A 2026-os VFF-en hat filmiskola diákjai vettek részt, akik a program keretében levetítettek egy-egy rövidfilmet korábbi munkáik közül. A rövid Q&A keretében csak a filmjeikkel kapcsolatban nyilatkoztak, de mi kíváncsiak voltunk, hogy a hallgatók mit gondolnak a képzésükről, milyen követelményeket és támogatást kapnak a diplomamunkájukhoz, és hogyan látják a jövőjüket a filmszakmában az egyetem elvégzése után. Az első rész itt olvasható.
Szlovákia vezető filmiskolája, a pozsonyi Előadóművészeti Akadémia Film- és Televízió Tanszéke magas színvonalú oktatást kínál filmkészítői és filmelméleti területen is. Fontosnak tartják a hallgatók tehetségének és képességeinek személyre szabott kibontakoztatását, valamint a személyes fejlődés támogatását. Ezzel a megközelítéssel kreatív mélységekhez és a magas színvonalú önkifejezéshez vezetik a fiatal alkotókat. Az egyetemen készült rövidfilmek világszerte szerepelnek előkelő filmfesztiválokon.
Nastia másodéves rendező hallgató, Ukrajnából költözött Pozsonyba. Paulina filmtudományt tanul. Wanda az első évét végzi a VŠMU animáció készítő mesterszakán.
Milyen projekttel fogtok diplomázni?
Nastia: Én egy húszperces rövidfilmet szeretnék forgatni, reményeim szerint Ukrajnában. A történet egy anyáról és a lányáról szól, akik az apa halála miatt úgy döntenek, hogy mindenüket eladják és Európába költöznek. A film az Európai Unió határáig kíséri őket. Az utazás alatt ráébrednek, hogy valójában a múlt elől próbálnak elmenekülni, és hogy talán nem a menekülés vezet a történtek feldolgozásához.
Paulina: Én egy elméleti szakdolgozattal diplomázom, de még nem tudom, mi lesz a témája.
Wanda: Én egy rövid animációs filmet készítek, gyerekeknek szólót, tündérmeséset.
Hogyan támogatja az egyetem a diplomamunkátok megvalósítását?
Nastia: Anyagi szempontból nagyjából 2000 eurót biztosít az iskola egy diplomafilmhez, ezen kívül alapítványok és támogató cégek segítenek. Az egyetemről tudunk eszközöket kölcsönözni, amiket egyébként is használunk alsóbb évesként a filmjeinkhez. Az oktatásunk nagyon fókuszált, rendezőként én csak rendezést tanulok. Nem tudom, hogy más iskoláknál az, ha mindenki mindent tanul, mennyire befolyásolja a projektek eredményességét. Számomra a mi egyetemünk megközelítése tökéletes.
Wanda: Az animációsok is kapnak anyagi támogatást, illetve az alsóbb éves animációs hallgatók is besegítenek a kivitelezésben. Ezen kívül együttműködünk más tanszékekkel, például a hangmérnökökkel. Az iskolánknak minden felszerelése és licensze megvan azokhoz a programokhoz, amelyeket rajzoláshoz, animáláshoz használunk, ezeket gyakorlatilag a nap bármelyik órájában szabadon elérhetjük.
Paulina: Mi a filmtudomány tanszéken nem kapunk anyagi támogatást az elméleti munkához, de nincs is rá szükségünk. Ha bármiben mégis segítségre szorulnánk, biztos vagyok benne, hogy az egyetem kisegítene minket.
Milyen segítséget nyújt az egyetem a szakmai jövőtökben?
Nastia: Nagyon jól működik a networking az iskolánkban, az intézményünk sok ponton kapcsolódik a szlovák filmiparhoz. Tavaly például részt vettünk egy sorozat forgatásán, idén a tanáraink megszervezték, hogy a szlovák televízióban dolgozhassunk. Sok szakmabelit megismerünk, és a segítségükkel valószínűleg munkalehetőséghez is jutunk majd.
Wanda: A tanáraink többsége aktívan dolgozik a szakmájában, például mint animációs rendező. Úgy vezetnek be minket a professzionális filmes világba, hogy elvisznek a stúdióba, ahol dolgoznak és megmutatják, mit és hogyan csinálnak élesben a munkahelyükön. Azt tartom az egyik legjobb dolognak az egyetemünkön, hogy együttműködünk a többi tanszékkel, részlegekkel, ahonnan az ismerőseink és barátaink lesznek potenciálisan a későbbi munkatársaink.
Nastia: A VŠMU a nemzetközi kapcsolatok terén is fantasztikus. Ebben az évben a FilmEU program részeként nyolc külföldi országból érkező diákokkal dolgoztunk közösen filmes projekteken. Azt éreztem, hogy a VŠMU diákjai kiemelkedően teljesítettek, érződött a rengeteg tapasztalat, amit a tanulmányaink során szereztünk. Büszke vagyok arra a sok tehetséges szakemberre és művészre, akit eddig megismerhettem az egyetemen és akik már a filmes világban dolgoznak. Ahogy csak tudom, megosztom a munkáikat, mert támogatni szeretném őket a pályájukon.
Mik a terveitek a diplomázás után? Gondolkoztok esetleg külföldi lehetőségeken?
Paulina: Nem ismerem mélységében a filmtudományi közösséget, de amikor az egyetemünkön találkozunk az akadémiai világgal, mindenki nagyon segítőkész, ezért bizakodó vagyok a jövőmmel kapcsolatban.
Wanda: Ez egy nehéz kérdés, és bár optimistának tartom magam, ezzel kapcsolatban mára inkább realista lettem, miután bepillantást nyertem a filmipar működésébe. Csodálatos lenne, ha több animációs lehetőségünk lenne Szlovákiában, de nekem most egy pár évig ez nem tűnik reálisnak. Azt gondolom, ki fogom próbálni magam külföldön, de sok stúdió esetében az animációkészítést lehet távmunkában is végezni. Annak örülnék a legjobban, ha itt, vagy a környező országokban kapnék lehetőséget.
Nastia: Tekintve, hogy mik történnek most a világban, nem tudom mi lesz velünk. Én próbálok inkább nem tervezni. Már így is elég nehéz volt Ukrajnából Szlovákiába költözni, de azt érzem, itt megtaláltam az otthonom, úgyhogy nem akarok máshova menni. Egyébként azt gondolom, hogy a fiataloknak maradniuk kellene a hazájukban, mert rajtunk kívül senki se marad, aki törődne, fejlesztené és előrevinné a saját kultúráját. Optimistának tartom magam, biztos vagyok benne, hogy valamiképpen megtaláljuk a módját, hogy filmkészítők lehessünk.
A georgiai Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Egyetem (TAFU) története a 18. századig nyúlik vissza. Megalakulása óta a kaukázusi régió színházi- és filmkultúrájának alakításában a TAFU meghatározó szerepet játszott, rengeteg nemzetközileg elismert színész, rendező, filmalkotó került ki az intézményből. Jelenleg alap-, mester- és doktori képzést kínál, több mint tíz művészeti területen. Az egyetem a régió fontos kulturális központja, emellett aktívan kapcsolódik a nemzetközi művészeti szcénához is.
Saba és Sandro fikciós filmrendezőnek tanuló fiatalemberek, Saba negyedéves végzős, Sandro másodéves.
Mi lesz a diplomamunkátok? Hogyan támogatja a megvalósítását az egyetem?
Sandro: Egyelőre fogalmam sincs. Nincsenek nagy megkötések az egyetemünkön, ha tudsz, csinálhatsz nagyjátékfilmet is, de persze azt nehéz kivitelezni. Alapvetően mindenki rövidfilmeket forgat. Eszközparkkal és anyagilag támogat az egyetem, ami soha nem elég a megvalósításhoz. De hát ez van, ebből kell valamit csinálni.
Saba: Én áprilisban kezdem a diplomafilmem forgatását, a terveim szerint egy 15 perces fikciós rövidfilm lesz. Az anyagi támogatás valahol 800 és 1000 euró között mozog, ami tényleg nem olyan sok, de ez is nagy segítség. Ami hiányzik még a költségvetésből, azt saját zsebből kell pótolnom - ez persze nehéz.
Hogyan segíti az egyetem az elhelyezkedést a georgiai vagy a nemzetközi filmes világban?
Sandro: Az egyetem leginkább kapcsolatteremtéssel segít minket, azt hiszem, a filmiskoláknak ez a lényege, én legalábbis ezt szeretem benne a legjobban. Megismerkedünk, barátok és alkotótársak leszünk, tanulunk egymástól és közösen hozunk létre filmeket. A többiek nélkül nekem nem menne. Úgy érzem, nem az órák, hanem ezek a közös gyakorlások fejlesztenek minket igazán. Sokan a diákok körül már most a filmszakmában, TV-ben vagy a reklámgyártásban dolgoznak, és hívják egymást különböző projektekbe. Én is részt vettem már több forgatáson, de nem dolgozom folyamatosan egy produkcióban.
Saba: Engem is küldtek produkciókba az egyetemről, de azt nem éreztem nagy segítségnek. Úgy érzem, magunknak kell kiharcolni a helyünket a munka világában, én most több különböző fronton is próbálkozom bekerülni hazai projektekbe, reklámba vagy játékfilm forgatásra. Amit jó kezdeményezésnek tartok az egyetemünk részéről, azok a nemzetközi programok, mint például a nemzetközi diákfilmfesztivál, amit az iskolánk szervez. Ilyenkor a külföldi filmes hallgatókon kívül elismert külföldi alkotókat is meghívnak hozzánk, ami nagyon jó kapcsolatteremtési lehetőség. Az egyetem minket is támogatnak abban, hogy eljussunk külföldi, európai fesztiválokra. Szerintem ez sokat jelent nekünk, diákoknak.
Mik a terveitek a jövőben? Terveztek külföldre menni?
Saba: Georgia nem olyan nagy ország, így a filmipara sem óriási, én legalábbis nem látok benne nagy perspektívát. Ezért szeretném Németországban végezni a mesterképzést, és kipróbálni magam az ottani lehetőségek között. Nem maradnék külföldön örökre, de a későbbiekben jól jöhetnek azok a kapcsolatok, amiket megszerzek. Szerintem a kapcsolatépítés az egyik legfontosabb dolog a filmes szakmában.
Sandro: Nagyjátékfilmeket szeretnék forgatni. Ez Georgiában az európai országokhoz képest lehet, hogy nehezebb, de nem lehetetlen. Később talán elmegyek külföldre tanulni, de nem akarok külföldi karriert. Nem akarok külföldi filmeken dolgozni, én georgiai filmeket szeretnék csinálni.
Saba: Annak ellenére, hogy kis ország vagyunk, rengeteg tehetséges alkotó él itt. Minden évben készül Georgiában öt-tíz tényleg jó film, amelyek fesztiválokra utaznak és külföldön is sikeresek. Ezek az eredmények nekem is bíztatóak.
