1954-ben Svájcban rendezték meg a labdarúgó-világbajnokságot, a döntőt a magyar Aranycsapat és az NSZK válogatottja vívta egymással Bernben. Itt történt meg az, amire akkoriban senki sem számított: a legendás magyar csapat elveszítette a világbajnoki döntőt, 3:2-re kikaptunk a nyugatnémetektől. „’54 júniusában nem élt olyan ember Magyarországon, aki ezt el tudta volna képzelni. Jött egy pofára esés, kiderült, hogy nincs olyan, hogy verhetetlen csapat. Csakhogy eddigre itthon már kiadtak egy bélyeget is azzal, hogy »Gratulálunk a magyar labdarúgó-válogatottnak!«” – meséli Pajer Róbert rendező, akinek előkészítés alatt álló drámája abban a tíz napban játszódik Budapesten, amíg Puskásék odakint megvívják karrierjük addigi legnehezebb, és végső soron az Aranycsapat lejtmenetelét elindító csatáit.
A Bélyeg című filmhez készült moodkép
Forrás: Sparks
A magyarok veresége itthon felért a mohácsi vésszel. Azóta is sokan, sokféleképpen magyarázzák, de tény, hogy Puskás lesérült, és az is, hogy a németek egy újfajta cipőt kaptak az Adidastól, ami jobban megfelelt a nedves gyepnek. A rendező is beleásta magát a lehetséges okokba: „Végighallgattam a négy meccs rádióközvetítését, átnéztem az adatokat, és azt kell, hogy mondjam, törvényszerű volt, hogy elveszítjük ezt a meccset. A németek egy sokkal szerencsésebb ágra kerültek: először laposra vertük őket 8:3-ra, de aztán kiderült, hogy ezzel magunkat szívattuk meg, mert a brazilokkal és az uruguayiakkal kerültünk utána össze, tehát a két legerősebb csapattal rajtunk kívül. A németek meg Jugoszláviával és Ausztriával, tehát jelentősen gyengébbekkel játszottak. Az uruguayiak szétrúgták Puskásékat, véres verejtékkel, a hosszabbításban jutottunk be a döntőbe, míg a németek gyakorlatilag megették az osztrákokat egy félidő alatt. A magyarok fáradtak, sérültek voltak. Lehet, hogy bárhol, bármikor máskor ez a magyar csapat nagyon megverte volna azt a német csapatot, de ott, abban a pillanatban erős hátrányból indultunk. Ráadásul a határ túloldaláról átjött 60 ezer német szurkoló, nekik ez hazai pálya volt, magyar drukkerek pedig szinte sehol, hiszen nem lehetett kiutazni.”
Ugyanakkor a Bélyeg főszereplői nem a futballisták, hanem két fiatal nyomdász, akik utasításba kapják a párttól, hogy készítsék el a győztes csapatot éltető bélyeget, és kollégáikkal együtt be is zárják őket a nyomdába, amíg el nem készülnek a munkával. „Huszonéves fiatalok, a történelem árnyékában is alapvetően egy barátság van közöttük. Ezek az emberek, a főszereplők közül egyik sem politizál közvetlenül. Elfogadják-e a hatalom furcsa mechanizmusát és struktúráját, mert együtt kell vele élniük, de nem ezt tekintik életük legfontosabb részének.”
A címről Pajer Róbert elárulja: „A bélyegnek, mint szónak van egy szimbolikája. Nem is volt bennem kérdés, hogy lehet-e más a címe. Ez a rendszernek is a bélyege, maguk a focisták is megbélyegzettek voltak, amikor hazakullogtak a vereség után. És az is kapott egy bélyeget, aki meghozta azt a rossz döntést, hogy legyártsák azt.”
Romwalter Judit producer
Fotó: Bodnár Zsófia / Marie Claire
Romwalter Judit producer szerint fontos tisztázni, hogy a film nem az Aranycsapatról szól, a világbajnokság csak a hátterét adja. „Azért fogott meg Róbert és Maruszki Balázs részben valós eseményekre épülő forgatókönyve, mert egyszerre egy korrajz és feszült kamaradráma, ami a futballmámor és a diktatúra gépezete közé szorult kisemberekről mesél. Úgy gondolom, hogy a nézők egy másfajta szemszögből és aspektusból kapnak majd rálátást a korszak sajátosságaira, miközben a történet a barátságról, a szerelem próbatételéről és a hatalom abszurditásáról is szól.”
„A történet előterében nem a foci van, de ha kivennénk belőle, akkor a film sem lenne. Az ’56 előtti Magyarországon játszódik, ahol a csecsemőtől az aggastyánig összefogta az embereket a futball iránti mérhetetlen szeretet, a sportban való hit, és ezt a politika felismerte és használta is. Egy háborúban vesztes pici országban szüksége volt a hatalomnak az olyan héroszokra, mint az Aranycsapat, akik nemzeti büszkeséget adtak a népnek. Az én gyerekkoromban a magyar foci már nem tartott ott, mint egykor, de apám és nagyapám is sokat meséltek a korról. Nekik ez egy másfajta kötődés volt: napi szinten jártak meccsekre, hallgatták a rádióban a közvetítéseket, és tudták, hogy a legjobbak a mi színeinkben játszanak. A politika elől is el lehetett menekülni benne” – vázolja fel a futball szerepét az akkori társadalomban Pajer Róbert.
A film ötlete a rendező számára személyes indíttatásból jön: „Amikor apám meghalt, kellett írnom egy nekrológot a temetésére. Elvonultam, és elkezdtem végiggondolni az apámmal való kapcsolatomat, hogy miért mondott bizonyos dolgokat akkor, amikor én még nem értettem. És ebből kezdett valahogy kikerekedni ez a történet. Az eredetit kilenc nap alatt írtam, napi tíz oldalt. Hozzáteszem, apám konkrétan nem szerepel a történetben, nem volt nyomdász. Viszont a fiatalságának a levegője jelen van benne, az, hogy hogyan ismerkedtek meg anyámmal, egyáltalán hogyan élték túl ezt az egész rendszert. Azt éreztem, hogy én ismerem ezeket az embereket, akikről szól a sztori. Hallottam róluk, meg tudom, hogy mi motiválta őket, mit akartak, mit nem akartak.”
Váradi Gergely / Fotó: HBO Europe / és Rohonyi Barnabás / Fotó: Puskel Zsolt / Port.hu
Fontos szerep jut két karhatalmistának is, akiknek az a feladata, hogy felügyeljék a nyomdászok munkáját. „A kis figurák is fontos figurák. Mindenkinek van egy múltja, meg egy élete. Az is fél valakitől, aki a feje fölött hoz döntéseket. Ez egy kicsit a beszart emberek gyülekezete.” A történetből egy 70–80 oldalas forgatókönyv született, aminek végső változatát Maruszki Balázzsal (Semmelweis) közösen dolgozták ki.
A rendező kezdetben úgy vélte, hogy a kevés lokáció miatt viszonylag egyszerűen megvalósítható lesz a film. Romwalter Judit viszont elárulja, hogy a legnagyobb nehézséget éppen a fő helyszínként szolgáló nyomda megtalálása jelentette számukra: „Nyilvánvaló volt, hogy működő nyomdát nem is érdemes nézni, hiszen annyit változott a technológia az 1950-es évek óta. A második kihívást pedig az jelentette, hogy találunk-e olyan nyomdagépeket, amelyek ebből a korszakból valók. Nem sokkal később kiderült, hogy a nyomdagépek olyan nehezek, hogy az eredetileg kiszemelt helyszín statikailag nem alkalmas, mert a födém beszakadt volna alattuk.”
Pajer Róbert szerint manapság a műemlékvédelem miatt könnyebb helyszínt találni egy 18. században játszódó történethez, mint olyat, ami az 1950-es évek Budapestjét tükrözi. Több hónapos keresgélés után végül Kőbányán akadtak rá egy megfelelő gyárépületre, amely évek óta használaton kívül van, így nem is nagyon kellett változtatniuk rajta. A nyomdagépeket egy magángyűjtőtől kapták kölcsön, aki nemcsak betanítja a színészeket a használatukra, hanem nyomdászként szerepelni is fog a filmben. „A nyomdászatról annyi elképzelésem volt írás közben, amennyit az internetről le tudtam vadászni. De a szakértő később nagyon sokat segített abban, hogy megértsem a folyamatokat” – teszi hozzá a rendező, és azzal is viccel, hogy a színészek lényegében kapnak egy második szakmát a forgatáson.
A film operatőre Babos Tamás (Hogyan tudnék élni nélküled?), akivel együtt Pajer Róbert a korabeli színes fotók fakó világát igyekszik megidézni: „Rengeteg ’50 és ’54 között készült fotót nézegettem, családi, utcai, munkahelyi képeket. Valamilyen szinten ezeknek a képi- és színvilágát szeretnénk visszaadni.”
A Bélyeg az első hazai produkciók között van, amely teljes egészében a Nemzeti Filmintézet fenntarthatósági pályázatának megfelelően készül. Romwalter Judit szerint a vállalásaik minden részleg számára betarthatóak, például minimalizálják a papírfelhasználást, a produkciós iroda és a vágószoba megújuló energiaforrást használó helyiségekben van, főleg újrahasznosított díszletelemeket használnak, szelektíven gyűjtik a szemetet, minél kevesebb gépjárművel vonulnak ki, digitális kommunikációra lesznek ráállva, és még a rendező is biciklivel kereste a helyszíneket. „A cél nemcsak az, hogy a következő saját projektjeinkben is alkalmazzuk a zöldszemléletet, hanem az is, hogy a stábtagok magukévá tegyék ezeket a lépéseket, és tovább vigyék a jövőbeli produkciókba. Fontos számunkra, hogy mindenki számára érthető legyen, miért is lényeges a fenntarthatóság, hogyan kapcsolódik az ESG törvényhez, és miként tudunk a mindennapokban, valamint a filmgyártásban is felelősebben működni. Hiszek abban, hogy minden apró lépés számít, és ebből végső soron mindenki profitálni tud” – mondja a producer.
Rohonyi Barnabás (Ida regénye) és Váradi Gergely (Guerilla, Mesterjátszma, A besúgó) mellett Trill Beatrix, Mészöly Anna, Vizi Dávid, Takács Zalán, Elek Ferenc, Cserna Antal és Bozsó Péter kap szerepet a filmben. A forgatás idén októberben indul és 22 napon át tart majd. A Bélyeg a Sparks gyártásában, a Nemzeti Filmintézet 415 millió forintos gyártási támogatásával készül. Mivel jövő júniusban futball-vb lesz, a premiert az alkotók igyekeznek ahhoz időzíteni – már amennyiben ezúttal is sikerül kijutnia a magyar válogatottnak.
Címlapfotók:
