik innen erednek. Viszont ha tudomást veszünk róluk, akkor már tudunk bánni is velük, és így nem leszünk olyan elveszettek, nem fogunk annyira megijedni ezektől a dolgoktól. Te választhatod meg a saját döntéseidet, mint ahogy a feleség meg is teszi a filmben. Ő azonban elveszett marad, és ráadásul még a szerelmét is elveszíti.

filmhu: Mesélnél életed korábbi szakaszairól? Ha jól tudom, Kínában nőttél fel, és a hadsereg ifjúsági egységének tagja voltál Tibetben.
BL: Inkább úgy fogalmaznék, hogy az élet hozta így, hiszen szerintem az életben mindenkinek megvan a maga küldetése, akár szívesen teszi, akár nem. Tizennégy éves koromban három évre Tibetbe küldtek a hadsereggel. Éppen egy könyvet írok életemnek erről a szakaszáról, mert érdekes, hogyan látja egy kislány a hadsereget, Tibetet, és ezeken keresztül az egész életet. Felnőttként talán kellemetlen lett volna, de gyerekként akár gyönyörű is lehet. Nagyon érzéki, nagyon kegyetlen, mégis gyönyörű. Tizennégy éves voltam, mikor a katonaságnál kezembe adtak egy könyvet arról, hogyan kell viselkedniük egymással a férfiaknak és a nőknek. Nem értettem, miért nem maradhat egyedül egy férfi és egy nő egy szobában? Érdekeltek ezek a dolgok, sőt, szinte elbűvöltek. Fiatal voltam, és vágytam a szabadságra. A hadseregben viszont nagyon szigorúak voltak a szabályok, amihez nehéz volt alkalmazkodnom. A Népi Felszabadítási Hadsereg tagja voltam, ahol volt egyenruhám és fegyverem. Tudtam, hogyan kell injekciót beadni, telegrammot írni, sőt megtanítottak lőni is. A mai napig remekül lövök célba, bármilyen repülő tárgyat eltalálok. Azonban ha előttem van, és nem mozog, akkor nem tudom lelőni. Ez ösztönösen bennem maradt, ezt az ösztönt hasznosítom a szerepeimben is. Soha nem készülök, nem gondolkodom, mindig igyekszem ösztönösen cselekedni. A színészek általában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanulják kifejezni a karakterek érzelmeit. Holott szerintem az érzelmek szabadok és vadak, mindig belülről jönnek. Te sem tudod, miért tartod így a kezed, de ha gondolkodni kezdenél rajta, akkor nem így tartanád. Ezért kell ösztönösnek lenni. A közönség sokkal bölcsebb, mint gondolnánk, ők ösztönösen ítélik meg a színészeket. Ezért csak azt lehet hitelesen eljátszani, ami igaz. Például, ha nekem nem tetszett volna a szerepem a Gombócokban, akkor nem tudtam volna megformálni. Olyan vagyok, mint a közönség, megyek az ösztöneim után. Nem gondolkodom, csak teszem, ami jön. Ez a legszebb benne, mert nem tudod, mi lesz belőle, és ettől olyan lesz, mint a való élet.

"Néha már azt sem tudom igazán, hogy ki vagyok valójában én magam."
filmhu: A korábban játszott szerepeid közül melyik állt legközelebb a te személyiségedhez?

BL: Mindegyiket nagyon szerettem, teljes beleéléssel tudtam adni magamat. Úgy érzem, valamennyi része egy kicsit a saját egyéniségemnek. A szerepek mind különbözőek voltak: bölcsek, rejtélyesek, szégyenlősek, vagányak és szexik, ezek a tulajdonságok mind illenek valahogy az én jellememhez is. Szerencsés vagyok, hogy ilyen sokféle filmben játszhattam. Szerepeltem drámában, vígjátékban, sci-fi-ben és akcióban. Soha nem éreztem, hogy beskatulyáztak volna. Néha már azt sem tudom igazán, hogy ki vagyok valójában én magam. Aztán az is lehet, hogy ez mind, egyszerre.

filmhu: Történt bármi az életedben, amit később megbántál volna? Nem sokkal a Csillagok háborúja III epizódjának forgatása után szerepeltél az amerikai Playboy magazin címlapján. Rossznyelvek szerint emiatt vágták ki a veled forgatott jelenetet a filmből…

BL: Soha nem bántam meg semmit. Szerintem az életben mindennek oka van. Ott voltam a Csillagok háborúja forgatásán, és a magazinban is szerepeltem. Furcsa, de azt gondolom, hogy bármi is történt, szerencsés vagyok, mert ez a két dolog Amerika legfontosabb jelképei közé tartozik, a maguk módján egyedülállóak Én őszintén élem az életemet, és ha lehetőség adódik, miért ne éljek vele? Élveztem a fotózást, és a lehető legjobbat akartam kihozni magamból. A Playboy számomra a szabadságot is jelenti, mivel Kínában be van tiltva a pornográf képek miatt. Ezzel én nem értek egyet. Az emberi test szerintem szépséges, olyan akár egy élő szobor, melyet a természet formált olyanra, amilyen. Semmi baj nincs vele, a tisztasága a természetből fakad. Inkább az emberi gondolatok a tisztátalanok. Remélem, hogy az emberek megértik ezt, és mellém állnak.

"Bármi is történt, szerencsés vagyok"
filmhu: Több új filmed is a mozikba kerül a közeljövőben, mint például a Gene Generation. Mesélnél ezekről a filmekről és a távolabbi terveidről?

BL: Az egyik film, a Man About Town lesz az első, amiben újságírót alakítok. Ben Affleck a partnerem, ő a filmben utálja az általam alakított karaktert, mert mindent megpróbálok kiásni a múltjából. Szerettem ezt a szerepet, mert olyan, mint én: sokat van miniszoknyában, provokatív és szexi egyszerre. Nagyon vicces, egy igazi mai vígjáték. Szerintem a közönség is szeretni fogja. Aztán itt az Edmond, amit ezen a fesztiválon is vetítettek; ebben egy sztriptíztáncosnőt alakítok.
Nemsokára jön a Gene Generation, amit szintén nagyon szerettem. Nagyszerű világot teremt, a karakterek olyanok, mint egy képregény figurái. A történet valahol a Mátrix és a Lolita között van, amolyan keverék, nagyon modern. A filmnek ugyanaz a producere, mint a Mr. és Mrs. Smith-nek. Ragaszkodott a hű környezethez, ahhoz például, hogy igazi fegyvereket használjunk. Nagyon hatásos volt. A szerelmi szál is gyönyörű a filmben, a karakterem mély érzésű, romantikus, megható lélek.
Nemrég fejeztem be a Southland Tales című filmet a Universal Pictures-nél. A film fiatal rendezőjét, Richard Kelly-t az új Quentin Tarantinóként emlegetik. Mostanában egész Hollywood róla beszél. Ebben a filmben úgy nézek ki, mint Greta Garbo. Ahogy szivarozom, olyan vagyok, mint egy femme fatale. Azt kérték, legyek olyan, mint Madonna a Vogue című klipjében. Sok fiatal és tehetséges színész szerepel még ebben a filmben.
Mostanában fogjuk befejezni a Living & Dying című filmet, amiben egy bankrablót alakítok. Ez is egy szerelmes film. Vicces, mert igazából soha nem rabolnék bankot, de a forgatás közben annyira belejöttem, hogy a négy férfi, akivel együtt játszottam, szinte megijedtek tőlem. Igazából én minden karaktert élveztem, amit valaha alakítottam.
Az utóbbi időben pedig a könyvemmel voltam elfoglalva, ami nemsokára jelenik meg, Egy óra lehullik az égből: Tibeti álmok címmel. Igaz történeten alapszik, a világszemléletemről, az érzéseimről szól, amolyan Bai Ling-stílusban.

A beszélgetés a Stockholmi Filmfesztiválon készült.
A képek a szerzők felvételei.