Chow Yun-Fat: Mr. Nagymenő

Atlétikus termetű, sármos férfi fekete öltönyben; szájában gyufaszál fityeg, gyilkos szándéka nézéséből, lépéséből is kitetszik. Mindkét kezében Beretta 92FS, 9 milliméteres, 15 darab üreges fejű lövedéket befogadó félautomata fegyver – perceken belül kitör a heroic bloodshed, és tucatnyi holtra lőtt gengszter marad utána. Chow Yun-Fat tette a dolgát.

Chow Yun-Fat 1973-ban, 18 évesen jelentkezett a hongkongi TVB tévétársaság hirdetésére, melyben fiatalok számára kínáltak színészi képzést, egyszersmind munkát a rátermett végzősöknek. A kicsiny halászfaluból származó ifjú pedig tehetségesnek bizonyult, így néhány évre rá már a helyi szappanoperák ismert alakjává vált: szerepelt a Hotel című sorozatban, élete karakterét pedig a Shanghai Beach című széria producerei ruházták rá, kik meglátták benne a sármos, céltudatos és kőkemény gengszter figuráját. Sorra következtek a mozifilmek, kisebb-nagyobb szerepek tömegét vállalta el, említésre méltó sikert mégsem aratott emberünk; a stúdiófőnökök nem is bíztak benne igazán, arra gondolván, hogy a filmszínházak közönsége úgysem fog pénzt adni, hogy olyan valakit lássanak a vásznon, kit a tévében nap mint nap bámulhatnak ingyér’. Annak ellenére, hogy tíz év leforgása alatt negyven nagyjátékfilm stáblistáján szerepelt Chow Yun-Fat neve, a hangos siker következetesen elkerülte őt, és sem a kritikusok, sem a nézők nem méltatták érdemeit - ahhoz, hogy elfoglalja az őt megillető státuszt, egy igazán nagy dobás szükségeltetett.

A százdolláros cigi

A jelentőségteljes randevú, amely évtizedes munkakapcsolatba torkollott, 1986-ban jött össze. Egy fiatalnak éppenséggel nem mondható, korábban zsé kategóriás kung fu filmek összetákolásával foglalatoskodó, a szakma által is alacsony árfolyamon jegyzett direktor, John Woo kereste fel emberünket, és elébe tárta a Better Tomorrow forgatókönyvét. Az aljas módon elárult, mélyen megalázott férfiak vértől csatakos alvilági drámajátékában Chow Yun-Fat gengsztert alakított, és szemérmetlenül elorozta a mozit egyébiránt kiváló partnerei - például Leslie Cheung - elől. Szuggesztív erejű figurája uralja a film első harmadát, átváltozása elegáns nagymenőből szerencsétlen kriplivé megrázó és hiteles, briliáns alakítása mellett senki más fért meg: kétségtelen, hogy a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb cigizése, mikor a dévaj módon vigyorgó Mark hamis százdollárossal gyújt rá, az akciójelenetek pedig mintát adtak a hongkongi filmipar számára, és követésre csábították a többi alkotót. Megszületett a hősies vérfürdő mozis intézménye, a lassított felvételeken dübörgő, párban viselt félautomata fegyverek kötelező tananyaggá váltak, és bemutatkozott az acélkemény, az ellent dupla revolverrel mészároló, szigorú erkölcsi szabályok szerint élő gengszter prototípusa. A Better Tomorrow nem csupán óriási kereskedelmi és kritikai sikert eredményezett, de kulturális ikonná tette Chow Yun-Fatet: napszemüvege, fekete öltönye és hosszú kabátja úgy vált divattá, hogy a helyi klimatikus viszonyokkal összevetve a sötét felöltő a legkevésbé sem nevezhető praktikus viseltnek – ez lett volna a nyerő osztás, az új korszak kezdete.

Chow Yun-Fatet, noha más terepen is bizonyította már képességeit, telibe találta a supercool revolverhős szerepe, innentől kezdve legfőképpen ily minőségben gondoltak vele a rendezők. Serényen forgatott, s bár romantikus komédiákban is megfordult (pl. Spiritual Love, The Romancing Star), a következő Nagy Dolog ismételten egy hangos pisztolyopera volt, melyben gyermekkori barátja, Ringo Lam dirigálta. A City on Fire a Better Tomorrowhoz hasonlóan alapkő, a hongkongi krimi nagy klasszikusa, hivatkozási pont, vitathatatlan mestermű. A Triádba beépült zsaru veszteségekkel, erőszakkal és drámával teli, véres története tovább erősítette az alkotók reputációját, és a meghökkentő fordulatokban bővelkedő, mégis földközeli, elidegenítő túlzásokba soha nem eső cselekmény a kelet felől érkező importra fogékony amerikai filmeseket is magával ragadta – ekkor még Chow Yun-Fat sem sejthette, hogy szerepe, némiképpen kibővítve és átfazonírozva, öt év múltán Tim Rothra fog átszállni.

Az elegáns gengszter prototipusa

Chow Yun-Fat és John Woo relációja, mint Belmondo és Jean-Pierre Melville, vagy DeNiro és Scorsese viszonya; ő ad formát, testet a kreatív szellemnek, ő teszi láthatóvá a rendezői koncepciót - nem csoda hát, hogy a Better Tomorrow sikere után tartósan összebútoroztak, és rögvest lekötötték az újabb munkákat. Példátlan sorozat kezdődött: előbb az áttörést hozó film második epizódja készült el, majd a The Killer című, ugyancsak mérföldkőnek nevezhető erőszakeposz következett. Mindeközben tucatnyi egyéb filmben játszott, az isteni státuszba reptetett John Woo-n kívül a hongkongi rendezőtársadalom legnagyobb alakjaival dolgozott; forgatott Johnny To-val (All about Ah-Long, Eight Happiness), a veterán Liu Chia-Lianggal (Tiger on Beat), Taylor Wonggal (The Inside Story), a Better Tomorrow harmadik epizódjában pedig Tsui Hark mester instruálta. Kiváló mozik ezek, bőven érdemesek a figyelemre, s bár felmerül a kérdés, nem ment-e a mennyiség a minőség rovására, a válasz megnyugtató módon határozott nem.

Chow Yun-Fat, bár szupersztárrá vált, továbbra is a hongkongi filmipar serény napszámosa maradt; döbbenetet keltő, igaz adat: az 1986-os Better Tomorrow és a ’89-ben bemutatott, hasonlóan sikeres God of Gamblers között huszonöt filmben játszott. A helyi movie industry sztahanovistájaként mérhetetlenül sokat dolgozott és bődületes bevételeket fiadzó, percek alatt kanonizált filmalkotásokat hordott el a hátán, nem csoda hát, hogy díjak tömkelegét utalták ki neki, és első adandó alkalommal megválasztották az évtized sztárjának: ő lett Ázsia Clint Eastwoodja (vagy, ha úgy jobban tetszik, Alain Delonja), a magányos városi cowboy, a környék legkeményebb és legelegánsabb fickója, ki gengszterként vagy rendőrtisztként egyaránt makulátlanul helytáll.

Poligonokba álmodva, CYF videojáték- szereplővé vált

Mindenki azt hihette, hogy innen már nincs tovább, elfogytak a felfelé vezető lépcsők – ám Chow Yun-Fat kezében akadt még néhány ász, amelyeket ügyesen játszott ki. ’92-ben ismét John Woo mellé szegődött, elkészítették a Hard Boiled című klasszikust, amely akciójeleneteivel és fényképezésével egyaránt felülmúlta korábbi munkáikat, egy évvel később pedig a másik régi barát, Ringo Lam oldalán forgatta a szenzációs Full Contact-ot. S közben, mert erre is akadt ideje, tevőlegesen is támogatta tehetséges kollégáit. Andy Lau, a remekbeszabott Szigorúan piszkos ügyek, a Fulltime Killer, a Repülő Tőrök Klánja, s még megannyi más mozi sztárja sosem vált volna nagymenővé, ha a kritikus pillanatban nem nyújt néki segítő kezet. A ma már bálványozott filmcsillag ugyanis ekkortájt került feketelistára, és Chow Yun-Fat támogatása mentette meg a szakmai összeomlástól, ki a nagyhatalmú TVB társaság erőteljes tiltakozás ellenére is partneréül kérte nem kevesebb, mint négy mozifilmben, és befolyását latba vetve képviselte pártfogoltja érdekeit.

Akár James Bond is lehetne

Az 1990’-es évek közepére Chow Yun-Fat vált Hongkong első számú akcióhősévé, az ázsiai revolverhős ikonjává, helyi viszonylatban óriási gázsikat zsebelt be, így érthető, hogy sokáig kitartott a süllyedő hajó hídján, ám az 1990’-es évek második harmadában már nyilvánvaló volt, hogy a recesszió nem holmi átmeneti állapot, és a távozás mellett döntött. Bár az amerikai filmesek kitörő örömmel fogadták őt, a hollywoodi kaland, miként az kollegái esetében is történt, semmit sem tett hozzá gazdag életművéhez: a Gyilkosok gyilkosa a régi HK gengszterfilmek amerikanizált és halovány fénymásolata, a Mark Whalberg oldalán forgatott The Corruptor még érdektelenebb film, az Anna és a király nyom nélkül tűnt el a forgalmazásban, a Golyóálló szerzetesre pedig tényleg felesleges ennél több szót pazarolni. Annál izgalmasabb a hollywoodi botladozás dicstelen krónikájának „mi lett volna, ha…” címmel illethető fejezete, merthogy eredetileg neki szánták Morpheus szerepét, és a Wachowsky testvérek Jet Li, illetve Michelle Yeoh mellett őt is szerződtetni kívánták nagyszabású projektjükhöz. Őrületes lett volna, ha ilyen kaliberű figurák töltik meg a Mátrix univerzumát - erre bárki mérget vehet. Persze az is előfordult, hogy jól jött ki a csereberéből: Ang Lee eredetileg Jet Li számára ajánlotta fel a Tigris és sárkány főszerepét, melyet végül Chow Yun-Fat játszott el. Különös választás volt, hisz emberünk a lőfegyverek (al)világában mozgott otthonosan, tradicionális kardjátékfilmek terén nem sok tapasztalattal rendelkezett, ráadásul sohasem kedvelte az ilyesféle mozikat („Gyűlölöm az ázsiai szuperharcosokról szóló legendákat.”- nyilatkozta korábban). A következményeket ismerjük, Oscar-jelölés, legsikeresebb nem angol nyelvű produkció, amerikai és ázsiai box office rekordok, miegyebek.

Chow Yun-Fat három évtizedes karrierje alatt közel száz filmben szerepelt, de ma is aktív, folyamatosan forgat; ez idő tájt a Karib-tenger kalózai harmadik epizódjára kötött szerződését teljesíti, illetve a Strangehold című, John Woo által dirigált videójáték főszereplőjének kölcsönzi küllemét s hangját. Státusza és jövője garantált, mert jót tesz neki az idő, a siker nem szédítette meg, hírneve pedig kikezdhetetlen. Amellett, hogy szépen öregszik, igazi borderline figura ő, rosszfiúnak kicsit jóarcú, jófiúnak kicsit rosszarcú, ennélfogva mindig izgalmas, sohasem kiismerhető; mindenek előtt pedig elképesztően karizmatikus, hipnotikus tekintetű és finom humorú férfiú – ha ázsiai filmszínész eljátszhatná a leghíresebb brit hírszerző figuráját, bizonyosan őt kérnék fel James Bond szerepére.