Elnézést, koncepció nélkül

Egy osztály közös fellépése nemcsak egy szerény, csendes megjelenés, bármennyire is ezt a képet szeretnék sugallni már a kiállítás címével is, hanem fontos és komoly próba nekik - és nekünk is. Az Enyedi Ildikó és Máthé Tibor vezette végzős rendező és operatőr osztály közös kiállítást szervezett Elnézést címmel az Építészeti Centrum Fúga nevű kiállítóhelyén, ahol mostanában filmes témájú kiállítások is vannak, tavasszal Gothár Péter képeit lehetett megnézni (videó). A túlzott óvatosság bizonytalanságot szül - röviden ez a kiállítás tapasztalata, a megnyitón már a rendezők osztályfőnöke, Enyedi Ildikó is tapogatózásról beszélt bizonytalankodva. (Képek a megnyitóról)

A fiatal magyar filmben Simó-osztály volt a legjobb példa arra, hogy az egységben fellépő osztály tagjai erős támogatást jelenthetnek egymásnak, de ez így volt már a Máriássy-oszálynál is a hatvanas években. Az Enyedi-Máthé rendező-operatőr osztály összetart, ami kifejezetten jó,  viszont az elődökhöz képest nem tűnnek elég magabiztosnak és erős karakterűnek, ami nem jó.

Az Elnézést című kiállítás igenis nagy várakozást kelt, mert egy új osztály lép elő majdnem a semmiből: munkáikat évek óta figyelhetjük itt-ott, az idei Filmszemlén öt Enyedi-diáknak volt versenyben a filmje (Kárpáti György Mór: Éjfél, Reisz Gábor: Valakinek a valamije, Bálint Dániel: Vacsora, Szeiler Péter: Halotti beszéd és a fődíjas Szimler Bálint: Itt vagyok), így már nem lehet elbújni ártatlanul és minden felelősség nélkül amögé, hogy még kicsik vagyunk és tanulunk. A felelősség fontos dolog, így például most is csak azokról írunk, akikre a kiállítás után is emlékeztünk, mert nyomot hagyott bennünk az, amit a kiállítótérben láttunk.. A többiek nem voltak felelősségteljesek, maradjunk ennyiben.

Bálint Dániel fotója Még több kép a kiállításról

Az Elnézést kiállításnak alapvetően nincs koncepciója, vagy ha volt, az nem látszik, ami egy kiállításnál tudna szervezőelvként is működni, de itt csak az összevisszaságot erősíti meg - itt azt érte el, hogy a rendezőelv hiánya miatt elsősorban markánsabb karakterekről tudunk beszélni, az osztály ún. közös varázsát (már ha van egyáltalán ilyen) nem sikerült kitapogatnunk. Az Enyedi-Máthé osztály közösen lép fel, a képeknél nem jegyzik, hogy rendező vagy operatőr készítette őket, érdekes játék megtippelni, melyik alkotó mit tanult az elmúlt évek során, meglepő eredményekre lehet jutni.

Tisztázzuk, hogy miket vártunk a kiállítástól. 1. kiderül, mi a viszonya a képekhez a végzős osztálynak, 2. megismerhetünk különböző nézőpontokat, 3. előre lejátszhatjuk a magyar film jövőjét. Az elvárásainkhoz képest részben csalódottan jöttünk el, a magyar film jövője nem oldódott meg a Fúga kiállításán sem, de vigasztalhat minket, hogy vannak páran, akiknek fontos a kép, a képben való gondolkodás, és nemcsak már sokszor elhasznált képeket, témákat fotóznak le újra és újra.

Abszolút kedvencünk lett Kovács Claudia (Ő Szeiler Péter filmjét, a Halotti beszéd-et fényképezte, készített egy dokumentumfilmet egy Eszter nevű búvárúszóról, illetve a filmhunak is kisegített néha-néha kamerás dolgokban) ő volt olyan kedves és szerencsés, hogy  megmutatta a Fúgában kiállított képeken, mit tud. Ráadásul hozott három olyan képet is, amelyek elindítanak egy-egy gondolatfolyamot és képi narratívát. Egy jó képnek el kell tudnia mesélni egy történetet, ha erre nem képes, az nem sikerült. A Testek és a Népfürdő című képei kompozíciójukat és technikájat illetően  is szuper alkotások (a Testek az abszolút kedvenc a boterói kövérséggel és társadalomrajzzal, amihez hasonlót Rév Marcell fotózott a partra vetett testek tematikában - mindkettőt imádtuk). Kovács láthatóan képben gondolkodik, nem ábrázolni akar, sőt két fotója is (Conversation, cím nélküli fent látható, de legyen mondjuk Az ablakon kinéző fiú) teljes olyan, mint egy filmkép - ez a filmes hangulat meglepő módon teljesen hiányzott a kiállításról. A leendő operatőr Kovács Claudia emellett elkészítette egy, az egész világot behálózó Nike-reklámkampányhoz az alapfotót: valószínűleg az 56-os emlékműnél fotózott le két lábfejet mászás közben (Lábak), kiütéssel győzött.

Még valakire volt jellemző, hogy egyszerre erős a képi narratíva és az ügyes technikai megvalósítás: Tausz Gáborra (Ő fényképezte Szimler Bálint előző filmjét, az Egymás mellett-et (megnézem!), és a Podmaniczy Szilárd írásaiból készülő Szép magyar szó-kép-tárban is dolgozott operatőrként) Az operatőrhallgató mintha leendő filmekhez fotózott volna előtanulmányokat, képes volt megragadni minden képében azt, ami beindítja a történetet, és amelynek elbeszéléséhez érdekes és ügyes nézőpontokat  talált. A wc-s képe mellett a háztetőn tornázó fiú, vagy az életeket egy-egy arcban elmesélő portréi azért is jók, mert megmutatják, hogy az utómunka milyen többletet, jelentésárnyalatokat képes adni a képeknek.

A technikailag kevésbé ügyes, de mégis remek képkompozíciós ötletekkel állt elő Reisz Gábor (Ő a szemlén a Valakinek a valamije című filmjével volt versenyben, ennek előtanulmánya volt a Jót és semmit című dokumentumfilmje, valamint a filmhun megnézhető a felvételi filmje, A tagadás oka, őszintén, ami versenyben volt a Cinefesten) A rendező kifejezetten szellemes munkákat mutatott be: a Bátyám című képén az ajtók képezte vonalak váltak játékká, a Bécsi nő, bécsi gyerek lendületével és feszültségével, a Furcsa pár 2. pedig béna humorával fogott meg minket,  míg két nagy táblaképén (egyik) azt is megmutatta, hogy tud ő tág terekben is gondolkodni, sőt jól is áll neki. (Reisz fotózta azt név nélküli képet is, amelyen egy fiú néz egy lányt három ablak előtt: egy leleményes látogató új értelmet adott a képnek, amikor az ablakokat gondolatbuborékka alakítva beleírta: Sunáznám.)

Az osztály eddigi legnagyobb sikerét Szimler Bálint és Rév Marcell közösen érték el egy nagyon erős látványvilággal felépített kisfilmmel, a filmszemlefődíjas, Cannes-t is megjárt Itt vagyok-ról már mindenki hallott és mindenkinek van róla véleménye. (Rév fényképezte az Itt vagyok mellett Zsabezsinszkij Éva Berend című filmjét is, Pálfi Szabolcs Ketten egy fészekben című szemledíjas munkáját, és alkalmanként dj-zik is a pesti éjszakában.) Rév Marcell képeit eddig is ismertük a blogjáról, így a Fúgában kiállítottak nem okoztak akkora meglepetést, de továbbra is megnyugtató, hogy nagyon érdekesen gondolkozik a képről, de nehéz sokkal több kép ismeretében megítélni az itt kiállítottakat, könnyedén választhatott volna tíz másik, ugyanilyen jó képet is egy másik ízlésvilágnak megfelelve. Ezek közül a tengerparton fekvősért már rajongtunk, de szerettük még a Lisszabonban fotózott, mesefilmbe illő, égig érő dombon elhaladó lányt is. Kötelező kattintani.

Láthatóan vannak, akik még az önkeresés fázisában vannak, ezért bemutatkozás helyett inkább fura művészieskedéssel próbálkoztak (Az Univerzum Pilinszky-vers jelleget öltő metaforikussága és szűkszavúsága szép példája ennek), ami sokak szerint még mindig egyet jelent a furcsa szögből felvett fekete-fehér fotózással, vagy hogy a digitális gépet átállítjuk, majd photoshopban játszunk vele. De még ez sem lett volna baj, de az eszközök és a gondolatok nem mindig találkoztak: Szimler Bálint a mobiljával fotózgatta magát, nem túl ötletesen és átgondoltan, mégis lehetett volna belőle valami érdekes, ha ezt jobban végiggondolja, mert lehetőség lett volna benne.

Szimler Bálint: 4 megapixel Még több kép a kiállításról

A Fúga kiállítása október 2-ig megtekinthető a Petőfi Sándor utcai Építészeti Centrum pincéjében. Kiállítanak: Bálint Dániel, Hartung Dávid, Kapronczai Erika, Kárpáti György Mór, Koncz Teréz, Kovács Claudia, Pálos Gergely, Reisz Gábor, Rév Marcell,  Szimler Bálint, Tausz Gábor, W. Pluhár Attila. A Fúga látogatható hétfőtől vasárnapig 11-től 22 óráig.