Maybury 1994-es kísérleti dokumentumfilmje A gyorsuló idő nyomában számos nemzetközi elismerésben részesült, csakúgy, mint első nagyjátékfilmje az Ördögi szerelem, amely elindította a legújabb James Bond filmek sztárját Daniel Craig-et. Az elmúlt huszonöt évben Maybury csupán három nagyjátékfilmet forgatott: Ördögi szerelem (1998),A fiók (2005), A szerelem határai (2008), de számos zenei videót rendezett többek közt Cindy Laupernek, Boy George-nak, Neneh Cherrynek, Morissey-nak. Mindmáig leghíresebb klipje Sinead O’Connor több díjjal is kitüntetett „Nothing Compares 2 U” című számához készült. Videóinstallációi láthatóak voltak rangos divattervezők (Rifat Ozbek, Alexander McQueen) bemutatóin csakúgy, mint a U2, illetve Kylie Minogue világkörüli turnéin.
Filmhu: Honnan jött A szerelem határai című film ötlete?
John Maybury: Keira (Knightley) adta ide a forgatókönyvet még A fiók (2005) forgatása alatt. Egyszer csak odasomfordált hozzám, hogy az édesanyja (Sharman MacDonald drámaírónő) írt egy forgatókönyvet, és Keira szerette volna, ha elolvasom, mert szerinte nekem való a téma.
Filmhu: Ha belegondolok, hogy korábban egyáltalán nem akartál Keirával dolgozni, most pedig rövid időn belül ez már a második közös munkátok…
J. M.: Amit ráadásul mondhatjuk nyugodtan, neki köszönhetek, mert ő segített a költségvetés előteremtésében is. Pontosan tudja, hogy mit akar és még véletlenül sem csak egy szép baba, akit ide-oda lehet tologatni, ellenkezőleg, nagyon is harcias tud lenni és azt is tudja, hogy vannak, akik adnak a szavára. Szerény volt ugyan a rendelkezésünkre álló pénzösszeg, de nélküle még ennyit sem sikerült volna előteremteni.
Filmhu: Emlékszem A fiók kapcsán készült interjúnkban mit meséltél az első találkozásotokról.
J. M.: Ne... Már annyiszor elmondtam. 
Keira Knightley és Sienna Miller
Filmhu: Azért én idézhetem?
(Részlet a 2005 januárjában készült interjúból:) Eszem ágában sem volt angol színésznővel dolgozni, főképp nem vele, de a producerek ragaszkodtak hozzá, hogy találkozzunk. Ez volt az első teljesen amerikai filmem és úgy gondoltam annyi jó amerikai színésznő van, szinte biztos voltam benne, hogy közülük találom meg az igazit. Ráadásul Keira csapnivaló volt a meghallgatáson, ami, mint kiderült részben egy heveny ételmérgezésnek volt betudható. Nem bírtam megállni, hogy ne mondjam a szemébe, hogy szerintem mennyire tévednek vele kapcsolatba a producerek, és, hogy egyáltalán nem tud játszani. Ezek után pedig megkérdeztem tőle, mit gondol, mégis, mi a fenének kellene, éppen őt választanom Jackie szerepére. „Azért, mert ha nem kapom meg ezt a szerepet, akkor egy életre fűzőben ragadok.” Annyira meglepett ez a fajta érettség az akkor 19 éves lánytól, hogy muszáj volt adnom neki egy lehetőséget. Olyan elkötelezettséggel és szakmai alázattal ált a munkához, hogy nem okozott csalódást.
Filmhu: Mi volt a helyzet az énekléssel?
J. M.: Bevonultunk szépen egy stúdióban és Keira felénekelte a dalokat. Nyilván azt hitte, hogy a felvételek során majd csak tátognia kell. Mivel dolgoztam már Keira-val és hallottam a stúdiófelvételeket is, tudtam, hogy meg tudja csinálni az élő koncertet, de nem akartam, hogy emiatt már napokkal előtte halálra izgulja magát. Mikor ahhoz a jelenethez értünk, amikor a metró alagútban több száz statiszta előtt kell énekelnie és végre mindent beállítottunk a felvételhez, közöltem vele, hogy nem akarom, hogy playbackről menjen a dal. Nem volt sok ideje gondolkodni. Legurított egy vodkát az öltözőjében és…, nos, az eredmény magáért beszél.
Filmhu: És született egy film szerelemről, barátságról, a második világháborúról és nem utolsó sorban Dylan Thomasról…
J. M.: Igen, de mégsem annyira Dylan a főszereplő, sokkal inkább a két nő: Vera Phillips (Keira Knightley), Dylan gyerekkori szerelme és Caitilin MacNamara (Sienna Miller) a feleség, akik mindketten imádják a költőt. Tulajdonképpen egymás riválisai, de ennek ellenére nagyon erős kapocs alakul ki közöttük. A szerelem mellett legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, eleme a filmnek a Vera és Caitilin között kibontakozó testi-lelki barátság. Csodálatos, mély, szerelemmel vegyes érzelmek formálódnak köztük, mégsem tekinthető egyszerűen csupán „odaútra szóló menetjegynek Leszbosz szigetére”. Ennél itt sokkal többről van szó.
Egy rendkívül szoros kötelék a világháború árnyékában
Filmhu: Mégis láthatjuk őket egy ágyban bolondozni és ott van a fürdőszobai jelenet is…
J. M.: Számomra akkor is inkább egy rendkívül szoros kötelékről, a barátságról szól a második világháború rémségeinek árnyékában. Ami engem igazán lenyűgözött a történetben, az, ez a két elképesztően erős nőalak és a körülöttük szerveződő szorosan kapcsolódó, de mégis jól elkülöníthető kapcsolatrendszer. No és a háború…
Filmhu: Igen, de a második világháborúról már annyit hallottunk.
J. M.: Ez kétségtelen, de, ha belegondolsz most is háborús időket élünk, és most is vannak fiatalok, akiket ennek a hadviselésnek minden szörnyűsége közvetlen közelről érint. A fiatalok és a háború…, ez most is ugyanúgy érvényes, ….sajnos.
Filmhu: A film egyik legdrámaibb jelenetében éppen a háború szörnyűségeit és a halál képeit váltogatod a szülés és a születés pillanataival.
J. M.: Tudatosan törekedtem arra, hogy a párhuzamos vágás segítségével még drámaibb módon állítsam párba az élet kezdetét és végét. William (Cillian Murphy) a fronton szembesül a halál kegyetlen valóságával, miközben felesége, Vera, mérföldekre tőle, közös gyermeküket hozza éppen világra. A trauma, amit William átél a fronton, kihat mindnyájuk életére, mert hiába tér haza testileg épségben, sosem lesz képes túltenni magát a szörnyűségeken és jó ideig a saját gyermekével sem tud igazán mit kezdeni. Túl fiatalon kerül túl közel a halálhoz. Hála Cillian Murphynek, mindez elemi erővel jön át. Sokat beszéltünk Keiráról, és tagadhatatlan, hogy kulcsszerepe volt a produkció elkészültében, de azért a többiek is rengeteget adtak hozzá. Talán a legnagyszerűbb dolog az volt ebben az egészben, hogy sikerült egybegyűjteni a legtehetségesebb fiatal brit színészeket, akik életük legjobb alakítását nyújtották. Egy ideje már Kaliforniában éltem, amikor A szerelem határai ötlete felmerült, de jólesett hazajönni és ilyen elképesztően tehetséges színészgárdával dolgozni.
(Edinburgh, 2008. június 18.)
