Emlékezetes Disney-hősnők nemcsak az animációs filmjeikben voltak: imádtuk Lindsay Lohant az Apád-anyád idejöjjön! (1998) és a Nem férek a bőrödbe (2003) című filmekben, de a csodás Anne Hathaway is egy Disney-filmmel robbant be a filmiparba. Az idén 20 éves Neveletlen hercegnő főszerepét 18 éves korában kapta meg, szinte teljesen ismeretlen fiatalként, olyan menő tiniszínészeket lepipálva, mint Reese Witherspoon, Sarah Michelle Gellar vagy Kirsten Dunst.
A Neveletlen hercegnő sem saját ötleten alapult, Meg Cabot azonos című ifjúsági regényét dolgozták fel, a rendezői székben Garry Marshallal, aki olyan kultikus romkomokat készített korábban, mint a Micsoda nő! és az Oltári nő, de imádjuk az olyan, kevésbé agyonidézett munkáit is, mint A vasmacska kölykei és a Krumplirózsa.
A Neveletlen hercegnő egy 16 éves, átlagos amerikai tinilányról szól, akinek belecsöppen az életébe sosem látott nagymamája, méghozzá azzal a hírrel, hogy ő egy európai királyság, Genovia trónörököse. A szeleburdi, kócos hajú Mia élete fenekestül felfordul: a rolleres közlekedést felváltja a limuzin, a délutáni fagyizásokat az illemtanórák, és a csodás fürtjei sem maradhatnak rakoncátlanok. A hirtelen változás nem várt hírnevet is hoz Miának, aki a bohókás tinédzserlét és a felelősségteljes családi kötelesség között őrlődik, melyben melegszívű nagymamája terelgeti, akit a lehengerlő Julie Andrews alakít.
Apropó Julie Andrews: A muzsika hangjai nyugdíjas színésznője 37 év után tért vissza a Disney-hez az 1964-ben bemutatott Mary Poppins után, nem mellesleg a Neveletlen hercegnő átváltozás-története kísértetiesen hasonlít a Pygmalion-sztorira, melyet az 50-es években vittek színpadra a Broadway-on Julie Andrews főszereplésével.
Elég közhelyes, amikor azt mondják egy filmre, hogy hatalmas szíve van, viszont a Neveletlen hercegnő annyira elbűvölő, mintha erre a filmre találták volna ki ezt a kifejezést. Elejétől a végéig mosolyog a néző, ahogy ezt a csetlő-botló, szégyenlős tinilányt nézi, akiből sugárzik a báj és a játékosság, egy hippi anyukával és egy különc barátnővel, egy dagadt macskával és átlagos tiniproblémákkal. A film egy olyan tündérmesét mutat be, amiről sokan álmodoznak gyerekként, nem véletlen mondta Hathaway, hogy ezután a film után lett a 6 évesek közt szupersztár. Julie Andrews-zal utánozhatatlan kémia van közöttük, a díjakkal agyonhalmozott színésznő nem mossa le az újonc leányzót, jóságos tanácsai a képernyőn és a forgatás alatt is hasznosak voltak Hathaway számára.
Ha valaki Garry Marshall-rajongó, észreveheti, hogy nagyon sok filmjében szerepel Héctor Elizondo, az a kerek arcú, félkopasz pasas, aki mindig valamilyen segítő szerepben van, már ami a főhős életének változását illeti. A Micsoda nőben ő tanítja meg Julia Roberts karakterét úrinőként viselkedni, az Oltári nőben Richard Geere figurájának lelkitámasza, és hasonló szerepben láthatjuk a pár éve bemutatott Anyák napjában is, ahol visszatér Roberts mellé. A Neveletlen hercegnő mindkét részében limuzinsofőr és egyben a királynő testőre, nem mellesleg akiket gyengéd szálak fűznek egymáshoz, Mia hercegnő mellett pedig stabil lelkitámasz, egyfajta lelkiismereti figura, aki megfigyeléseivel a helyes úton tartja az ifjú hercegnőt.
Ugyan a kritikusokat nem nyűgözte le a tündérmese, a mozikban mégis óriási kasszasiker lett (165 millió dolláros akkori bevétellel). Sokan bűnös élvezetként fogyasztják, de én minden irónia nélkül imádom ezt a filmet. Meg hát valljátok be, mégis hányszor vettétek elő, amikor csak valamilyen habkönnyű és kedves filmet szerettetek volna nézni, amitől nem váltódik meg a világ, de legalább a lelkünket felvidítja és mosolygunk egy másfél órát. Mert egy gyermeki fantáziavilágba repít el, ahol a csetlő-botló tinik is kibontakozhatnak, és kívül-belül önmaguk legjobb verziójává válhatnak. Az ember ugyan öregszik, de ezt akárhányszor örömmel újraéli Anne Hathaway-jel.
