Ettünk egy rétest a Vas utcában. Főleg rólam beszélgettünk. A történetet nagyjából már tudtam, mert előtte küldtem neki sok self-tape videót.
Eredetileg egy másik epizódban játszottál volna, egy lányt, aki egy világjárvány idején gördeszkabaleset következtében a jövőbe lát. A Covid miatt ezt elvetette a rendező. Gondoltatok rá, hogy másféleképpen feldolgozzátok ennek a lánynak a történetét?
Nem igazán, eltelt pár hónap a kettő között. Nem gondoltunk erre.
Ismerted korábban a munkáit?
Nem annyira, egyik osztálytársam nagy fanja és tőle kérdezgettem, hogy ki az a Fliegauf Bence. Megnéztem nyilván a Rengeteg első részét, a Dealert, rövidfilmjeit, a többi is tervben van. Az összes filmje, amit láttam hatással volt rám. Főleg a legutóbbi, mert abban játszom is.
Fliegauf Bence és Kitzinger Lilla
Janisch Attila és Nagy Viktor osztályában tanulsz rendező szakon. Rendezőként mit viszel magaddal a film forgatásáról? Mit tanultál, mit vennél át saját a rendezéseidben?
Nem tudok erre rendesen válaszolni, mert annyi mindent tanultam tőle. Olyan kérdés ez, mint hogy mit szeretsz a kutyádban? Túl sok minden van ahhoz, hogy párat kiemeljek. 18 éves voltam, amikor megismertem a Bencét, fél éve jártam az egyetemre. Lószart se tudtam a filmezésről, az osztályfőnökeim után ő volt az első, aki komoly hatást gyakorolt rám szakmailag.
Mennyire érezted nyomásnak, hogy lényegében a te monológoddal kezdődik a film? A forgatás közben is tudtad, hogy így lesz?
Nem tudtam mindaddig, amíg nem láttam. Miután láttam, nem sokkal jött a hívás, hogy megnyertem a díjat. De remélem, ha a néző az én jelenetemet nem is csípi, azért tovább nézi, mert elég jó a többi.
Bencével közösen dolgoztatok a forgatókönyvön, te milyen ötleteket adtál, hogyan zajlott a munka? Azt írja: “bolyongtunk sokat együtt, de végül csak kiverekedtünk a Rengetegből”.
Castingoltunk apákat, kocsikáztunk egyik apa-jelölttől a másikig, közben dumáltunk meg zenét hallgattunk. Beszélgettünk sokat egymásról, meg a világról. Fura ezt munkának hívni. Csodásan éreztük magunkat, és közben nagyon komoly koncentrációval csináltunk egy jelenetet egy nagyjátékfilmhez.
A sajátodon kívül melyik jelenet van rád a legnagyobb hatással?
Balla Eszter és Fliegauf Jancsi, Jakab Juli és Cziffer Laci, és Sodró Eliza, Gelencsér Terence Gábor és Keresztes Felícián jelenetei a kedvenceim. Felíciánt amúgy kétszer castingoltuk Bencével az apámnak, szóval őt volt szerencsém kicsit megismerni, de a két dramaturggal, Jakab Julival és Fliegauf Jancsival is sok időt tölthettem, mert többször ott voltak az én forgatási napjaimon is. Nem csak színészként, hanem emberileg is nagyon elkezdtem őket csípni.
Viszont szarul érzem magam, hogy kiemelek párat, mert szerintem az összes nagyon jó, rendezésileg, operatőrileg és színészileg egyaránt. Muszáj megemlítenem a film két operatőrét, Gyuricza Matyit és Nyoszoli Ákost, szerintem kiváló, alázatos és minőségi munkát végeztek a filmben (mint ahogy sokan mások is persze, de ha mindenki nevét megemlíteném, akkor ez egy nagyon hosszú interjú lenne).
Csodás a videó, ahogy Bence elmeséli neked, hogy nyertél. Mi volt az első dolog, amit csináltál, miután megtudtad hogy nyertél? Kinek mondtad el először?
Nem mondhattam el senkinek, csak a pasimnak engedte meg a Bence, őt felhívtam. Szegénynek épp látványtervezés órája volt, teljesen lesokkolódott, minden osztálytársa kérdezősködött, hogy mi a baj, ő meg csak annyit tudott mondani, hogy gusztustalanul jó dolog történt. Utána elmentem egy barátnőmmel kávézni. Nagyon nehéz volt koncentrálnom rá, Atanáz (Babinchak Atanáz színész, színházrendező - a szerk.), a pasim közben már megvette a pezsgőt és várt rám, hogy ünnepeljünk. Futottam az utcán, mint valami őrült. Azt gondoltam, hogy mikor fognak felhívni, hogy ez egy tévedés és mégsem én kapom?
