Akár a lengyel filmipar sajátos fejlődési tendenciáiról is árulkodhat, hogy az öt bemutatásra kerülő filmből négy „közönségbarát” műfajt képvisel. A szervezők bevallásuk szerint idén is ugyanazt a válogatási elvet követték, amit mindig: egyaránt törekedtek a legtöbb szakmai elismerésben részesült, és a legnagyobb közönségsikert aratott munkák bemutatására, ami az előző években vegyesebb műfaji összetételt eredményezett. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt év kimagasló eredményei a közönségfilm kategóriájában születtek.
Tavaly a legtöbb lengyel és nemzetközi díjat Andrzej Jakimowski: Cselek című, kisvárosi környezetben játszódó munkája nyerte el, mely egy iskolásfiú apafigura iránti hajszájáról szól. Jakimowski nevével már itthon is találkozhattunk, hisz első nagyjátékfilmjét, a Hunyd le a szemed-et (2003) a Duna Televízió korábban már műsorra tűzte. Szintén számos díjat gyűjtött be az elsőfilmes Łukasz Palkowski Rezervátum-a, melynek főszerepét az a Marcin Kwaśny alakítja, aki színészi pályafutását egy hazai filmben, Bagó Bertalan Vadászat angolokra című 2006-os történelmi drámájában kezdte. A fesztivál nyitóeseményén vendégként megjelent, a Rezervátum társ-forgatókönyvíróként is jegyzett Kwaśny elmondta, hogy a Varsó egyik gettónegyedében játszódó tragikomikus történet erősen önéletrajzi ihletettségű.
 |
| Az Üvegszáj a kísérleti film hagyományait viszi tovább |
A múlt évben jelentős nézői érdeklődést vonzott Lengyelországban a Statiszták (Michał Kwieciński, 2006), melynek bonyodalmát egy kínai forgatócsoport feltűnése adja egy lengyel kisvárosban. Az először idén februárban bemutatott Hölgyválasz-ma (Andrzej Saramonowicz) című vígjáték már idáig is nézettségi rekordot döntött: másfél hónap alatt több mint kétmillióan látták az anyaországban. A történetben egy lengyel színész által alakított magyar karakter is felbukkan, mint brüsszeli EU-képviselő, aki beleszeret lengyel barátja feleségébe. Csak beszámolókból tudjuk: a történet kimenetele nem rengeti meg alapjaiban a lengyel-magyar barátság mítoszát.
Kuriózumként került a programba az Üvegszáj című poétikus alkotás, amely teljesen mellőzi a szóbeli kommunikációt, helyette a zene, illetve a hangeffektek kaptak főszerepet. A kísérleti film hagyományait idéző mű rendezője, a Velencében élő Lech J. Majewsky ellátogat a május 9-i budapesti bemutatóra. A Lengyel Filmtavasz a játékfilmek mellett teret ad egyéb mozgóképes műfajoknak is: az elmúlt években a klasszikus filmműfajokat hol dokumentumszekció egészítette ki, hol pedig neves lengyel rendezők, köztük Krzysztof Zanussi, Andrzej Wajda és Roman Polanski főiskolai filmetűdjeit mutatta be a fesztivál. Idén a hagyományos filmeken túl négy rövid animáció kapott helyet a műsorban, melyekből naponta egy kerül levetítésre az egészestés alkotások előtt.
 |
| A 8 perces Bárka egy disztopikus animáció |
A szervezők tudatosan hagyták ki azt két tavaly készült lengyel filmet a programból, melyek a legnagyobb nemzetközi nyilvánosságot kapták: Andrzej Wajda hazai mozikban is műsorra tűzött, az év elején Oscar-jelölést kapott Katyn-át, illetve a legjobb animációs rövidfilm kategóriában idén Oscarral kitüntetett, brit-lengyel Péter és a farkas-t (Suzie Templeton, Hugh Welchman). Az utóbbit itthon eddig egyedül az Anilogue-on láthatta a közönség. Eredetileg szerepelt a Lengyel Filmtavasz programtervében is, de a Lengyel Intézet úgy döntött, hogy később fogja bemutatni az animációt, egybekötve azt az ihlető Szergej Prokofjev-féle szimfonikus meséjének a szöveget mellőző, de képekkel kombinált koncertelőadásával.
Malgorzata Takács programfelelős az Odeon-Lloyd moziban rendezett nyitóeseményen rámutatott, hogy a vígjátékok idei magas aránya valós filmipari folyamatokat tükrözhet. Az általa idézett statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a lengyel film hazáján belül egyre szélesebb érdeklődésnek örvend. Míg három éve egymillió, két éve már ötmillió, tavaly pedig nyolcmillió lengyel volt kíváncsi a belföldi rendezők munkáira. Roland Chojnacki, a Lengyel Intézet vezetője szerint a Lengyel Filmintézet 2005-ös megalakulása fordulópontot eredményezett a lengyel filmgyártásban. Előtte évente körülbelül 20, azóta pedig több mint 40 film készül az országban. A bővülő kínálat mellett a multiplex mozik sem zárkóznak úgy el a belföldi filmektől, mint korábban. Míg azok kezdetben teljesen száműzték kínálatukból a lengyel filmeket, ma már a népszerűségi listák első tíz helyéből 2-3-mat mindig hazai alkotók munkái foglalnak el.
