 |
Szemet gyönyörködtető látvány, ahogyan Loiseaux-ék végigviszik dinamitos bizniszüket, amelynek mottója: „itt a végeredmény azonnal megmutatkozik!” Vérbeli jenki ötlet, hogy a városlakók között pénzért sorsolják ki, melyik nyertes indíthatja el a láncreakciót. Báng, báng, báng! - detonációk sorozata, az óriás betonteknő befelé hanyatlón összeomlik, nincs röpködő törmelék, csak tervezett porfelhő, amely a mért időn belül szerteoszlik. Tapsvihar, forgalom indul! A mutatványt besorolhatjuk a korábbi tökéletesen végrehajtott késleltetett robbantások sorozatába. Pittsburgh, New York, Chicago.
Szeptember 11. Határdátum. Ezóta kit gyönyörködtet valami nagy építmény roskadása? Vajon a porfelhőben nem érezni az égett emberi hús szagát? S a tehetetlenség? - később napvilágra kerültek képsorok, vészjósló hangok „a toronyból” (francia dokufilmes testvérek - a két Naudet -, forgattak filmet kezdő és vérprofi tűzoltók „hétköznapjairól” s az adott napon belesodródtak a katasztrófába) : füst, törmelék zuhanása, a liftek bedöglöttek, a telefon és rádió kapcsolatok megszakadtak, sem a harcedzett parancsnokok, sem az önfeláldozó legénység nem tudhatta, hogy mi ez az egész, pláne, hogy al-Kaida terrorcselekmény. Vészben szerzett tudásuk kevésnek bizonyult a sorscsapás tér/idő méretei miatt.
Maradék néhányuk kimenekülve nemigen örülhetett életének, hiszen a többség bent pusztult. A jenki logika számára sokáig értelmezetlenül.
A gyász-szertartás óta a roncsokat analizálják. Az acél, a beton, az üveg, a hőszigetelés, az égő kreozin, a statika, az olthatóság viszonylatait. Az építészek, a tervezők polemizálnak egymás között. Abban biztos vagyok, hogy - amerikai módra - nem fognak meghátrálni.
