Az utóbbi pár évvel ellentétben idén nem a Toldi Mozi, hanem az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont az Inkubátor pitch fórumának, amire ismételten összegyűlt a magyar filmes szakma színe-java. Az írók, rendezők, producerek, operatőrök, illetve forgalmazókat és gyártócégeket képviselő szakemberek mellett természetesen a pályakezdő alkotókat eljöttek támogatni ismerőseik, barátaik és rokonaik is. Akadtak olyanok is, mint a Laminált boldogság és A bizonytalanság... stábja, akik egyfajta vírusmarketingként kaparós sorsjegyekkel és meddő párok felé elejtett mondatokat tartalmazó kitűzőkkel igyekeztek felhívni a közönség figyelmét saját filmjükre.

Zajlik az Inkubátor Pitch Fórum az Urániában,
2026. november 13-án.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
Rendkívül pozitív és támogató hangulat uralkodott, egyedül csak a pitchelők izgulhattak azon, hogy sikerül-e meggyőzniük az elmúlt félévben, az NFI támogatásával fejlesztett filmterveikkel a zsűrit és a közönséget. Az esemény moderátora a Friss Hús programigazgatója, Deák Dániel volt, aki ismertette a jelenlévőkkel az eseménnyel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
Az Inkubátor Program alapvetése, hogy egy átlagos magyar mozifilmhez képest jelentősen kisebb költségvetést szavaz meg az elsőfilmes alkotóknak, akik emiatt még inkább rá lesznek szorulva, hogy kreatív megoldások felhasználásával bizonyítsák rátermettségüket. A program keretében 2015 óta több mint 30 egész estés alkotás tudott elkészülni, ezek közül több is a világ legszínvonalasabb fesztiváljain, Cannes-ban, Berlinben vagy Szarajevóban öregbítette a magyar film hírnevét.
Valószínűleg nagyrészt ennek presztízsnek köszönhető, hogy az Andy Vajna-féle Magyar Nemzeti Filmalap által indított Inkubátor Program túlélte a Káel Csaba vezette Filmintézet időszakát, mégha szakmai fénye meg is sínylette, hogy az elmúlt években több nyertes projekttől az NFI döntőbizottsága utólagosan, indoklás nélkül megvonta a támogatást. Emiatt az idén újjászerveződő NFI, és azon belül az Inkubátor Program első nagyobb célkitűzése és ígérete az lett, hogy ezeknek a projekteknek új esélyt ad, és az alkotók újra pályázhatnak – ezt az Uránia nagytermében hangos tapssal és üdvrivalgással fogadták.

Dér Asia értékel.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
Ezután megismerhettük a szakmai zsűri tagjait: Dér Asia dokumentumfilm-rendező, Gyenis Ajándok forgalmazó, a Cinego ügyvezetője, Horvát Lili forgatókönyvíró-rendező, László Sára producer és Vincze Zsuzsanna producer, a MOME Film Tudásközpontjának igazgatója. A pitchelőknek fejenként 7 perc állt rendelkezésre terveik ismertetéséhez, míg a zsűri 5 perces időkeretben értékelhette őket.
A pitcheket kétszer 5-ös csoportosításban, egy szünettel megszakítva lehetett végigkövetni. A 10 beválogatott filmterv előzsűrije pedig Berger József producer, Dombrovszky Linda forgatókönyvíró-rendező, Lakos Nóra forgatókönyvíró-rendező, Dr. Takács Ildikó, az Annecy-i Magyar Animációs Díszvendégség programjának igazgatója és Pesti Ákos, mozgóképipari vezető kormányfőtanácsos volt.
Elsőként Kölcsey Levente állt színpadra A Hiány (újra)Teremtése című filmtervével, amely egy középkorú csellótanár és fiatal roma tanítványa kapcsolatán keresztül vizsgálja a hiány témáját. A pitch csupán néhány hangulatképpel, Kölcsey megfontolt történetismertetésével és egy visszafogott, kísérleti stílusú moodfilmmel vette le a zsűrit a lábáról. Horvát kiemelte a forgatókönyvben érzékelt román újhullámra jellemző, természetes párbeszédeket és a kisrealista stílust, emellett Kölcsey megerősítette, hogy hosszú snittekben, a történet szövetébe ágyazott, diegetikus zenében és bizonyos szerepekben amatőrszínészekben is gondolkodik.

Kölcsey Levente az Uránia színpadán.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
Őt követte Márton Dorottya Babaházban című, kifejezetten intim és személyes hangvételű filmtervével, amely egy kísérleti dokumentumfilmként, gyerekkori tárgyak és színésznők bevonásával próbálja vizsgálni az alkotó gyermekkorát. Dorottya édesanyja többször költözött Amerikába, hogy színésznőként Hollywoodban próbáljon szerencsét, miközben lányát és családját Magyarországon hagyta, ez pedig olyan űrt és feldolgozás nélkül maradt traumát hagyott hátra, aminek megértésére ez a hibrid dokumentumanyag törekszik. A moodfilm betekintést nyújtott Márton narrációjába, a különleges babaház-esztétikába, illetve abba, miként tátognak rá olyan színésznők az édesanya személyes vallomásaira, mint Waskovics Andrea vagy Gál Réka Ágota.
Kámán Albert Csak egy kis baráti gesztus című nagyjátékfilmterve egy képzőművészeti közegben történt nemi erőszak fájdalmas történetét meséli el egy negyvenéves nő, Éva (Láng Annamária) szemszögéből, akit nagytekintélyű és befolyásos galerista, Zsolt (Nagy Viktor) csavar az ujja köré, hogy egy váratlan pillanatban visszaéljen a helyzetével. Éva sokáig hallgat a történtekről, de végül úgy dönt, hivatalos úton próbálja elérni a férfi felelősségre vonását. Ez kínkeserves hivatali procedúrához vezet, amit nagyon sok magyar nő is átél nap, mint nap. Kámán a kifejezetten nyomasztó hangulatú moodfilm mellett kiemelte a film stílusának kettőségét. A koncepció elválasztja Éva belső világát és a hivetali procedúrák rideg és sötét közegét. Előbbi a képzőművészettel egybekötött, elemelt, lírai képekkel, utóbbi pedig a román újhullám puritánabb filmnyelvével jelenne meg.
Donáth Péter Tizenhét lakás című filmje a harmincas éveiben járó Jankáról szól, aki 10 éves berlini tartózkodás után költözik haza Budapestre, hogy elintézze családja régi panellakásának eladását, de ez a folyamat a múltjában rejlő traumák feltárásában és misztikus nyomozásban ölt végül testet. Emellett Janka annak idején elveszítette testvérét, aki a budapesti éjszakai élet ismert buliszervező alakja volt, így egyfajta gyászfeldolgozással kevert korlenyomattá és szubkulturális körképpé is válik a film.

Donáth Péter a színpadon.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
Donáth ugyan a kisebbséghez tartozott azzal, hogy nem készített moodfilmet, de ezt nagyszerűen ellensúlyozta a történet érdekfeszítő elmesélésével és a film hangulatának verbális leírásával, ami után mindenki maga elé tudta képzelni azt a bizonyos lakást. A szintén személyes helyekről érkező történetet az alkotó leginkább Andrea Arnold kitchen sink stílusú kisrealista drámáinak stílusában képzeli el, profi és amatőr szereplők bevonásával, ami egyszerre egy suspense-szel telített nyomozás története, egy testvér elvesztésének tragédiája és a mindenkori hatalom felé intézett kritika.
Bíró Bálint Kadét című dokumentumfilmje egy magyarországi bentlakásos elit kadétiskola növendékeit követi az első beköltözéstől az érettségiig. A sokatmondó és szemléletes moodfilm mellett leginkább a stáb összetételébe kaphattunk betekintést. A forgatás alsóhangon másfél évet venne igénybe, hogy az alkotók a lehető legrészletesebben tudják körbejárni a kadétiskolák világát és hogy közben megtalálják a tökéletes karaktereket.
A szünet után Bóta Dániel mesélt a Laminált boldogság című fekete-komédiájáról, amely egy kisvárosi uzsorás, Keresztes Miklós (Köles Ferenc) történetét meséli el 1999 nyarán, a teljes napfogyatkozás előtti héten, mikor tízmilliót nyer egy kaparós sorsjegyen, amit az egyik adósa kislányától vett el. A Csiszolatlan gyémánt, a Floridai álom és a Macska-jaj spirituális és stílusbeli keverékének szánt, ízig-vérig magyar történet egy morálisan megkérdőjelezhető, de a maga módján karizmatikus és szórakoztató figura útján keresztül tár elénk egy letűnt kort és az ügyeskedő kisember örökös krónikáját, amiből egy moodfilm képében is kaphattunk ízelítőt.
Cséri Dorottya a h o l című animációs rövidfilmterve egy alkotói válságba ragadt krimiíróról szól, aki az új könyvéhez szükséges inspiráció hiányában próbál kimozdulni a komfortzónájából, hogy a külvilágból merítsen ötleteket. Ez egy titokzatos nő felé irányuló romantikus megszállottságban csúcsosodik ki, miközben a fikció elkezd összeolvadni a valósággal. Az inspirációkeresést, kiégést és elszigetelődést tematizáló, krimi és noir stílusjegyeket tartalmazó animációs filmtervet rengeteg kidolgozott illusztrációval és kezdetleges animatikokkal mutatta be az alkotó.
Sztepanov Sofija A bizonytalanság és más dolgok, amikkel együtt kell élni című, személyes töltetű nagyjátékfilmtervét pitchelte, ami a meddőség kínzó, a pszichére és a mindennapokra is kiterjedő hatásait járja körbe. A harminc év körüli fotós, Mia párjával, Benivel életük következő nagy lépésére szánják el magukat a gyermekvállalással, azonban a sok lombikkezelés a remény és a csalódás végtelen körforgásává válik a nő számára. Papíron ugyan teljesen egészséges, valamiért viszont mégse tud teherbe esni, a folyamatos kudarcok pedig egyre mélyebbre taszítják, amire szociális élete és párkapcsolata is rámegy.

Sztepanov Sofija a színpadon.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
Az alkotó a pitch során rendkívül őszintén nyílt meg saját személyes élményeiről a témában, ugyanis hét lombikkezelésen van túl, egyelőre sikertelenül, amiről a közösségi médiában is többször megnyilvánult. Sztepanov érzékletesen és tabudöntögető módon járta körbe ezt a nőket világszinten érintő egészségügyi problémát, amit egy erősen feminista, intim drámaként tervez megvalósítani.
Vízkeleti Dániel Kúszik a gyík című filmterve az orosz-ukrán háborúba helyezi Káin és Ábel-történetét egy kárpátaljai testvérpár traumafeldolgozásának formájában. Sándor (Molnár Gusztáv) és Kosztya (Simon Zoltán) között gyerekkoruk óta hordozott sérelmek és ellentétek egy katonai kiképzőtáborban csúcsosodnak ki, egy virálissá váló videó pedig mindkettejük sorsát megpecsételi. A háborút a testvérdrámával, a bullyinggal és TikTok videós esztétikával keverő filmterv egy meglehetősen bizarr és felkavaró filmet sejtet, ami egy örökérvényű történetet kíván elmesélni a mában - és erre a moodfilm is rárősített.
A pitchek sorát Ladányi Jancsó Jakob zárta Magányos zuhanás című filmtervével, amivel azt vizsgálja, létezik-e még valódi hitelesség és őszinteség egy post-truth világban. A pitchet rögtön egy moodfilmmel indító Ladányi személyes élményekről kíván mesélni egy fiatal castingos (Babinchak Atanáz) képében, aki már húszas éveiben a kiégés jeleit mutatja magánéletében és munkájában egyaránt, amikor váratlanul beállít hozzá egy ismeretlen asszony, aki csak a jelenlétével képes valódi reakciót és érzéseket kiváltani a fiatal férfiből.

Ladányi Jancsó Jákob (b) és Berecz Márton a színpadon.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
A közösségi média hamisságáról szóló és a valódi élmények keresését középpontba állító, kísérleti stílusjegyekkel dolgozó és a kiszámíthatatlanságra törekvő nagyjátékfilmtervet Ladányi Jancsó és producere, Berecz Márton olyan magabiztossággal tárták a zsűri és a közönség elé, hogy nem igazán volt kérdéses, hogy az esemény egyik leghatásosabb pitche született meg, aminél ráadásul fennáll egy nemzetközi koprodukció lehetősége is.
A szakmai zsűri szűk egy óra alatt meghozta a döntését, amit követően Horvát Lili megköszönte az alkotók színvonalas filmterveit, és kiemelte hogy nem volt igazán vita köztük arról, mely 4 tervet ítélték a legjobbnak. Egyedül amiatt történt egy kis variálás, hogy a zsűri a legjobb 4 közé beválogatta a közönségdíjast (Babaházban) is, így annak a helyére egy másik terv tudott bekerülni. Dér Asia pedig szolidaritását fejezte ki az versenyzők felé, hiszen ő is volt már a helyzetükben, dokumentumfilmes alkotóként pedig örömét fejezte ki amiatt, hogy a megmérettetett filmtervek mindegyike milyen érzékletesen foglalkozik jelenünk problémáival, akár lokális, akár nemzetközi témákról is beszélnek.
A 11. Inkubátor Program Pitch Fórum nyertesei a következők lettek:
- A Hiány (újra)Teremtése – Rendező: Kölcsey Levente
- Kadét – Rendező: Bíró Bálint
- Magányos zuhanás – Rendező: Ladányi Jancsó Jákob
- Tizenhét lakás – Rendező: Donáth Péter
- Babaházban – Rendező: Márton Dorottya (Közönségdíj)
Az eredményhirdetést és fotózkodást követő gratulációtengerben sikerült pár kérdés erejéig elkapni a zsűri tagjait, hogy meséljenek erről az élményről. Elsőként Vincze Zsuzsanna fejezte ki örömét azzal kapcsolatban, mennyire hozzáértően és diverzen válogatták ki a zsűri tagjait, szerinte ugyanis az előző érában nem született volna meg olyan összeállítás, amiben például megtalálható dokumentumfilmes és animációs filmes szakember is.
Gyenis Ajándok számára a filmforgalmazói háttere miatt elsődleges volt az a szempont, hogy egy adott filmtervnek mennyi esélye van a leforgathatóságon túl úgy eljutni a mozivászonra, hogy megtalálja a célközönségét és terjesztői szinten is sikert tud elérni.
Arra a kérdésre, hogy mi az az aspektus, ami rögtön megragadja az ember figyelmét egy filmtervnél, Vincze Zsuzsanna az egyedi vizualitást, a pitchelő erőteljes előadásmódját és a bemutatott filmterv koncepciójának átgondoltságát emelte ki. Dér Asia a kérdést visszájára fordítva arra hozott példát, hogy őt mi dobja le egy pitchről: szerinte az tud ellenszenvessé válni, mikor egy alkotó el akarja adni neki a filmtervét, mint egy terméket, ugyanis ehhez nem tud őszintén érzelmileg kapcsolódni.
Ebben az esetben viszont kicsit más volt a helyzet, ugyanis a zsűriből mindenki elolvasta a forgatókönyveket, amik nagy szerepet játszottak a döntésben, a pitch szinte már csak ráadás volt. Asia hozzátette, hogy volt azért olyan projekt is, amit kifejezetten a pitch billentett át, mert annyira tökéletesen lett prezentálva, hogy teljesen meggyőzte a zsűrit. Ezenkívül kiemelték a Filmhu-n megjelent alkotói interjúk hasznosságát, valamint a korábbi referenciamunkák és kisfilmek megtekintésének fontosságát is, mert ezek biztosítottak pontosabb rálátást a rendezők víziójához, vizuális nyelvéhez vagy írói stílusának megértéséhez.

Az Inkubátor Pitch Fórum résztvevői.
Fotó: NFI/Valuska Gábor
Horvát Lili nem kívánt személyes kedvencet kiemelni a győztes projektek közül, hiszen ez egy sokkal nagyobb súlyú döntés, mint akár egy filmfesztiválon díjat osztani, mivel itt arról döntenek, ki kaphat most lehetőséget a pályán való elindulásra, és ki nem. Emiatt számára az a legnagyobb öröm, hogy úgy érzi, mind az öt győztes projekt mellett valódi meggyőződéssel szavazott. Maga is az alkotói oldalról érkezik, így tisztában volt a rá háruló felelősséggel, különösen a mostani pillanatban, mikor az elmúlt évek viszontagságai következtében egy komplett generáció toporog startra készen a partvonalon.
A rendező személyes tapasztalatok okán maga is tisztában van vele, „mennyire szörnyű nehéz dolog” a pitchelés, így nagy empátiával fordult a prezentálók felé, és nagyon alaposan elolvasta a forgatókönyveket a fórum előtt. Ezen kívül az egyes rendezők személyiségét és felkészültségük mértékét igyekezett megítélni, kevésbé a pitchek bravúrosságát tartotta szem előtt, mert szerinte nem az fogja meghatározni, hogy az adott alkotó képes lesz-e sikeresen elkészíteni a filmjét vagy sem.
A pitch fórum nyertesei a forgatókönyvek befejezéséhez és további fejlesztéshez szükséges további 1,5 millió forint támogatást kapnak, a filmek gyártására pedig az NFI pályázati úton a játékfilmeknél 135 millió, a dokumentumfilmeknél 40 millió, az animációs rövidfilmek esetében pedig 20 millió forintig nyújthat támogatást.
Címlapon: Deák Dániel, az Inkubátor Pitch Fórum házigazdája. Fotó: NFI/Valuska Gábor



