A három szereplő, a három történetből a londoni buszon találkozik össze, itt érnek össze a szálak, mint a Jött egy busz-ban, vagy a Tíz perc trombitá-ban. Midál, Viktor és Aga Londonba mennek szerencsét próbálni, tekintetük a záró jelenetben inkább félénk, mint bizakodó, de legalább megpróbálták…
A három elbeszélés három hiteles és igaz történet, autentikus hősökkel, és mellesleg kemény kritika a férfitársadalomról is, akárcsak Michael Houellebecq esetében az Elemi részecskék-ben, ahol azt fejtegeti, hogy a mai 20-as, 30-as generáció apai minta nélkül nőtt fel és ez bizony nem vált hasznára. Az első filmben is csak magukra számíthatnak a nők, mert hát a fiúk a bányában dolgoznak, a másodikban a papa egy újgazdag, zsarnok féreg, a harmadikban pedig egy álmait soha be nem teljesítő gyáva lúzer.
A filmet három fiatal alkotó készítette, ez a debütálásuk, mégis mindhárom alkotó hihetetlen tudatossággal, rendkívüli érettséggel használja a szakma eszköztárát, mintha nem is bemutatkozásról volna szó, három komoly, érett alkotó munkája pereg a vásznon.
