G.Z.: Iszonyú gyorsan dolgoztunk, mert a kutyások csak 2 órát értek rá. Ezért az egész napra betervezett kb. 40 beállítást 5 óra alatt le is forgattuk. Szerintem ez világrekord. A filmben szereplő argentin dog, ami egyébként nem harcikutya, szereplése kétséges volt mert egy nappal a forgatás előtt nekirohant egy targoncának. Állítólag kicsit indiszponált volt, na, ez egyáltalán nem látszott rajta. A miskolci fiatalok iszonyú lelkesek voltak a forgatás alatt, először a fesztiválon csak csajok jöttek oda hozzánk, ami egy kutyaviadal és verekedés felvételéhez nem feltétlen egézséges. Aztán befutottak srácok is, akik megkérdezték, hogy hozhatnak-e fegyvereket otthonról, mert amúgy civilben ők polgárőrök. Hát a forgatás ideje alatt biztosan megnőhetett Miskolcon az ismeretlen elkövetők száma. A filmben egyébként mindenki verekedni akart, a felvétel során párokra osztottuk a szereplőket, és megbeszéltük, hogy amikor elüvöltöm magam, hogy tessék mindenki a párjához rohan és verekedni kezd. Olyan jól működött az egész, hogy a felvétel végén teli torokból üvöltöttem, hogy „Ennyi!” és mégsem hagyták abba. Még most is előttem van az egyik szereplő arca, aki teljes erőből sorozta a társa hasát, és akkor sem hagyta, amikor csalódottan nézett rám, hogy miért sikoltozom azt, hogy „Ennyi”, amikor, ő még csak most kezdte. Jól éreztük magunkat...

filmhu: Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?

G.Z.: Miért, kellett volna? Remélem, ami késik, nem múlik.