Marcsi negyvenhat éves nő, a lányával és az anyjával él Miskolcon. A Miskolctól északra fekvő falvakban dolgozik védőnőként. Szeretik, elismerik őt a körzetében. Marcsi lányát felvették Párizsba az orvosi egyetemre. Ez lenne a lány és Marcsi számára is a kitörési lehetőség, Marcsi régi álma válna ezzel valóra. Egy nem várt összeg gördül a külföldi tanulmányok megkezdésének útjába. Eszter nem biztos, hogy ki tud menni Párizsba, mert a kollégium, ami párizsi viszonylatban olcsó, Marcsi számára óriási összeget kér kaukció gyanánt. Marcsi mindent megtesz annak érdekében, hogy összeszedje a pénzt. Próbál hitelt felvenni, ez kudarcba fullad, próbál barátoktól, kollegáktól kölcsönkérni, de nem jár sikerrel.
Az egyik faluban, a szegénysoron születik egy csecsemő. A csecsemő anyja kiskorú és nincs gyámja, így nem tarthatja meg a gyermeket. Marcsi próbál segíteni a lányon, de a csecsemő vagy állami gondozásba kerül, vagy örökbefogadó szülőkhöz. A kismama nem akar megválni gyermekétől, de érkezik a faluba két örökbefogadó szülő, akik viszont nagyon szeretnének maguknak egy újszülött babát. Egy nagyobb összeget ajánlanak fel a csecsemőért, de ez egy illegális, büntetendő cselekmény. Marcsinak meg kell hozni a döntést: a kismamának kedvez és megpróbálja megoldani, hogy a lány meg tudja tartani a csecsemőt, vagy az örökbefogadó szülőknek segít, elfogadja az összeget és a lányát el tudja indítani Párizsba.
Rá lehet valakit kényszeríteni, hogy mondjon le a gyermekéről, még ha a gyermek jobb helyre is kerülne? Jogos egy anya részéről a ragaszkodás a saját gyermekéhez, ha tudja, hogy a csecsemő az állami gondozásban csak elkallódik? Marcsi mindenkinek jót akar. A csecsemő anyjának, a csecsemőnek az örökbefogadó szülőknek és a saját lányának is. Végső kétségbeesésében rákényszeríti a kismamát, hogy adja örökbe a csecsemőt és elfogadja a pénzt. Bár Eszter ki tud utazni Párizsba, Marcsi bűne végzetes folyamatokat indít el a saját életében. A lelkiismerete nem hagyja nyugodni, megbűnhődik a bűnéért.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
A Filmművészeti előtt szociológusként dolgoztam fél évig egy észak-magyarországi mélyszegény faluban, Bódvalenkén. Akkoriban sok történettel találkoztam, megismerkedtem a nélkülözés különböző arcaival, problémáival. A film egyik nagy kérdése, hogy hogyan lehet a mélyszegénységben felszínen maradni, hogyan lehet abból kitörni. Továbbá izgat egy önfeláldozó és mindig a jóra törekvő nő bűnbeesésének története. Marcsi nem csak önzésből dönt úgy, hogy rákényszeríti Szandrát a csecsemőről való lemondásra. Hisz benne, hogy a csecsemőnek jobb sorsa lesz az örökbefogadó szülőknél és Szandrának is több esélye lesz gyerek nélkül arra, hogy kitröjön a nyomorból. Lehet-e bűn olyan tett, amit jószándék vezérel?
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
A film írásánál olyan filmes irányzatok, mozgalmak, filmakotók voltak hatással rám, mint a román új hullám (Cristi Puiu, Călin Peter Netzer, Cristian Mungiu), Asghar Farhadi, vagy Alejandro González Iñárritu. Dokumentarista hangvételű filmet képzelek el, amit átsző a líraiság: sok zene, sok szín, sok képi kioldás. A film műfaja dráma.
Hogyan készülsz a pitchfórumra? Vettél már részt hasonlón?
Még nem vettem részt korábban pitchfórumon. Forgattunk egy moodfilmet a pitchez és egy szöveget memorizálok, amit sok embernek előadtam már. Nagy kihívás kiállni egy moziteremnyi ember elé, de jó lehetőség arra, hogy kicsit személyesebbé tegyem az ötletemet, beavassam a közönséget a filmem világába. Illetve az utóbbi napokban elkezdtem nyugtató teákat inni. Tényleges hatásuk nincs, de kiváló placebók.
Fatér Ambrus
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Konkrét elképzeléseim vannak a film világával kapcsolatban, de ha lehetőséget kapunk, hogy megfilmesítsük az ötletünket, még fejlesztjük tovább a könyvet. A könyv fejlesztésének következő szakaszában rengeteg terepmunkát szeretnénk végezni. Ez és az ezt követő casting folyamat sokban befolyásolhatja azt az elképzelést, ami most a fejemben él, de a dokumentarista hangvételt, a lírai elemeket ez nem fogja befolyásolni.
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
A Légmell című kisfilmünk forgatása során sok civil szereplővel dolgoztunk, ami ennek a filmnek a leforgatásához fontos előtapasztalat. A Légmellben Horváth Lajos Ottó mellett egy hetvenkétéves arab, Ahmed bácsi játsza a másik főszerepet. Soha életében nem volt kamera előtt, nincs semmilyen színészi tapasztalata. Egy Budapesti mecsetben találkoztunk vele és vettük rá, hogy szerepeljen a filmünkben. Nagyon jól sült el, lubickolt a szerepben. Ebben természetesen Ottónak is nagy munkája volt. Ahmeddel azóta is nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Amolyan pótnagypapa lett ő az életünkben.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Nagyon szeretek forgatni. Sok videóklipet, reklámot forgattam, illetve rövidfimeket és dokumentumfilmeket még az egyetem alatt. Mindegyiknek megvan a maga varázsa, mindegyikben van kihívás. Mindig más az, ami miatt élvezetes, vagy éppen nehéz egy film. Most éppen az Inkubátor moodfilmet készítjük elő és forgatjuk. Ez egy két perces hangulatvideó lesz az Inkubátor pitch alatt. Egy jelenetsort a bagi cigánytelepen forgatunk. Sokat jártunk Bagra Bagázsos (bagi civil szervezet) önkéntesekkel, hogy megismerjük a falut, megtaláljuk azokat a családokat, akikkel forgatni szeretnénk. Ez félig antropológiai, félig alkotói munka. Nagyon felszabadító ilyen közösségeket megismerni, barátságokat kötni a közösség egy-egy tagjával. A filmezés azért jó műfaj, mert a munka nagy részében emberekkel ötletelsz, gondolkozol együtt.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
A csapat nagy részével már az egyetem alatt kialakult a jó alkotói kapcsolat. Daoud Dániellel közösen írtuk a Légmell-t, amit Gorácz Vanda vágott és Konsiczky Dávid szerezte a zenéjét. Nyoszoli Ákossal sok klippen és reklámon, illetve iskolai feladaton dolgoztunk együtt. Ő lesz a film operatőre. Jakab Juli dramaturgként segítette eddig a projektünket. Balsai Móni a moodfilmünk főszereplője, Mécs Móni a filmünk producere.
Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban? Részt vettél már korábban?
Most vagyok először Inkubátor versenyző. Nagyon inspiráló program. Megküzdöttünk az öt hónapos határidővel, hiszen ez az első nagyjátékfilm forgatókönyvünk, de a program végig jó kapaszkodókat biztosított az íráshoz és a pitchre való felkészüléshez is! Elsőfilmes alkotóként óriási lehetőség, hogy szabadon dolgozhatok az első nagyjátékfilmtervemen.
Interjúsorozatunk az idei Inkubátoros döntősökkel folytatódik tovább, az előző beszélgetéseket itt lehet elolvasni.
