filmhu:Szeptember 17-én megalakult a Magyar Producerek Szövetsége (MPSZ)? Mi vezetett egy újabb produceri szövetség létrehozásához?

Miskolczi Péter: Másfél hónapja hívott fel Bokor Pál, hogy szeretne egy produceri konferenciát összehívni, mert nagyon sokan nem tagjai a mi szövetségünknek és szélesíteni kellene az érdekképviseletet. Már akkor jelezte nekem, hogy egy nagyobb, erősebb szövetség létrehozásában gondolkodik. Amikor szeptember elején találkoztunk, már előrehaladott állapotban volt az új szövetség létrehozásának terve, sőt kitűzték szeptember 17-ét a megalakulás időpontjául. Széleskörű produceri találkozót hirdettünk, ahol mindenki azon az állásponton volt, hogy lehetőleg egyetlen erős szervezet legyen. Nem történt azonban megegyezés, így tegnap megalakult az új szövetség. A két produceri szövetség együtt talán még több eredményt tud elérni.

filmhu: Miből áll a tevékenységetek?

M.P.: A hat évvel ezelőtti megalakulásunkkor az állami stúdiókkal szemben próbáltunk alternatívát nyújtani és ezért használtuk a független jelzőt. Sikerült elérnünk, hogy kialakuljon a pályázati esélyegyenlőség, a versenysemlegesség valamint hogy az MMK átvette azt a szemléletet, hogy a producer a film tulajdonosa és a különböző pénzosztó szervek vele állnak kapcsolatban. De mi sohasem csak a saját tagságunk, hanem mindig a producerek nevében léptünk fel.

filmhu: A Független Magyar Producerek Szövetsége volt eddig a produceri oldal képviselője a Filmszakmai Kerekasztalban. Az új szövetség is helyet kaphat a tárgyalásokon?

M.P.: Ők jelezték, hogy valamilyen módon szeretnének bekapcsolódni a filmtörvény előkészítésébe. A hivatalos bejegyzésük még később lesz, de ettől függetlenül megkereshetik a Kerekasztalt javaslataikkal.

filmhu:A filmtörvény koncepcióját nem érte bírálat az új szövetséget létrehozó többi producer részéről?

M.P.: A megbeszéléseken elismerték a Kerekasztal által elért eredményeket, és biztosítottak róla, hogy a koncepció alapján közösek a céljaink. Fájlalták ugyanakkor, hogy a Kerekasztal nevében a koncepciót három-három rendező és forgalmazó, viszont csak két producer írta alá. Jelezték azt is, hogy vannak olyan problémák, amikkel nem kellő súllyal foglalkoztunk a koncepcióban. Szerintünk egy koncepcióban nem lehet mindent részletesen kibontani. Arra koncentráltunk, hogy a mozgóképes terület kapja meg azt az elismerést, amit a szakma eredményei indokolnak. Ami a konkrét nézetkülönbséget illeti, úgy tűnik, az új szövetség erősebb állami részvételt kíván az infrastruktúra és a szolgáltatói oldal kiépítésében. Mi azt mondtuk, hogy ott jelenjen meg leginkább az állami pénz, ahol elengedhetetlen szükség van rá, vagyis elsősorban az alkotásokban. Ez megrendeléseket fog generálni, a producerek vevőként lépnek fel a szolgáltatói piacon. Az infrastrukturális fejlesztésekre a magántőkét egyébként sem kell agitálni, ha érdemes beruháznia. Az egész iparág versenyképessége fog így javulni, s kímélni lehet a költségvetési pénzeket is. Közgazdasági eszközök „bevetésére” azonban szükség lesz.

filmhu:Az infrastruktúra kihasználásában óriási szerepet játszhatnának a Magyarországon forgatott külföldi produkciók. A koncepció mégis mindössze egy-két mondat erejéig tér ki arra a kérdésre, hogyan lehetne - Prágához hasonlóan - idecsalogatni a külföldi stábokat.

M.P.: Az általunk lefektetett koncepcióban a művészi, kulturális célok kerültek reflektorfénybe és talán kevésbé világos az olvasó számára, hogy a film dinamikusan fejlődő iparággá tudna válni, ami komoly jövedelmet termel. Ugyanakkor többször is részletesen foglalkoztunk a szervizipar kérdésével. Megnéztük, hogy milyen finanszírozási rendszerek vannak Európában, és azt tapasztaltuk, hogy a kisebb országokban erős központi támogatás van, míg az adókedvezmények sokkal szegényesebbek. A fejlettebb és gazdagabb, nagyobb lélekszámú európai országok viszont elsősorban pénzügyi eszközökkel próbálnak becsalogatni még több tőkét a filmiparba.

Angliában és Írországban nagyon sok adóvisszatérítést kap az a producer, aki fogad egy külföldi produkciót. Bécsnek külön alapja van arra, hogy ha egy filmtervben megjelenik a "strong Vienna effect", magyarán rengeteg pénzt el akar költeni a városban az adott produkció, akkor még további pénzeket adnak neki. Német tartományi pénzeket úgy ítélnek oda, hogy 100 vagy (például Észak-Rajna Vesztfáliában) 150 százalékban ott helyben kell elkölteni, ami működteti az erre épült iparágat. És nemcsak a filmipart, hanem fellendíti a szállodák, éttermek, egyéb szolgáltatások forgalmát, ami az adón keresztül a költségvetésbe áramlik vissza.

Magyarországon csak lassabban lehet mindkét stratégiát követni: pénzügyi eszközökkel ösztönözni a külföldieket és magas színvonalúra felfejleszteni az infrastruktúránkat. Az alkotók forradalmat csinálnának, ha a kormány azt mondaná, hogy az általuk az első években adott 10-12 milliárd forint felét a külföldi produkciók becsalogatására és az infrastruktúra fejlesztésére kell fordítani. Azt szeretnénk elérni, hogy különböző területek együtt emelkedjenek fel.

Az erős és rendezett belső piacnak is óriási vonzása van, főleg a koprodukciókat ösztönzi. A csehek sem adtak semmilyen külön kedvezményt a külföldi produkcióknak (azon kívül, hogy nem kell befizetniük az ÁFA-t, amit Magyarországon csak néhány hónapos átfutással lehet visszaigényelni). Prága előnye abból származott, hogy jobb és több műtermük volt, mint a környező országoknak, s valamilyen módon „filmbarátként” viselkedett az egész város. Egy-két nagy produkció odament és azok már vitték maguk után a többit. Budapestnek ez hiányzik igazán. Az utóbbi időben a Spy Game és az I Spy volt ilyen, de mindkettő korlátozott időt töltött csak Budapesten, mert a színvonalas műterem hiánya korlátot jelentett.

filmhu:A MAFILM műtermeinek fejlesztésére jelentős pénzeket szánna a koncepció.

M.P.: Ez elengedhetetlenül szükséges, de nem csak az állam pénzét kell erre használni. Konkrét ajánlat érkezett Magyarországra az Európa Parlament egy tagja közvetítésével. Az i2i (Initiative 2000 Innovation) program keretében az Európai Befektetési Bank (EIB) több százmillió eurót filmes infrastruktúra fejlesztésre kíván fordítani hosszú lejáratú hitelek formájában. Ebből bőven jutna Magyarországra is, a szükséges tőke 50 százalékát azonnal meg tudnák hitelezni, ha az állam garanciát vállal a visszafizetésre, s vállalja a másik 50 százalékot. A törlesztést néhány év türelmi idő után kell megkezdeni, amikor a létesítmény már pénzt termel.

filmhu:Hogyan lehetne arra ösztönözni a magánszponzorokat, hogy támogassák a magyar filmet?

M.P.: Azt szeretnénk elérni, hogy a szponzorok filmbe befektetett pénze ne számítson bele az adóalapba és a filmből származó jövedelem is adómentes legyen. Ennél is nagyobb jelentőségű volna, ha adókedvezményekkel segíteni lehetne a filmek finanszírozására alakult befektetői társaságok, kockázatitőke-társaságok létrejöttét. Az elképzelések szerint a büdzsé utolsó harminc százalékát kellene tőlük igényelni, mert jelenleg ekkora arányban térülnek meg a nagyobb közönségsikert jelentő filmek, tehát a társaság visszakaphatná a befektetett pénzét. Az állami költségvetésben az adókedvezmény miatt kieső bevétel nem volna jelentős, viszont a filmiparon óriásit tudna lendíteni. Nem biztos, hogy minden kedvezmény és támogatási forma egyszerre életbe fog lépni, de a törvényi feltételeket már az indulásnál meg kell teremteni, hogy később gond nélkül tudjanak bekapcsolódni az újabb elemek. Gondolni kell arra, hogy előbb-utóbb EU-tagok leszünk, és ha a belépésnél van egy filmtörvényünk, akkor az európai tőke is meg tud jelenni.

filmhu:A producerek szempontjából fontos lehet a normatív támogatás bevezetése, amire szintén nem veszteget túl sok szót a koncepció.

M.P.: Ismét az a helyzet, mint az előző kérdésekkel. A szelektív és normatív támogatás rendszere az előző tervezetekben lényegében elkészült, nem akartuk ebben a rövid koncepcióban részletesen megismételni. Az elképzelésünk szerint induláskor az összes támogatás mintegy kétharmada szelektív és egyharmada normatív lenne, mert a normatív kritériumokhoz mérhető dolgokra volna szükség. Ez az arány a jövőben fokozatosan tolódna el a normatív oldal javára. A normatív támogatás kapcsán négy dolgot kell megemlíteni. Az első a fiatal filmesek támogatása, ami az első három nagyjátékfilmig tartana egyre csökkenő mértékben. A második a koprodukciós alap létrehozása. A harmadik a producerek, rendezők támogatása az eredmények, a nézőszám és a fesztiválsikerek alapján. A mi hozzáállásunk szerint a producer kapná a pénzt a következő filmjéhez az elért eredményei függvényébn, de elképzelhető, hogy egy átmeneti időszakra a sikeres filmek után járó normatív támogatás megosztásra kerülne a producer és a rendező között. A negyedik az art-mozik üzemeltetési támogatása lett volna, ami az új koncepcióban külön részletes kidolgozásra került.

filmhu:Jelenleg a négy kisjátékfilmes stúdió normatív támogatásban is részesül. Ez beépülne az új elosztási rendszerbe?

M.P.: A kísérleti és kisjátékfilmek a koncepció szerint 100 százalékos állami támogatásban részesülnek, amivel elismertük ennek a területnek az innovatív hatását. Az általános alapelv a versenysemlegesség, hogy a különböző stúdiók, producerek, alkotók egyforma eséllyel pályázzanak. Nem szeretnénk bebetonozni, hogy kizárólag bizonyos stúdiók juthassanak hozzá normatív alapon támogatáshoz. A stúdiókat ugyanakkor a producereken keresztül támogatnánk. Fontos, hogy egy stúdió azonosítható legyen egy vagy két producerrel, amitől még nem csorbul a műhely közösségi jellege.

filmhu: Hol áll jelenleg a koncepció? Mikor várható újabb előrelépés?

M.P.: A kulturális és a pénzügyminiszter asztalán van a koncepció és a megállapodásunk szerint ebből kormányelőterjesztés születik. A júliusi megbeszélésén abban maradtunk, hogy szeptember közepe táján találkozunk ismét a kormány képviselőivel. Most várjuk a kormány jelentkezését.