Tudósítónk jelenti az 59. Velencei Filmfesztiválról

Dino Risi, az olasz vígjáték nagymestere az idei Mostra életmű-díjasa. Ennek ellenére mindössze egy filmjét, az Il Sorpassót vetítik le és tartanak egy sajtótájékoztatót: így tisztelegnek a mester előtt a fesztivál szervezői.

Pedig Risi jónéhány nevezetes filmet tudhat maga mögött. A neorealizmus utáni generáció igen jelentős alakja, Antonioni es Fellini kortársa, csak ő a vígjáték terén alkotott maradandót. Nem fűzodik nevéhez szerzői film, ellenben színészlegendákat adott a filmtörténetnek, Alberto Sordit es Ugo Tognazzit, a háború utáni olasz férfiideál megtestesítőit.

Risi az olasz film hanyatlását egyértelműen a televízió megjelenésében látja, amely hazájában egybeesett az amerikai szuperhősök európai térhódításával. Később jöttek a multiplexek és - úgy tűnik az olasz rendezőnek ez különösen fáj - a dohányzási tilalom a mozikban, szintén amerikai mintára.

Ám Dino Risi optimista, úgy véli, hogy az olaszoknak végleg elegük lett a dinoszauroszokból és a pókemberekből, és kezdenek visszaszokni az egyszerű, de frappáns történetekhez.

Néhány órával az Il Sorpasso után be is mutatták az első olasz versenyfilmet, a Daniele Vicare rendezésében készült Velocita Massimát. A film olasz és vígjáték és egyszerű és érthető: az illegális városi autóversenyzés világában játszódó romantikus vígjáték elfogadható színészekkel és egy egész tisztességesen megírt könyvvel, sőt még a csöpögős happy endet is ügyesen kerüli ki. A baj csak az, hogy a filmben a humor nem a helyzetekből vagy a szereplők gesztusaiból, arcjátékából származik. Egyszerűen a jó szövegek a viccesek, de csak olaszul, az angol fordítás tökéletesen semmitmondó. A Palagalileo olaszul nem beszelő közönsége tehát kénytelen volt beérni azzal, hogy a birkaszellem jegyében nagyokat nevet. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy mit keres egy ennyire hazai film egy nemzetközi filmfesztiválon.

Risi optimizmusa tiszteletet parancsol, a jó olasz vígjatekra azonban úgy tűnik várni kell még egy kicsit.