Az elmúlt években sorra kerültek moziba magyar egész estés animációk, például a Ruben Brandt, a gyűjtő, a Kojot négy lelke, a Műanyag égbolt, a Toldi és a Kék Pelikan. A kisfilmek pedig szinte minden évben a nagy filmfesztiválokon mutatkoznak be, tavaly a Berlináléról indult a Szeme sarka és Cannes-ban fődíjat kapott a 27, idén pedig Annecy-ben versenyzik a Cipők és paták. Kívülről tehát sikersztorinak tűnik a magyar animáció, így innen indítottuk a beszélgetést.
Felvezezetésként Fülöp József kifejtette, hogy valóban erős alapról indulhat meg a közös gondolkodás a magyar animációs szakma fejlesztéséről, külön kiemelve a nagy számú, jelenleg is aktív, tehetséges hazai alkotót, illetve a mostani támogatási rendszer meglétét. Fontos feladat azonban az, hogy ezt a rendszert fenntarthatóvá és stabillá tegyék, ennek érdekében kezdtek el dolgozni egy átfogó stratégián.
Pesti Ákos hozzáteszi, hogy az elmúlt évek sikerei hívták életre azt a széleskörű szakmai egyeztetést, melynek eredménye a MOZ.GO-n bemutatott cselekvési program. A hosszútávú fejleszthetőség volt a legfontosabb szempont, a kezdeményezés motorjaként pedig Fülöp Józsefet nevezte meg a kormányfőtanácsos. Kiemelte, hogy az egyeztetések az Animációs Alkotók Egyesülete, az animációval foglalkozó producerek és az NFI döntéshozói között zajlottak.
Fülöp Józsefet Káel Csaba filmügyi kormánybiztos a 2023-as Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon kérte fel arra, hogy kezdjenek el közösen gondolkodni a hazai animációs szcéna lehetőségeit és jövőjét illetően. Ennek a tervnek a fő pillérei a szakemberképzés, az animációs ökoszisztéma alakítása és erősítése, az animációs rövidfilmek kiemelt kezelése, a videojáték ipar és immerzív tartalmak támogatása, valamint a tehetséggondozás.
A beszélgetésben mindegyik célkitűzésre részletesen kitértünk, egészen odáig visszafejtve a gondolatmenetet, hogy valójában mit is tekintünk animációnak. Fülöp József úgy véli, hogy a számítógéppel létrehozott, de élőszereplős filmbe helyezett effekt is animációnak számíthat, így a stratégiai tervezés során nem lehet kikerülni például a manapság hazánkban készülő nemzetközi produkciókat kiszolgáló szervizmunkákat és az azokkal kapcsolatban felmerülő szakemberigényt sem.
Fülöp József elmondta, örül annak, hogy a szakma is elkezdte megfogalmazni a saját szempontrendszerét, így az egyeztetések során a Magyar Animációs Producerek Szövetsége és az Animációs Alkotók Egyesülete is véleményezte az egyes javaslatokat, velük közösen formálódott a cselekvési terv. Mikulás Ferenc szerepét külön is kiemelte, hiszen a Kecskemétfilm most leköszönő vezetője több mint 50 éve aktív szereplője a szcénának, így sok szempontot hozott be a terv kidolgozása során.
A szakemberképzést illetően Pesti Ákos egy olyan javaslatot emel ki, ami az egyetemi képzés és a szakmunkásképzés közé tenne egy új képzési sávot, ez pedig magasan kvalifikált szakemberek kinevelését tenné lehetővé. Fülöp József ezt a korábbi stúdiórendszer megszűnésével és az infrastruktúra-igény átalakulásával indokolja. Egy egyetem nem képes szimulálni azt a gyártási folyamatot, amiből tudásátadás történhet, így a cél, hogy oktatási intézmények és gyártóstúdiók közötti együttműködések keretében a diákok találkozzanak a piaci folyamatokkal, megismerjék a mindennapi munka menetét.
Az animációs ökoszisztéma alakítása és erősítése a második pillér, ami elsősorban a hosszú távú tervezhetőséget jelenti. Ennek része a tartalomelőállítók, a forgalmazók és az egyes platformok (mozi, streaming, televízió) közötti együttműködés, nem elfelejtve az állami támogatási rendszer szerepét sem. Fülöp József kitér arra, hogy az ökoszisztéma organikus fejlődésében fontos szerepe van a producereknek és az alkotóknak is, ehhez pedig ki kell alakítani a megfelelő mozgásteret minden szereplő számára. Ennek kapcsán került szóba a merchandising kérdése, ami az animáció szempontjából jövedelmező üzleti lehetőség lehet és érdekeltté teheti az alkotókat a mű utóéletének gondozásában.
Ezek mellett beszélgettünk még a magyar animáció nemzetközi beágyazottságáról és annak lehetőségeiről, a rövidfilmek pályázati struktúrájáról és szerepéről, az Inkubátor Program új irányáról és arról is, mik az egyablakos finanszírozási rendszer előnyei. Zárásként pedig szóba került a videojátékok felfutásának és az immerzív tartalmak elterjedésének jelensége, valamint az, hogy a magyar piac milyen választ adhat ezekre.
