Mint minden fesztivált, a palicsit is a találkozások, beszélgetések, kapcsolódások tették igazán értékessé. Például nagyszerű emberek szervezik, köztük Ilija Tatić, Nikolaj Nikitin, Miroslav Mogorović, Eva Zrnić és még sokan, önkéntesek, diákok, filmszerető lokálpatrióták. Hisznek abban, hogy a legfontosabb megmarad, még ha alig-alig is kapnak pénzt a fesztiválra: az emberség és az egymás iránti törődés összeköti a filmrajongókat. (A palicsi filmfesztivál idén két nappal rövidebb lett a tervezettnél, a belgrádi FEST februárról őszre tolódott, a pontos dátuma még most sem ismert – a szerk.)
A hivatalos versenyprogram játékfilmes zsűrije is kiváló szakemberekből állt: Nikola Joetze, a Berlinale Talents programjának vezetője, Holly Daniel, a Red Sea Souk, a Red Sea Nemzetközi Filmfesztivál film- és projekt vásárának igazgatója, és Zoran Amar, szerb-amerikai filmrendező döntött a díjakról. A Párhuzamok és Találkozások szekció zsűrijében is elsőrangú szakemberek ültek, Peter Webber, angol filmrendező, Tomi Salkovski macedon producer és Bernd Buder, a cottbusi filmfesztivál programigazgatója.
A Fipresci zsűri tagjai: Davide Magnisi, Gyürke Kata, Leigh Singer
A palicsi filmfesztivált 1992-ben alapították, egyidős a délszláv háborúval. Talán ennek is köszönhető, hogy a mai napig hű tudott maradni alapító szellemiségéhez: a filmművészetet a történelem és az emberi kapcsolatok tükrének tekinti. Az idei díjazott filmek közül is több a háború árnyékában született, így a Legjobb filmnek járó Arany Torony-díjas film, a Két ügyész (Two Prosecutor), az ukrán Szergej Loznyica rendezésében. A nemzetközi koprodukcióban készült Két ügyész világpremierjét a Cannes-i Filmfesztivál fő versenyprogramjában tartották idén májusban, és nagy volt a hype körülötte, ott a rangos a François Chalais-díjat nyerte el. Szergej Loznyica egyébként végig ott volt Palicson, és ő volt az idei Aleksandar Lifka-díj egyik kitüntetettje is, amelyet az európai filmművészethez való kiemelkedő hozzájárulásáért adtak át neki a megnyitón. A másik Lifka-díjas a szerb színészlegenda, Svetozar Cvetković volt idén.
A Két ügyész forgatókönyvét Georgij Demidov Gulág-túlélő azonos című novellája alapján, maga a rendező, Szergej Loznica írta. A történelmi dráma a sztálini terror legsötétebb idejében játszódik, 1937-ben, és két ügyész sorsát követi nyomon. A bebörtönzött egykori főügyészét (Alekszandr Filippenko) és fiatal, pályakezdő kollegáját. A kamera a fiatal ügyészt (Alekszandr Kuznyecov) követi, az ő szemén keresztül ismerjük meg a börtöncellák mélyén játszódó emberi tragédiákat, szembesülünk az igaz szó és a totalitárius rezsim antagonisztikus viszonyával, és persze a szovjet titkosrendőrség működésével. A rendkívül szuggesztíven, részletgazdagon és finoman kidolgozott film sötét és szomorú időket idéz, és kérlelhetetlenül utal korunk történelmi viszonyaira is. Remélem, lesz magyar forgalmazója, mert Szergej Loznica újra fontos filmet készített.
Egy diktatúrában mi értelme keresni az igazságot?
A Two Prosecutors lassan hömpölygő, fojtogató politikai parabola az önkényuralmi rendszerek képmutatásáról és arról, hogyan zajlik a kritikus hangok elhallgattatása már a bürokratikus intézményrendszeren belül is.
A FIPRESCI zsűri tagjaival, Keith Singer, angol és Davide Magnisi, olasz filmkritikussal, szintén egy, a háború árnyékában játszódó filmet díjaztunk, mert lenyűgözőnek találtuk Alekszandrosz Avranasz Csendes élet (Quiet Life) című alkotását. A díjátadón természetesen a 100 éves születésnapját ünneplő FIPRESCI méltatásával kezdtük, majd rátértünk Avranasz filmjére: indoklásunk szerint a rendező a költői elemek és a bürokrácia gépezetének könyörtelen ábrázolásával, mélyen humanista filmet készített, amely korunk egyik legfontosabb kérdését, a menekültek helyzetét vizsgálja – ráadásul a legkiszolgáltatottabbak, a gyerekek központba állításával.
A rendező kimért, letisztult, lassú vonalvezetéssel erősíti fel a Svédországban játszódó feszült és nyugtalanító történetet. És bár első pillanatban azt gondolhattuk, hogy szürrealisztikus elemekkel átszőtt fikciót látunk, a vége-főcím nem hagyott kétséget a felől, hogy az orosz emigráns család történetét valós események ihlették. Avranaszt azóta foglalkoztatta a főleg menekült gyerekeket érintő rejtélyes szindróma, amióta előszőr hallott a kóma-szerű állapotba kerülő gyerekekről. Arról van szó ugyanis, hogy a gyerekek nem egyszer szemtanúi voltak a szüleiket ért brutalitásnak, és a rettegés, hogy vissza kell térniük az országba ahonnan elmenekültek, tudatvesztéses állapotot okozhat náluk. A Csendes élet mégis inkább a szüleiket teszi próbára. A film hosszú előkészület után végül francia, német, svéd, észt, görög, finn koprodukcióban készülhetett el, és tavaly a Velencei Filmfesztivál Horizont programjában mutatkozott be.
A díjátadón Alekszandrosz Avranasz videón keresztül szólt a közönséghez. Mint elmondta: „Nagy megtiszteltetés, hogy munkámat elismerték azok a kritikusok, akik még mindig hisznek abban, hogy a filmnek felelőssége van – nemcsak szórakoztatni, hanem felkavarni, provokálni, nehéz kérdéseket felvetni. Különösen ebben a veszélyes korban, amelyben élünk. A Quiet Life nem könnyű film, és soha nem is akartam, hogy az legyen. A mindennapjainkat körülvevő csendes erőszakról szól – arról, amely öltönyt visel, betartja a szabályokat, és udvariasan mosolyog, miközben másokat zaklat. Hiszek abban, hogy a csendnek politikai töltete lehet, és a passzivitás a bűnrészesség egyik formájának tekinthető, ez a filmem mindkét megközelítést elutasítja. Köszönöm a Palicsi Európai Filmfesztiválnak, hogy kiállt egy olyan film mellett, amely nem próbál beilleszkedni, és teret ad azoknak a történeteknek, amelyek megkérdőjelezik a status quo-t.”
A legjobb rendezőnek járó Palicsi Tornyot Paolo Marinou-Blanco portugál rendező nyerte el, a Dreaming of Lions (Oroszlánokról álmodozni) című filmjéért. Műfaja szerint tragikomédiát láttunk, abszurd és groteszk elemekkel, mégis igazi mediterrán dinamikával dolgozott a film. Talán a súlyos témaválasztást kívánta ellensúlyozni ezzel, hiszen az eutanáziáról és az asszisztált öngyilkosságról tett fel kényelmetlen kérdéseket. Szarkasztikus humorral, meglepő fordulatokkal.
A nemzetközi zsűri Anne Le Ny Out of Control című thrillerbe hajló családi drámáját részesítette külön dicséretben, olyan sztárok főszereplésével, mint Omar Sy, Vanessa Paradis, Elodie Bouchez és José Garcia. A 32. Európai Filmek Fesztiválját 2025. július 19. és 23. között rendezték meg Szerbiában, Palicson és Szabadkán.
