Enyedi Ildikó utolsó SZFE-s osztálya 2017 és 2020 között járt az egyetem rendező alapszakára, melyre meghívta tanítani A nyomozó rendezőjét, Gigor Attilát is. Gigornak ez volt az első osztálya, és hiába van már komoly tapasztalata a filmezés terén, azt mondta, hogy nagyon sokat tanult a diákoktól. A Toldiban tartott 6x6-os vetítésen stílszerűen hat filmet láthattunk, amikben közös a személyesség, és bár az SZFE vezetőinek nagy botrányt kavart leváltása, működési rendjének alapítványi keretek közé szorítása előtt készültek, mindegyikben megjelenik az elválás valamilyen formája és az azzal járó súlyos vagy épp felszabadító érzés. Különösen megható volt, hogy néhány film végén nem 2020 szerepelt, hanem az egyetem korábbi formájának időtartama, 1865-2020.
Mama büszkesége
A Mama büszkesége talán a legpozitívabb hangvételű kisfilm a blokkban. Elsőáldozásra készül a félárva Jancsi, akinek édesapja már eltávolodott az egyháztól, nagymamája viszont lelkesen támogatja a kisfiú keresztény neveltetését. Az esemény előtti napon csöppenünk Jancsi életébe, amikor a gyerekek életükben először ízlelik meg az ostyát és a bort, amit másnaptól már Krisztus testének és vérének hívnak. Az elsőáldozásra készülő kisgyerekek arcán hol az undor, hol a jókedv látszik, Jancsién viszont az értetlenség, mert nem tudja, ez miben hozna bármiféle változást az életében. Jancsi kíváncsi, a paptól, az édesapjától és a nagymamájától is kérdez a kereszténységről, de egyikük sem tud számára kielégítő választ adni. A fiút régóta nyomasztja valami, amit a gyónás sem old fel.
Tóth Lili Laura filmjében egy kisfiú bűntudata, félelmei és vágyai jelennek meg, legyen az egy buta gyerekcsíny, a halál utáni lét vagy egy régóta hőn áhított falat. De mégis mi volt ebben a filmben olyan pozitív? Az, hogy humorral viszonyul egy ünnepélyes, magasztos vallási rituáléhoz, és hogy a ridegnek és gondterheltnek tűnő apa megtalálja az utat fiához, még úgy is, hogy ehhez nem kellenek szavak, csak odafigyelés és megértés.
Orzói Kristóf Gyerekjáték című filmjében egy fiatal anyuka eddigi élete talán legnehezebb döntése előtt áll. A nő még gimiben jött össze az egyik tanárával, most pedig el akarja hagyni a férfit, a közös gyerekük felügyeletéről viszont képtelen dönteni. Szép és ifjú, előtte az élet, a felhőtlen szórakozás, a bulik, élhetne a kortársaihoz hasonlóan. Meg is próbálja, barátnőjénél flörtölni kezd egy közös ismerősükkel, akivel aztán lelóg Balatonra, ahol össze is gabalyodnak, ami segít a lánynak eldönteni, hogy mit is akar.
.png)
Gyerekjáték
A Gyerekjáték gyenge pontja éppen ez, mert a balatoni eseményekből nem következik a lány döntése. Nem kell egyedülálló fiatal szülőnek lennünk ahhoz, hogy el tudjuk képzelni milyen felelősséget venne magára egy kisgyerekkel, de ez az elhatározás nemcsak az ő, hanem a gyereke életére is kihat, ami sokkal összetettebb annál, mint amit nézőként kapunk. Emiatt nehezebb kapcsolódni az amúgy szuperül játszó Wrochna Fannihoz. A film 24 percébe belefért volna több vívódás és szembesítés, mert így egy leegyszerűsített bemutatását kapjuk egy életre szóló döntésnek.
Különösen szép utalás Andella Mirtill filmjének címe: a Mint egy haiku nemcsak a főszereplő kedvenc versét és a keleti ételek iránti szeretetét jelenti, hanem azt a kapcsolatot is, ami pár nap alatt kialakul közte és egy videós között. Két fiatal riportot készít egy vidéki sushi bárban, aminek tulajdonosa egy fiatal nő (Kurta Niké), aki ahelyett, hogy Japánban épített volna karriert, inkább hazahozta tudását és megnyitotta a saját helyét. A felvételek során azonban vonzalom alakul ki a riporternő (Mészáros Blanka) és közte, ami végül kérészéletűnek bizonyul.
Andella Mirtill keveri a filmbéli forgatást a valóssal, nem különíti el vizuálisan a két formát. Ez kissé zavaró lehet a néző számára, mert nem mindig egyértelmű, hogy mikor vagyunk a riporter szemszögében és mikor a rendezőjében. Ezt még tetézi az olyan gyönyörű képi megoldásokkal, mint a sokféle tükröződés, viszont ez nem szolgálja a történetet és a lányok lelkiállapotának kifejezését sem. Inkább csak hangulatot ad, akárcsak a színes akváriumról bevágott képek, vagy a sushi bár ételeiről készült felvételek. Nagyon szép és intim témát dolgoz fel, amiből hiányoznak a közelik és az érintések, így kissé elidegeníti a nézőt attól az érzelmi állapottól, ami a távolságtartó és zavarban lévő főhősben végbemegy pár nap alatt.
Kláramama uzsonnája
Ha már ételek: a Kláramama uzsonnája egyfajta modern verziója az utolsó vacsorának. Két testvér utazik el a nagymamáját meglátogatni egy vidéki kórházban, a néninek pedig mindent visznek, amit szeret. A road movie lényege, hogy a cél helyett az utazás a fontos, amit Konrád Zsuzsi rendező maximálisan kihasznál. Melyikünk ne tudna azonosulni a rokonlátogatással, amikor gyerekként azt kérdezgettük útközben, hogy mikor érünk oda és meddig maradunk?
A gimis srác és az idősebb nővére között valódi kémia van, a kocsiban zajló beszélgetésük minden nézőben nosztalgiát kelthet. Szójátékok, asszociációs játékok, zenehallgatás, hosszú csöndek, a suhanó város lakásainak merev bámulása, vagy a reggel csomagolt szendvics mind ismerősek. Kicsit hosszúak a városi vágóképek, ami a kocsiút untató minőségét is erősíti, nem próbál se drámai, se humoros lenni, csak bemutatja egy hétköznapi testvérpár hétköznapi útját, ami nem úgy végződik, ahogy azt tervezték.
Botos Dániel alkotása az elengedés filmje. A Valami történjen szereplői egy hétvégére ellátogatnak abba a vidéki házikóba, ahova rendszeresen visszajárnak pihenni és bulizni. De most nem pihenni jönnek, hanem egyik barátjuk elvesztését feldolgozni. Négy fiatal vívódik a maga módján, a saját emlékeikkel, és próbálják összerakni a történteket – ahogy a néző is. A rendező ötletesen oldja meg, hogy lassan jöjjünk rá a helyzetre, az eseményekre, a szereplők egymással való kapcsolatára.
Valami történjen
Nem tol semmit az arcunkba, a két napból csak részleteket látunk. Talán a szereplők sem emlékeznek már mindenre. Múltbéli archív felvételek szakítják meg az emlékezést, amik új értelmet kapnak az események alakulása miatt. A súlyos téma és az ötletes forma ellenére a film nehezen húzza be a nézőt, sokszor feleslegesen elhúz egy-egy jelenetet, ami a dinamikát és a nézői befogadást is próbára teszi.
Bizonyos szempontból üdítő volt Novák Péter Sámuel Egyedül a Paradicsomban című rövidfilmje, ugyanis behozott egy markáns műfajt, a thrillert. Hajdu Szabolcs alakítja a főszereplő festőt, akit nem sokkal azután ismerünk meg, hogy rossz híreket kap orvosától. Elkeseredettségében magányba burkolózik, munkát sem akar vállalni. Aztán egy gyanús telefonhívás során olyan jól fizető munkát ajánlanak neki, amit nem lehet visszautasítani. Azt az egyszerű feladatot kapja, hogy egy vidéki kúriában feketére fesse a falakat adott időn belül. A telken aztán furcsa dolgok kezdenek történni: férfiak hajnalban óriási fagyasztókat cipelnek a lelakatolt pincébe, meghal a gondnok folyton ugató kutyája, majd a férfi is eltűnik.
Egyedül a paradicsomban
Nem lövöm le, hogy vajon tényleg megtörténnek-e a krimibe hajló események, vagy az amúgy tisztességes életet élő festő a mentális problémái miatt képzeleg-e. Mindenesetre az előítéleteinket megmozgatja a film. Talán túl hosszan is tesz próbára minket és a sok, korábban felvetett kérdés nyitva hagyásával sem olyan kielégítő, pedig egy thriller műfajjal játszadozó filmtől - különösen 30 percben - várnánk a válaszokat.
Enyedi 6x6-os osztályának filmjeire jellemző, hogy többnyire személyes élményeket dolgoznak fel, és kerülik az egyértelmű fogalmazásmódot, a direkt kifejezés helyett sokat hagynak a néző képzeletére, hol indokoltan, hol kicsit indokolatlanul. Egyelőre nem tudjuk, hogy az SZFA megtartja-e ezt a 6x6-os formát. Az elmúlt évek folyamán nagyszerű kisfilmek kerültek ki az egyetemről, számos tehetséges filmest adott ez az összevont képzés, ezt a sikeres receptet tovább kellene használni.
Önazonos és bátor – Bemutatkozik Enyedi Ildikó és Gigor Attila rendezőosztálya
Enyedi Ildikó és Gigor Attila filmrendező BA-osztályának hallgatói 2017-ben kezdték és 2020-ban fejezték be a tanulmányaikat a SZFE-n, de diplomájukat csak idén kapták meg. Azóta sok minden történt velük, van, aki szabadúszó lett, más Berlinben vagy a FreeSZFE-n folytatja a tanulást. Diplomafilmjeiket a 6x6-os rendszerben készítették, amiket október 12-én, most először mutatnak be együtt a Toldi Moziban. A premierre rekordsebességgel fogytak el a jegyek, de további vetítéseket terveznek. A hat rendezőt a diploma utáni életükről és a vizsgafilmjeik forgatásáról kérdeztük, kíváncsiak voltunk mi volt a leghasznosabb lecke, amit az osztályfőnökeiktől kaptak, és hogy melyik film volt rájuk utoljára hatással.
