A hatvanas évek magyar új hulláma mellett kevesebb figyelem fordul a hetvenes évek filmművészete felé, noha olyan alkotások készültek ekkor, mint a Szindbád, a Szerelem, az Amerikai anzix, az Ajándék ez a nap vagy A kis Valentino. S ez az évtized nemcsak remekműveket hozott, hanem szemléletmódbeli váltást is: az 1968 utáni kiábrándulás következtében kérdésessé vált a filmeket korábban értelmezõ politikai keret, s ezzel párhuzamosan felértékelõdött az egyes művek nyelvi-stilisztikai vonásainak hangsúlyozása, ugyanakkor új lendületet vett és egyedülálló filmtípust hozott létre a társadalmi folyamatokat kritikusan elemzõ dokumentarizmus. A könyv a magyar filmtörténet méltatlanul háttérbe szorított, "elsüllyedt" évtizedét elsõsorban a művek formavilágán keresztül mutatja be, s ezáltal a magyar filmtörténetírásban egy eddig még hiányzó, a korszak játékfilmjeit és életmûveit új megvilágításba helyezõ szempontot érvényesít.