Úgy tudom, régóta foglalkoztat a gonoszság témája, és évtizedek óta olvasol true crime könyveket bűnesetekről, sorozatgyilkosokról. Mi mozgat ebben a témában?
Én csak egyszerű krimifogyasztó vagyok, mint a nagymamám volt, meg nagyjából mindenki körülöttem. Csak engem nem fikció érdekel, mert azzal tele van a fejem, hanem a valóság. „A félelem a főnök” – ezt mondja Jimmy Jaguár az egyik szereplőn keresztül. Egyetértek vele. Mindenki fél. És én úgy látom, a leggonoszabbak félnek a legjobban – most itt tartok a bűnről való gondolkodásomban.
Jelenetkép a Jimmy Jaguár című filmből
Fotó: Mozinet
A Jimmy Jaguárt egy sorozat pilot epizódjaként készítettétek el. Hogyan jött az ötlet, hogy filmet szeretnél forgatni egy emberről emberre vándorló démonról?
Egy szuperhős, aki nem zöld, mint Hulk, nincs hálója, mint Pókembernek. Nincs teste. Egy láthatatlan, mégis érzékelhető erő, ami megszáll és irányít, bosszút áll azokon, akik kizárólag azért vannak életben, mert a törvénybe ütközik, hogy megöljék őket. Vannak a megszállottak, akik örülnek Dzsének, vannak, akik rettegnek tőle, és vannak, akik csak azt kamuzzák, hogy őket megszállta a démon. Innentől kezdve bármeddig lehet tologatni a sakkbábukat. Szerintem kiváló alapanyag egy sorozathoz, ezért kezdtünk bele a pilotba. A film sok mindenbe bevisz, de inkább csak felvillantja a lehetőségeket.
Voltak olyan bűnügyi filmek, amik ihletet adtak vagy referenciák voltak számodra, amikor kitaláltad a Jimmy Jaguárt?
Annyira sok inspiráció volt, hogy nem lenne értelme kiragadni néhányat.
A film főbb szereplői, Kizlinger Lilla, Jakab Juli, Balla Eszter, Gyuricza Mátyás és Beke Tamás rendszeres alkotótársaid, a „Fliegauf-cirkusz” tagjai. Minek köszönhető, hogy ilyen jól tudtok együtt dolgozni?
A kreatív szenvedély, sőt, ez esetben a megszállottság az, ami megszülte ezt a filmet. Soha semmi hasonlóban nem vettem részt, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.
Jelenetkép a Jimmy Jaguár című filmből
Fotó: Mozinet
A kreatív alkotófolyamatba mennyire vontad be őket? Voltak ötleteik a saját karaktereikkel kapcsolatban?
Ennek a filmnek a legnagyobb erénye a színészi alakítások. A karakter, akit Major Erik létrehozott, az szerintem önmagában óriási értékű. Leesett állal figyeltük, amit csinál. Balla Eszter is kibújt a bőréből – az ilyet mindig imádom nézni – és egy nagyon kemény nőt játszik el. Jakab Juli háromszor változik át a filmben. Sólyom Alíz olyan jelenség, mint Méhes Marietta – igazi kincs, jön tovább a következő filmbe. Ha valamiért érdemes megnézni ezt a fura hibrid filmet, azok ők: a színészek. Élvezet volt együtt dolgozni mindannyiukkal.
A filmben szerepet kapott Bánki György pszichiáter, Feldmár András terapeuta és Gulyás Márton is, akik „saját magukat alakítják”. Milyen élmény volt velük együtt dolgozni?
Fontos, hogy nem saját magukat alakítják, hanem egy rájuk, az ő modorukra írt szöveget mondtak el. Volt, hogy beleimprovizáltak, volt, hogy szó szerint mondták a szöveget. Feldmár András megköszönte, hogy odaengedem a tűzhöz, ahol a filmem születik – ez nagyon jól esett. Már várom, hogy legyen szerep Bánki Gyurinak, Gulyás Marcinak – ők szerintem forgatásra kész színészek. Minden képességük és karizmájuk megvan hozzá. De ilyen Főzy Vilma antropológus és Sík Endre szociológus is. Persze, hogy kinek milyen ambíciója van, az más kérdés.
Szakaszosan írtad a forgatókönyvet. Leforgatott jelenetenként alakult, merre megy tovább a cselekmény. Miért ezt a megoldást választottad? Nem okozott nyomást, hogy gyorsan kellett dolgoznod a történet megírásán?
Erről most csak annyit mondanék, és talán ezzel megválaszolom a kérdést, hogy soha többet nem fogok így filmet készíteni.
Azt olvastam, hogy a forgatás alatt sokszor viccelődtetek vele, hogy valóban Jimmy Jaguár szelleme mozgat titeket, de volt olyan eset, amikor tényleg ezt éreztétek. Mesélj erről egy kicsit!
Félelmetes kalandok voltak, egy viharról forgattunk egész nap, úgy, hogy egy felhő sem volt az égen. Mikor befejeztük, lecsapott ránk egy olyan vihar, hogy fákat döntött az útra. Félre kellett állnunk. Ilyenkor sokszor eltűnt a racionalitás, és bután néztünk, nem tudtuk, mi történik.
Jelenetkép a Jimmy Jaguár című filmből
Fotó: Mozinet
A film két és fél éven át készült sok leállással. Ez idő alatt gyakorlatilag a Jimmy Jaguár töltötte ki a mindennapjaidat, vagy el tudtál távolodni tőle érzelmileg, amikor épp nem forgattatok?
Sajnos nem. Rettentően idegesítő volt, és úgy tűnt, soha nem lesz vége. Mostanra kicsit enyhült.
A film minimális költségvetésből készült. Min tudtatok spórolni, és mi volt az, amiben nem voltál hajlandó kompromisszumokat kötni?
Nehezen képzelem el, hogy valaha még egyszer no-budget filmet forgatok. A Fliegauf-cirkusz egymás után két filmet csinált nulla pénzből, és mindkettő A-kategóriás fesztivál versenyében kötött ki. Szép volt, de elég volt.
Említetted, hogy a forgatás alatt te is mosogattál, és vitted a statívot a fiatalabb kollégákkal együtt. Volt egyfajta közösségkovácsoló ereje is, hogy kevés pénzből és ennyire egymásra utalva dolgoztatok?
Persze, és ez tele volt gyönyörű, máskor meg nehéz pillanatokkal. Dzsé alaposan szétzilálta az emberi kapcsolatokat is. Sok minden átrendeződött érzelmileg, szakmailag, a fejekben, szívekben. Embert próbáló hosszútávfutás volt. Hálás vagyok mindenkinek, aki végigjött velem az úton.
A Jimmy Jaguár a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált. Nem ez az első alkotásod, ami A-kategóriás nemzetközi filmfesztiválon mutatkozott be. Milyen érzelmek játszódnak le benned, amikor elmész egy ilyen eseményre a filmeddel?
Talán most először életemben szét tudtam választani a világpremier ünnepét a stábbal és a film szakmai szereplését. Ez volt a legjobb, ünnepeltünk a vörös szőnyegen. Megterhelt ez a szociális feladat, de voltak meglepően önfeledt pillanatok.
Jelenetkép a Jimmy Jaguár című filmből
Fotó: Mozinet
Milyen visszajelzéseket kaptál Karlovy Varyban?
Voltak, akik ezt a filmet nem egy hagyományos művészfilmként, hanem valami szokatlan hibridként nézték meg, amiben sok a kísérletezés, a játék mindenfélével. Ez jó volt. Én is így gondolkodom erről a filmről, és a nézőknek is ezt a megközelítést ajánlom – tudom, hogy ez nem könnyű, és előre köszönöm a nyitottságot. Akik hagyományos horrorfilmet várnak, azok erre a filmre ne üljenek be. Ezt Karlovy Vary-ban tanultam meg.
Miután bemutatták a Jimmy Jaguárt Karlovy Varyban, az ott kapott visszajelzések alapján Zimay Andrással még vágtatok a filmen, mielőtt a magyar mozikba került. Miért tartottátok ezt fontosnak?
Az egyik kedvenc jelenetemet kidobta a film, úgyhogy el kellett távolítani. Nehéz volt. Sólyom Alíz és Kizlinger Lilla nagyon jók voltak benne, és sűrű, sötét atmoszférája volt, csak a film tempója egyszerűen nem bírta el.
„Végtelenül frusztráló maratonfutás a filmkészítés, ha kap az ember gyártási támogatást, ha nem. No-budget filmet forgatni nehéz, de sokaknak még mindig könnyebb, mint otthon szorongani azon, hogy akkor két-három év múlva forgathat-e vagy sem. Erről szól a független filmezés” – említetted. Mi az, amit a legjobban élvezel a független filmkészítésben?
A minimális ökológiai lábnyomtól kezdve, a családias hangulaton át, a szabadságig mindent. Az lenne a fantasztikus, ha ugyanebben a formában forgathatnánk, de közben kapnánk valami félig-meddig európai, vagy akár csak kelet-európai fizetést. Ha én üzemeltetném az NFI-t, biztos, hogy létrehoznék egy ilyen ágat. Sorra jönnének az innovatív filmek, éppen az olyanok, amiből a magyar filmtörténet építkezik.
Van valamiféle párbeszéd a magyar szakma és a döntéshozók közt arról, hogy milyen lenne az ideális filmfinanszírozási rendszer?
Nem tudok ilyenről. Az én helyzetem most ideális, mert az NFI támogat egy koprodukciós filmtervet, amin már lassan öt éve dolgozunk. Ez volt az egyik ok, amiért nem pályáztunk az NFI-hez a Jimmy Jaguárral. A másik ok az volt, hogy ilyen természetű kísérleti filmet nem látok reálisnak az NFI rendszerében. Jó lenne egy kísérleti filmes ág is. Évente mondjuk három kísérleti film készülne. Szerintem erre lenne igény.
Fliegauf Bence a Karlovy Vary Filmfesztiválon
Fotó: Mozinet / Film Servis Festival Karlovy Vary
Hogy látod, mikor és minek a függvényében valósulhat meg a Jimmy Jaguár sorozat ötlete?
Meglátjuk. Én úgy gondolom, hogy az elkövetkező években az lesz a feladat, hogy reflektáljunk és feldolgozzuk, mi történt ebben a társadalomban az elmúlt cirka 15 évben. Ezt egyszerűen fel kell dolgozni. Erre liberális és konzervatív oldalon is nagy igény van. Ez érződik, remeg a levegőben. A Jimmy Jaguár-sorozat része lehetne ennek a nagy társadalmi emésztésnek. Most csak azért nehéz a helyzetünk, mert ez a film – szándékaink ellenére – nem pontos referencia a majdani sorozathoz. Az egy alaposan megtervezett fikciós sorozat lenne, egy sötét társadalmi thriller, és semmiképpen nem kísérleti film. Ami a Jimmy Jaguár nagy eredménye, hogy megvan a kreatív stáb, a színészgárda. Nyitott vagyok most valami másra, izgalmas lenne beülni egy writing roomba fiatal alkotókkal. De ez még nagyon távlati terv, más van fókuszban.
Egy interjúban említetted, hogy nemsokára gyártási fázisba kerülhet az új filmed, a Csontláz. Mit kell tudni erről az alkotásról?
Most minden kreatív erőmmel a Csontlázra fókuszálok. Végre normális budgettel dolgozhatok, ilyet több mint tíz éve nem csináltam. Igazi nagy mozi lesz.
A Jimmy Jaguár már látható a mozikban, a Mozinet forgalmazásában.
Címlap: Gyuricza Mátyás és Fliegauf Bence. Fotó: Mozinet.
