Noémi, régóta dolgozol a mozgóképszakma területén, de milyen út vezetett az Filmintézetig, és mi volt eddig a feladatod az NFI berkein belül?
dr. Kocsis Noémi: Alapvetően jogász vagyok, és ebben a munkakörben dolgoztam sokáig különböző területeken. A közmédia összevonásával kerültem az MTVA-hoz, ahol 2014-ben felkértek a Mecenatúra igazgatóság vezetésére. Ekkor kerültem kapcsolatba a magyar filmtámogatással, az volt a feladatom, hogy kialakítsam a Mecenatúra körüli szabályozási környezetet. Jogtanácsosból lettem vezető, ami elsőre félelmetes váltásnak tűnt, de nagyon izgalmasnak éreztem filmes igazgatás területét és hamar megszerettem ezt a környezetet. A filmesekkel való közös munka és együtt gondolkodást vonzó pályának találtam.
Sokat dolgoztunk rajta, hogy egy rendezett, jól működő rendszer jöjjön ott létre, ami mind a pályázók, mind pedig a kollégáknak a munkáját segíti. 2018-ban volt egy kitérő, ekkor alakult meg az NMHH-n belül a Filmkollégium. Kollégáimmal ott kezdtük meg azt a munkát, amit aztán az NFI-nél folytattunk, amikor a televíziós támogatási rendszer a Filmintézet intézményi keretein belül működött tovább eleinte a játékfilmes pályázati rendszerrel párhuzamosan.
Hogyan alakult át a televíziós pályázati rendszer és hogy fest most, 2023-ban?
dr. Kocsis Noémi: 2019 novembere és 2020 januárja között nem volt időnk arra, hogy a játékfilmes és a televíziós pályáztatás egy teljesen új közös rendszerben működjön tovább az NFI keretein belül, ezért az első év a pályázati kiírások tekintetében mindkét platformon még szinte teljesen azonos volt a korábbi pályázati struktúrával. A televíziós pályázatok esetében tovább öröklődtek a kis tartalmakra vonatkozó pályázati feltételek: az egész folyamatot elindító szinopszis, a bírálóbizottsági konzultációk, és a döntőbizottság által meghatározott esetekben a pályázatbeadás. Mivel ez a rendszer azért sok részletében eltért a mozifilmes támogatási rendszertől, így az első pillanattól kezdve célunk volt, hogy a kettőt harmonizáljuk.
fotó: Fülöp Flóra
2020 nagy része elment a Coviddal, de év végére sikerült elérni, hogy 2021-től hasonló támogatási rendszerben, hasonló pályázati kiírásokkal dolgozzunk a mozis és tv-s területen. Ekkor került ki a tévés pályázati folyamatból a bírálóbizottsági konzultáció, egy évvel később pedig a szinopszis is. Most már mindkét területen teljes pályázati anyagot kell összeállítani, amivel a filmterveket be tudják nyújtani, tehát egykörös lett a pályázás a tévés területen is. Idén februárban elindult a mozifilmes- és televíziós pályázatok közös elektronikus pályázatkezelési rendszere a „MOTOR” is. Ez egy többéves, átfogó közös munka eredménye.
Ákos, a te részedről mi indokolta a döntést, hogy távozz az NFI Gyártás Támogatási igazgatóságának éléről?
Pesti Ákos: Az nem pontos megfogalmazás, hogy úgy döntöttem, távozom az igazgatói pozíciómból. A teljes megértéshez érdemes tudni, amit Noémi is említett, az indulásakor valóban nagyon rövid idő alatt kellett a Nemzeti Filmintézetet úgy elindítani, hogy mind a mozis, mind a televíziós tartalmakat kezelni tudja. A gyártás támogatási igazgatóságnak 2019 és 2023 között központi feladata volt, hogy a két műfaji egységet pályázati rendszer szinten egyesíteni tudja, és ebben nagyon nagy segítségünkre volt Noéminek és csapatának maximális profizmusa, amit a Mecenatúra Programból magukkal hoztak.
A tevékenységünk folyamatosan bővült, a Gyártási igazgatósághoz került a letéti számla kezelése, illetve a forgatókönyv-fejlesztési szakterület is. Ma már tulajdonképpen a teljes gyártási folyamat ott van, azt lehet mondani, hogy az első betű leütésétől a mozibemutatóig az igazgatóság kezeli ezt a területet. Ez mindenféleképpen hatalmas fejlődés, viszont óriási mennyiségű plusz munkával is jár. Mint minden növekvő szervezet esetében, egyszer csak nálunk is eljött az idő, hogy elvégezzük a rendszer felülvizsgálatát. Egyértelműen kiderült, hogy a Gyártás támogatási igazgatóság feladatköre egyetlen igazgatóval gyakorlatilag már nem ellátható. A váltást egy évvel ezelőtt elkezdtük előkészíteni, Noémi ekkor lett helyettes- és operatív igazgató, így tudjuk biztosítani a folyamatos, zökkenőmentes működést és a teljes támogatást a pályázók és a támogatottak részére.
A belső elemzés végén eljutottunk oda, hogy a támogatás kezelést érdemes lenne önálló egységként körül határolni, és megvizsgáltuk a többi területet is, mivel az igazgatóság ezen felül is sok filmszakmai, iparági stratégiai feladatot is ellát. Tulajdonképpen ez indokolta a változást, ami valóban az én részemről került napirendre, hogy más formában próbáljam meg mind az NFI-t, mind a filmszakmát és az iparágat segíteni.
Mi lesz ehhez az új pozíciód?
Pesti Ákos: Arra jutottunk, hogy a legjobb módja, ha a jövőben Káel Csaba kormánybiztos mellett vállalok szerepet, szorosan, napi szinten együttműködve az NFI-vel. A hivatalos titulusom mozgóképipari kormányfőtanácsos lett. Erről a pozícióról egyelőre hivatalosan csak annyit mondhatok el, hogy a kormánybiztossághoz kötődik, a Miniszterelnöki Kabinetiroda részét képezi. Noémival együttműködve megpróbálunk szélesebb frontot nyitni a szakmapolitikai és a támogatási területeken. Az ideánk, hogy két helyen, de egy irányba haladva sokkal jobban és hatékonyabban fogjuk tudni kiszolgálni a filmipart.
Noémi, mik lesznek most a feladataid gyártás támogatási igazgatóként?
dr. Kocsis Noémi: Az igazgatóság ezen túl Támogatáskezelési igazgatóságként néven fog tovább működni. Ákos kezében marad a szakmapolitika, mi pedig a támogatás kezelésére koncentrálunk, a pályázattól a teljes pénzügyi zárásig. Nem kizárólag a támogatások kezelésére koncentrálódik a munkánk, erősítünk bizonyos területeket, mint a filmszakmai ellenőrzést és a forgatókönyv-fejlesztést, az eddigi értékeket megtartva, egy fegyelmezett, jogszabályoknak megfelelő, folyamatos munkavégzés a célunk.
A pályázók és a támogatottak ezekből a belső változásokból szinte semmit sem fognak érzékelni, azt leszámítva, hogy Ákost már nem egy NFI-s e-mail címen fogják elérni, de ettől függetlenül ugyanúgy bombázhatják majd a kérdéseikkel őt. A pályázóknak pedig ezentúl valamennyi pályázati munkatárs segítséget tud majd nyújtani pályázati platformoktól függetlenül, hiszen a jelenlegi szervezeti átalakítással ez a megosztottság szűnt meg. Ránk vár a feladat a jövőben, hogy a szerződéskötés egy gördülékeny és a folyamatot tovább lendítő eljárásmenet legyen, ami segíti a pályázókat és a támogatókat, hogy a Filmiroda felé tovább tudjanak lépni. A fentieken túl számunkra az egyik legfontosabb feladat, hogy az áttekinthető működés mellett olyan rendszer valósuljon meg, amiben a pályázóknak egyértelmű szabályok és azonos feltételek mentén nyújtson támogatást az NFI.
A rendszerszintű változások közt van olyan, ami konkrét filmszakmai visszajelzésen alapul?
Pesti Ákos: A változások nálunk három fő pilléren nyugszanak. Az egyik, hogy folyamatosan vizsgálnunk kell a jogszabályi környezetet. Ez alapvetően fontos dolog, hiszen állami támogatások odaítélésével, tehát állami pénzekkel foglalkozunk. A második meghatározó tényező a Nemzeti Filmintézet saját strukturális változásaiból fakad. Amikor az NFI leköveti a jogszabályváltozást, az minden igazgatóság és minden szakterület életében valamiféle változást hoz. A harmadik pillér a szakmai visszajelzés. Abból a szempontból fontos, hogy mi támogatóként, amikor kihelyezünk egy támogatást, ott átkerül egy teljesen más struktúrába a gyártási folyamat. Szigorú határidők, stábok, óriási nagy nyüzsgés van, és minden-minden időre megy. A szakmai visszajelzés nagyon fontos, mert az NFI támogatóként egy adott jogszabályi környezetben működik, utána a filmgyártó pedig egy gyártási környezetben, és ezt a kettőt kell úgy harmonizálni, hogy a folyamatosságot biztosítani tudjuk a filmek üzembiztos megvalósításához.
dr. Kocsis Noémi: A harmadikra példa, hogy az új elektronikus pályázatkezelési rendszer teszteléséhez valós pályázókat kértünk fel, hogy mondják el az észrevételeiket, hiszen belülről, az adminisztráció felől teljesen másképp látjuk ezt a felületet. Óriási segítséget nyújtott, hogy ők elmondták a véleményüket, és ezáltal is formálódott ez a rendszer.
Pesti Ákos: Van egy indirekt szakmai visszajelző rendszer is. A Filmintézetnél a pályázatok száma mindig megmutatja azt, hol fordult elő rendszeresen nehézség, pályázati vagy támogatotti szinten. Itt nem direktben a szakmától kapunk visszajelzést, hanem magából a működésből kapunk vissza olyan statisztikai adatokat, ami alapján pontosan látjuk, hogy akár az elektronikus rendszeren, akár támogatáskezelésben hol vannak azok a pontok, ahol könnyíteni, vagy adott esetben szigorítani szükséges, mert azért ilyen is előfordul.
Térjünk egy kicsit vissza a forgatókönyv-fejlesztésre. A forgatókönyv-fejlesztés beolvadt a gyártásba, a fejlesztési igazgató, Fonyódi Tibor átkerült a tévés döntőbizottságba, pedig az elmúlt 12 évben a forgatókönyv-fejlesztés az egyik legfontosabb szakmai kérdéssé vált. Vannak már ennek az összevonásnak tapasztalatai?
Pesti Ákos: A forgatókönyv-fejlesztés kérdését bontsuk ketté. A fejlesztés a Nemzeti Filmintézeten belül igazgatóságként működött, és ahogy már említettem, egy ilyen intézménynek folyamatosan felül kell vizsgálni a saját működését, jogszabályi, tulajdonosi irányelvek alapján. A Forgatókönyv-fejlesztési igazgatóság beolvasztásának kizárólag szervezeti oka volt, úgy láttuk, hogy érdemes becsatornázni egy szakmai környezetbe, ami a Gyártás támogatási igazgatóságnak felelt meg a legjobban. Ez egy cégstrukturális változás volt, semmi más. Fonyódi Tibor ugyanúgy folytatta a munkáját a vad pletykák és a találgatások ellenére.
A másik fele pedig szakmai kérdés, amikor újításon törtük a fejünket, az érintette a forgatókönyv-fejlesztést is. Annak idején a Filmalap egy nagyszerű struktúrát állított fel arra, hogy induljon meg a forgatókönyvírók és a támogató szerv között egy olyan kommunikáció és közös munka, aminek a célja egy részletesen végiggondolt és kidolgozott, jól leforgatható forgatókönyv. Ez óriási nagy lépés volt Magyarország filmes történetében, és komoly hatást gyakorolt a forgatókönyvek minőségére.
Ugyanakkor eltelt több mint 10 év, és azt tapasztaltuk, hogy a fejlesztési struktúra korszerűsítésre szorul. Megjelentek a streaming szolgáltatók és a sorozatok, olyan műfajok, amelyekre nem volt komoly írói gyakorlat itthon. Fejlesztői gyakorlat szintén nem volt, itt tipikus példaként említhetem a streamelhető minisorozatokat, amiknek az egyik zászlóshajója az ősztől látható Tündérkert és az éppen most leforgott Hunyadi. Az utóbbi nemzetközi koprodukcióban készül a Beta Cinema világforgalmazó beszállásával, itt szembesültünk először azzal, hogy egy forgalmazónak véleménye van már a forgatókönyvekről. Egy konstruktív, izgalmas, nagyon harcos folyamat eredményeként készült el a Hunyadi forgatókönyve, és ez döbbentet minket rá, hogy a felületek és a tartalmak változásával nekünk is le kell követnünk ezeket az igényeket.
Láttuk azt is, hogy sok kiváló forgatókönyvíró nevelkedett ki a szakmán belül, és remek dramaturgok, script doktorok, fejlesztők tudnak a segítségükre lenni. Az alapvető gondolatunk az volt, hogy ha már ilyen remek szakember gárdával rendelkezik a magyar filmipar, akkor ezt is nyitottabbá kell tennünk, éppen azért, hogy a továbbiakban egy írónak, egy producernek, egy rendezőnek sokkal szélesebb spektrumon legyen lehetősége a fejlesztésre és ne csak a Filmintézet fejlesztőcsapatából „választhasson”
Tiborral és Noémival kezdtünk azon dolgozni, hogyan lehet ezt a strukturális átalakítást véghez vinni úgy, hogy az mindenki számára előnyös legyen. A terveink már a megvalósítás határán vannak, aminek eredményeképpen egy sokkal inkább tartalomra, az alkotó egyéniségére, gondolatvilágára szabható fejlesztési környezetet fogunk kialakítani. Erről akkor fogunk részletesen kommunikálni, amikor már pontosan körülírható lesz és be tudjuk illeszteni a pályázati rendszerbe.
dr. Kocsis Noémi: Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ebben Fonyódi Tibor hatalmas tapasztalata mellett egy új kollégánk, Szabó Csilla forgatókönyvíró, dramaturg nemzetközi tapasztalata is a segítségünkre van. Azon dolgozunk velük, hogy modernebb és alkotóbarátabb folyamat jöjjön létre, ami erősíti az alkotói, elsősorba produceri felelősséget, miközben a Filmintézet továbbra is rajta tartja a szemét a fejlesztésen.
A Filmhu a kezdetektől szorosan nyomon követi az Inkubátor programot, kiemelkedően fontosnak tartjuk a fiatal filmesek, de a kortárs magyar filmművészet szempontjából is. Idén három nyertes film mégsem készülhet el, ami miatt sokan úgy gondolják, hogy a program veszélybe került. Mi a helyzet vele, folytatódik-e, s ha igen, milyen formában?
Pesti Ákos: Az Inkubátor Program véleményem szerint egy kiemelkedően fontos támogatásforma, amelyet még a Filmalap indított el, hogy a referenciával még nem rendelkező alkotók is tudjanak pályázni, leginkább a fiatal alkotókat megszólítva. Az Inkubátor Program él, nem történt benne változás, párhuzamosan futnak a projektek, mert van, ami gyártásban, van, ami fejlesztésben van, és van, ami még éppen pályázati szakaszban, tehát nagyon sok inkubátoros tartalom tart különböző fázisokban. Egyre több koprodukciós megkeresés érkezik, tehát lehet, hogy ami elindul magyar filmalkotásként, azt a producerek nagyon gyorsan koprodukciós tartalommá kezdik fejleszteni, és ezt én nagyon üdvözlöm. Ez azt mutatja, hogy nem csak a rendezők azok, akik egy Inkubátor Programon belül edukálódni tudnak, hanem a producereknek is van rá lehetőségük.
Azt látom, hogy az Inkubátor Program jövője a nemzetközi mezőny felé, a koprodukciók irányába tart. Egy nagyon tehetséges fiatal producergárdát látok felnőni, említhetem akár a Magasságok és mélységek című filmet is, amit Sümeghy Claudia emberfeletti erővel, profin, szponzorok és egyéb támogatók bevonásával magas minőségben és komoly sikerrel készített el. Ne felejtsük el, hogy a Műanyag égbolt is az Inkubátor Programból indult és régiós koprodukcióként lett megvalósítva.
Végezetül: Ti, akik tevékeny részesei és alakítói vagytok a magyar filmnek, van személyes víziótok a magyar filmmel kapcsolatban?
dr. Kocsis Noémi: Nézőként gyerekkorom óta imádom a magyar filmeket. Örülnék neki, ha mennyiségében is legalább annyi jó magyar film születne, mint annak idején, akár gyerekfilmekről, akár komolyabb alkotásokról van szó. A mai, nagyon átgondolt struktúrában működő rendszerben, ahol az állam a közvetlen és a közvetett támogatással együtt közel a teljes finanszírozást a film mögé tudja tenni, minden adott, hogy fantasztikus filmeket lehessen létrehozni. A magyar filmek hihetetlen sikereket aratnak a fesztiválokon, és ha itthon nem is ülnek be rájuk annyian, mint egy amerikai szuperprodukcióra, aki veszi a fáradtságot és elmegy megnézni őket, láthatja, hogy az elmúlt években értékes tartalmakat támogattunk, amikre büszke lehet a Filmintézet is és az alkotók egyaránt. Azt gondolom, hogy azáltal, hogy a forgatókönyv-fejlesztést felfrissítjük, megadjuk azt a kezdőlökést a filmeseknek, hogy a jövőben is nagyon jó és sikeres, tartalmas, értékes filmek készüljenek.
Pesti Ákos: 2021-ben volt 120 éves a magyar film, aminek egy nagyszabású kiállítást sikerült szentelni, mely a fizikai kiállítás bezárását követően most online megcsodálható. A szervezése közben döbbentünk rá, hogy a magyar filmgyártás 120 éve megszakítás nélkül létezik. Ezalatt halmozódott fel a hatalmas tapasztalat, amivel a magyar szakemberek rendelkeznek, és itt most az egész filmiparról beszélek, nem csak a filmművészekről. Azt remélem, hogy ezt a fajta generációkon átívelő örökséget meg fogjuk tudni tartani, meg fogjuk őrizni, és meghatározó szereplőivé tudunk válni a nemzetközi mezőnynek.
A magyar filmek megítéléséről nem vízionálok, mivel a magyar filmet szeretni egyéni adottság. Én nagyon szeretem a magyar filmeket. Az iparággal kapcsolatban sokkal inkább lehet vizionálni. Magyarország jelen pillanatban London után a második legfontosabb európai filmgyártási szereplő Európában. A kormányzat energiát és pénzt nem sajnálva támogatja ezt az ágazatot, a GDP-n belül szemmel látható százalékot termel ez az iparág.
Azt gondolom, hogy fejlesztésekben, innovációban és a többgenerációs szakmai örökségben jó lehetőségek és alapok vannak arra, hogy a magyar filmipar megőrizze ezt a nemzetközi vezető szerepét. Örülnék, ha 120 év tapasztalata tovább épülne, ez meghatározó tudás ebben az országban.
A fényképeket Fülöp Flóra készítette.
