2014. 08. 11. Ruff Orsolya
Lépj be a Szigetre!
Interjú Kerékgyártó Yvonne-nal, a Free Entry rendezőjével
2011 augusztusában kezdődött az a történet, melynek a végére kedd este kerül majd pont. Kerékgyártó Yvonne ekkor kezdte el forgatni a fesztiválozó tinilányokról szóló filmjét, a Free Entry-t, melyet júniusban, az újvidéki Cinema City Filmfesztiválon a legjobb filmnek választottak. A filmet augusztus 12-én 20 órától, a Magic Mirrorban vetítik, mi előtte a rendezőt saját Sziget-élményeiről, a szereplők kiválasztásáról faggattuk, és közben kiderült az is, hogy mi az, amit ő semmiképpen sem szeretne kihagyni az idei Szigeten.
Filmhu: Neked személy szerint mi a legelső meghatározó élményed a Szigetről?
Kerékgyártó Yvonne: 2003 nyarán lehetett, a legjobb barátnőmmel kimentünk a Szigetre életünkben először. Sátrat nem vittünk magunkkal, mert azt hittük, egész éjjel bulizunk és pasizunk, ami persze nem így lett, mert iszonyatosan elfáradtunk, és egyébként sem voltam egy szép kiskamasz, inkább úgy néztem ki, mint a We are the best-ből Bobo. Béreltünk egy hálózsákot a diákigazolványunkért, és összebújva próbáltunk aludni azon a bizonyos dombon, ahol a Free Entry néhány jelenete is játszódik. Olyan hideg volt, hogy végigfagyoskodtunk, ráadásul folyamatosan gurultunk le a dombról, persze utána mindenkinek úgy meséltük el a Szigetelést, hogy nagyon menőnek higgyenek minket. A következő évben már "tapasztaltként" mentünk ki, sátorral.
Forgatási pillanatkép (Fotó: Kastner Judit)
Filmhu: Mesélj kicsit arról, hogyan jött az ötlet, hogy a Szigeten forgass?
K.Y.: Eleinte egy misztikus, Budapesten játszódó történetet akartam forgatni, de a két főszereplőre (Pusztai Lucára és Barta Ágira) sokkal karakterközpontúbb történetet is bátran ráépíthettem. Egy konkrét emlékkép ugrott be a lányokról, ebből született a forgatókönyv első változata, ami az évek során tovább bővült. A Szigettel személyesség került a történetbe. Meghatározó emlékek kötődnek ehhez a fesztiválhoz és szeretettel gondolok a tinédzserkor bénázásaira. A Berlinale Talents programnak köszönhetően az utolsó dramaturgiai tanácsokat Lars Von Trier vágója, Molly Stensgaard adta.
Filmhu: Magyarországon a héten a Szigeten debütál a film – ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnod a tartalmát, mi lenne az?
K.Y.: Erre a kérdésre ezzel a dallal válaszolnék:
Filmhu: A fesztiválkörülmények mennyire nehezítették meg a forgatást?
K.Y.: A stáb profi volt és fegyelmezett, illetve minden forgatás előtt pontosan lepróbáltuk a jeleneteket. Ilyen körülmények között a váratlan helyzetek sokkal inkább életszerűvé tették azt, amit előtte gyakoroltunk.
Filmhu: Hogyan találtál rá a két főszereplő lányra?
K.Y.: Pusztai Lucával a Vörösmarty Gimnáziumban találkoztam, elsős vagy másodikos volt, én meg akkoriban kezdtem az egyetemet, és épp castingoltam egy másik tinilányos filmtervhez. Segíti a munkámat, ha már a konkrét szereplőkkel dolgozhatok írás közben, ezért már akkor megkerestem Lucát, amikor még nem volt kész a forgatókönyv. Azt persze tudtam, hogy két barátnő lesz a főhőse, akármit is forgatunk. Ő ajánlotta Barta Ágit, akivel az első próbafelvételen nagyon erős párost alakítottak.
Filmhu: Mennyi ideig forgott a film?
K.Y.: 2011 augusztusában kezdtük a forgatást 4 nappal. Ezután 2012-ben újra kimentünk a Szigetre, hozzáforgattunk még 2013 áprilisában és 2013 nyarán. Volt egy ötletem - amit később elvetettünk a vágás során -, ehhez álinterjúkat is forgattam pár vállalkozó kedvű ismerőssel, de ezeket az alkalmakat nem számolom ide, mert nem is használtuk őket.
Filmhu: Mekkora költségvetéssel dolgoztatok?
K.Y.: Egyszer azt hallottam egy producertől, hogy van annyira alacsony költségvetés, amiről nem szabad beszélni, egyrészt mert akkor az emberek azt hiszik, az egy normális költségvetés, másrészt mert szakmai közegben elkezdik azt gondolni, hogy annyit is ér a filmed. A Free Entry esetében, a gyártás függetlenül, a producereink (Kastner Judit, Romwalter Judit és Huszár Viktor Dénes) és a stábunk segítségével történt, ezért nyugodtan megtarthatom a titkot. Mindig annyi pénzünk volt, amiből épphogy meg tudtuk valósítani az előttünk álló pár forgatási napot, soha nem volt például egyben a gyártásra szánt költségvetésünk.
