Emmáról (34), a fiatal óvónőről, aki hiába a legodaadóbb, legfigyelmesebb anya, mégsem tudja megakadályozni, hogy kilenc éves kislánya, Kitti pornófilmet lásson – ráadásul éppen az orra előtt. Hiába hitte, hogy jól felkészült egy ilyen helyzetre, Emma a lehető legrosszabbul reagál. Ettől kezdve minden erejével küzd, hogy visszaszerezze kislánya bizalmát, mégis úgy alakulnak az események, hogy Emma nem enyhíti, hanem súlyosbítja a trauma hatását. Ugyanis felkészültsége és haladó nézetei ellenére saját – és a körülötte lévők – korlátaiba ütközik.
Az Ünnepek után arról mesél, hogy a generációról generációra öröklődő – képmutató – szemérmesség gyakran nagyobb kárt tehet a gyerekekben, mint a manapság elkerülhetetlenül korai találkozás a pornóval. A film arra keresi a választ, hogyan lehet leküzdeni a pornográfiához és általában a szexualitáshoz tapadó szégyenérzetet, amely ellehetetleníti, hogy a szülők felkészítsék a gyerekeiket vagy segítsenek nekik az élményeik feldolgozásában.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Alapvetően minden eddigi munkámban a családon, kapcsolatokon belüli kommunikáció képtelenséggel, a generációról generációra öröklődő elfojtásokkal, határsértésekkel és átléphetetlennek tűnő határokkal foglalkoztam. Ahhoz keresgéltem a kulcsot, hogyan szerethetnénk – egymást és magunkat – „jobban”. Több empátiával. Az érdekel, amit nem tudunk kimondani – és hogy miért nem.
Ünnepek után mood / Fotó: Lehr Juhász Péter
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Az Ünnepek után egy háromgenerációs felnövéstörténet. Alapvetően egy realista családi dráma, de nem tragédia, nem kiúttalan szenvedéstörténet. Nagy célom kiemelni a felvonultatott helyzetekben rejlő humort.
A korábbi munkáimhoz hasonlóan ebben a filmben is gondosan előkészített képi dramaturgiát szeretnék felépíteni. Úgy képzelem el, hogy az alapatmoszféra megidézi majd a gyerekkor varázslatos hangulatát, ami aztán fokozatosan eltűnik, átalakul. Ugyanazok a terek, arcok megváltoznak a szereplők és a néző számára is.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Hosszú út elején járunk. Nem csak hogy számítok rá, de várom is a változást. Vannak pillanatok, képek, jelenetek, amiket látok magam előtt, de semmihez nem ragaszkodom mereven ezen a ponton – az ellenkezne az előttem álló munkafolyamat természetével. Pont az ebben a legizgalmasabb, amit nem látok előre.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
A történet gerincét a korábbi munkáimhoz hasonlóan most is a szereplők belső, lélektani utazása adja. A külső történések arra szolgálnak, hogy helyzeteket teremtsenek a belső konfliktusok kiélezéséhez. Minden szereplőnek elsősorban önmagával kell megküzdenie.
A Füstfal forgatásán Mészáros Blankával / Fotó: Szeidl Mariann
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Felszeghy Ádám (Kék Pelikán, Lefkovicsék gyászolnak) a producerem, a film gyártó cége az ULab lesz. Ebben a felállásban most dolgozunk először együtt, de Ádámmal már jó ideje tervezgettük a közös munkát. A fejlesztés alatt sokat jelentett, hogy töretlen bizalommal támogatott, biztos hátteret nyújtott. Ha úgy alakul, hogy gyártásba kerül a film, többen jönnének állandó alkotótársak, akikkel évek óta jól működünk együtt, de új emberekkel is szeretnék dolgozni.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Júliusban készült el a rendező mesterszakos diplomafilmem, a Füstfal. Most kezdjük fesztiváloztatni. Illetve 1-2 napos munkákat vállaltam az ősszel. Ettől eltekintve igyekszem csak a fejlesztésre és a pitchre koncentrálni. Pár napja forgattunk hozzá egy moodfilmet, most annak az utómunkájára szánom minden időmet.
Szelestey Bianka 2021-ben végzett az ELTE Filmtudomány Mesterszakán, Hajszálrepedés című diplomafilmjét 2022-ben beválogatták a 75. Cannes-i Filmfesztivál diákfilmes versenyprogramjába, a La Cinef szekcióba. Az SZFE Filmrendező mesterszakán készült Pragma című másodéves vizsgafilmje 2023-ban elnyerte a Legjobb Kisjátékfilm díját, a Magyar Filmkritikusok díjátadóján és a Magyar Mozgókép Fesztiválon, hazai bemutatója a XI. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon, nemzetközi premierje a 29. Szarajevói Filmfesztiválon volt. Forgatási tapasztalatot saját projektjei mellett naplóvezetőként szerezte, az elmúlt négy évben magyar és nemzetközi nagyjátékfilmekben, és sorozatokban.
A sorozat korábbi részei:
- Inkubátor 10 – Budavári Balázs: Alvó Emberek
- Inkubátor 10 – Boros Panna: Ökölbe zárt álmok
- Inkubátor 10 – Dóczé Péter: Az utolsó mohikánok
- Inkubátor 10 – Hevér Lóránt: Mikor hazudtam?
- Inkubátor 10 – Bánovits Ottó: Válószoba
Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!
