„Ez a történet a gyerekkori emlékeimből ered. Irakban nőttem fel Szaddám uralma alatt. A tanárunk minden évben bejött az osztályba egy tálkával, majd arra kért minket, dobjuk bele a nevünket. Ezután kihúzta annak a diáknak a nevét, akinek az volt a feladata, hogy megsüsse az elnök születésnapi tortáját, és beszerezze a többi szükséges dolgot is – gyümölcsöt, dekorációt, tisztítószereket és virágokat. Egy évben engem választottak ki virágfelelősnek.” - meséli Hasan Hadi Az elnök tortája sajtóanyagához mellékelt kommentárjában.
Hasan Hadi a 78. cannes-i filmfesztiválon, az Arany Kamera-díj átvétele után
Fotó: WikiMedia / Kevin Payravi
A rendező hozzáteszi: „A mai napig megvan nálam valahol az a fotó, amin a virágokat tartom a kezemben, és emlékszem, mekkora megkönnyebbülés volt a családom számára, hogy nekem „csak” virágot kellett vinnem. Ebben az időben persze annyira elterjedt volt a korrupció, hogy ki lehetett bújni a sorsolás alól, ha az ember valamilyen szívességet tett a tanárnak – megjavította a biciklijét vagy levágta a haját. Így túl lehetett élni. De ha erre nem volt lehetőséged, nagyon kicsi eséllyel úsztad meg a feladatot.”
A filmet nézve egyértelműen érződik Hadi közegismerete. Az 1990-ben játszódó történet főhőse a kisiskolás Lamia, aki azt a „megtisztelő” feladatot kapja, hogy süssön tortát Szaddám Huszein elnök születésnapjára. A mocsárvidéken puritán körülmények között éldegélő lány házi kakasával, Hindivel az oldalán bele is veti magát a feladat teljesítésébe, miközben feltárul előtte hazája valódi arca. A torta hozzávalóinak beszerzése lehetetlen küldetéssé válik: Irakban akkora a nyomor, hogy egy-egy tojást vagy egy tálka cukrot is csak ügyeskedéssel lehet megszerezni. Hadi egy felnövéstörténetbe ágyazza a szociodrámát, miközben Irak ritkán látott helyszíneit mutatja meg egy turbulens történelmi időszakban.
Az elnök tortája szép fesztiválkört futott, és a kritikusok mellett a közönség is nagyon szereti: több filmfesztiválon, például rögtön a világpremier helyszínén, a cannes-i Rendezők kéthete szekcióban közönségdíjat nyert. Ritkán fordul elő, hogy egy iraki filmet ekkora nemzetközi érdeklődés övez, Az elnök tortáját ráadásul végig eredeti helyszíneken forgatták, ami abszolút nem evidencia a közel-keleten.
Kép Az elnök tortája című filmből
„Irakban nagyjátékfilmet forgatni keserédes, ellentmondásokkal teli élmény.” - emeli ki a rendező. „Egyfelől, hiányoznak a filmkészítés alapvető feltételei – gyártási szolgáltatások, képzett stáb, megfelelő technikai felszerelés, infrastruktúra stb. –, másfelől viszont talán ez a legideálisabb ország arra, hogy filmet forgass. Olyan helyszínekre lehet ingyenesen forgatási engedélyt szerezni, amelyekért egy nagy költségvetésű produkció máshol milliókat fizetne. Az emberek barátságosak, és mivel a filmforgatás még mindig ritka és különleges eseménynek számít, örömmel segítenek, ha tudnak.”
Na de hogyan kerültek magyar alkotók, név szerint Beke Tamás foley artist, Székely Tamás és Mező Dorka hangvágók, Zányi Tamás sound designer, valamint Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté szervizproducerek egy iraki filmbe? „Hasan Hadival osztálytársak voltunk a New York Egyetemen.” - avat be Vincze Máté, aki Szakonyi Noémi Veronikával közösen, a Match Frame Productions gyártócégük szárnyai alatt szervezte meg Az elnök tortája hangutómunkáját. „Úgy alakult, hogy az egyik órán a Saul fiát elemeztük, és sokat beszélgettünk a rétegzettségéről, a hang történetmesélő szerepéről. Hasannak nagyon tetszett a film, és már akkor mondta, hogy ha egyszer nagyjátékfilmet készít, mindenképpen szeretne Zányi Tamással dolgozni.”
Vincze Máté hozzáteszi: „már az egyetemen látszott, hogy milyen fontos ez a téma Hasan számára, aztán a producerrel, Leah Chen Bakerrel rengeteg pitchfórumra és forrásra pályáztak, sok helyen prezentálták az ötletet. E folyamat során merült fel újra, hogy Hasan szívesen dolgozna Zányi Tamással, mi pedig Noémivel vállaltuk, hogy megkeressük őt és megszervezzük a munkát.”
.JPG)
Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur
Fotó: filmhu
„Nem ismertem Hasant a közös munka előtt, de az egyik korábbi kisjátékfilmje, és Az elnök tortájához összerakott nagyon szép booklet alapján rögtön szimpatikus lett. És persze maga a gyermeki nézőpont is érdekelt, valamint izgalmasnak találtam, hogy a történet a ‘90-es években játszódik.” - meséli Zányi Tamás, a film sound designere. A feldolgozott időszak kapcsán a hangmester kiemeli, hogy „az 1990-es évek egyfelől már történelmi távlatnak számít, de közben mégis sokunknak eleven emlékei vannak ebből a korszakból. Így különösen izgalmasnak találtam, hogy egy távoli ország múltjára láthatok rá.”
A közös munka kreatív eszmecserékkel kezdődött. „Noémi és Máté szerveztek egy online meetinget Hasannal és velem, ami jól sikerült, viszont akkor még egyáltalán nem volt biztos, hogy ebből film is lesz. Rengeteg kockázatot rejtett a vállalás, Irakban akartak forgatni, amatőr szereplőkkel, ráadásul főleg gyerekekkel…” - meséli Zányi, aki ennek kapcsán külön kiemeli Hasan Hadi és Leah Chen Baker producer kitartását és szorgalmát. A szakember úgy látja, hogy a rendező-producer páros nehezített pályán vitte végig a filmtervet, ezt pedig a partvonalról figyelték a magyar stábtagok is.
Furcsának tűnhet, hogy a magyar szakemberek már jóval a forgatás előtt csatlakoztak a projekthez, ez ritkán fordul elő egy szervizprodukció esetén. Zányi Tamás fel is hívja a figyelmet a fontos különbségekre. „Ebben az esetben a szervizprodukció mást jelent, mint általában a filmiparban. Ez egy kicsi indie-film, amiben fontos a munkatársak közötti erős bizalmi kapcsolat. Voltak ugyan szervezési, pénzügyi és más feladatok, de nem ez volt a lényeg. Egy igazi közös munka volt ez minden tekintetben, ami rengeteg beszélgetésen és együtt gondolkodáson alapult.”
Az elnök tortája egyébként egy igazi multikulturális produkció: Irakban játszódik arab nyelven, a rendezője iraki, a producere amerikai, az operatőre, Tudor Vladimir Panduru, és a vágója, Andu Radu is román származású, a helyszíni hangmérnöke, Jonathan Ayala Colón mexikói, a hangutómunkája pedig teljes egészében magyar szakemberek részvételével készült. Zányi Tamás kitér arra, hogy a sok különböző kultúrát szépen összefogta az egyező filmes ízlés, és az, ahogyan a hangról gondolkodnak. Elmondása szerint nem is volt kérdés Hadi számára, hogy a hang egyenrangú a képpel, és hogy fontos mesélő szerepet fog betölteni: többek között emiatt is emlegették sokszor Abbas Kiarostamit a munkálatok során, az iráni rendező gondolkodása fontos hivatkozási alap volt mindkettejük számára.
Zányi Tamás a stúdiójában
Fotó: MTI/Kallos Bea
Szintén a szorosabb együttműködésre, a rendhagyó szervizmunkára utal az is, ahogyan a magyar stáb egyeztetett a helyszínen dolgozó kollégáikkal. „A forgatás alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, szerintem ez így normális.” - meséli Zányi Tamás. De rögtön hozzá is teszi, hogy „ez már csak ebből a szempontból sem úgy működött, ahogyan általában a nagy amerikai szervizprodukciók. Hasanék kiválasztották a helyszíni hangfelvevő kollégát, Jonathan Ayala Colónt, akivel a forgatás során is többször egyeztettünk a felvett anyagról, sőt, olyan alapkérdéseket is tisztáztunk, hogy például milyen eszközökkel fog dolgozni.”
A rendszeres kapcsolattartásnak köszönhetően az iraki főváros sajátosságaiba is betekintést nyert a magyar csapat. „Bagdadban például nagyon sok generátort használnak a háztartások, hogy megpróbálják áthidalni az áramszüneteket. Ezek folyamatosan zúgnak a háttérben, a város alapzajának a részei.” - meséli Zányi Tamás. „Amikor Jonathan először küldött próbafelvételeket, mondtam neki, hogy jó lesz ez, de miért nem mentek távolabb a produkciós aggregátortól, amikor hangot vesztek fel? Erre ő küldött egy videót, amin végigpásztázta a forgatási helyszín környékén zúgó áramellátó egységeket, amiket Bagdad lakosai használnak a mindennapokban. Először is próba-zajszűrést készítettem ezekre a felvételekre, így derült ki, hogy ez még egy kezelhető körülmény.”
A hangcsapat munkáját sokban segítette a technológiai fejlődés, Zányi Tamás szerint „sok olyan beszédhangot lehetett megmenteni az AI-támogatott zajszűrő szoftverek segítségével, amik 5-6 évvel ezelőtt biztosan a kukában végezték volna. Ezek az eszközök nem újraalkotják a hangot, hanem a zaj és az emberi beszéd szétválasztásában nyitnak meg új távlatokat, nagyon hatékonyan tudtuk őket alkalmazni a munkálatok során.”
í
Az elnök tortája zárójelenetének hangeffektjei a vágóasztalon
Kép forrása: Zányi Tamás
A filmhang megalkotása során a hitelesség volt az egyik legfontosabb szempont, már csak ezért sem volt mindegy, hogy például az aggregátorok miatt szükség lesz-e utószinkronra, ami az autenticitás ellen dolgozott volna. Zányi Tamás emellett hangsúlyozza a képen kívüli hangok szerepét, amik sokat segítenek abban, hogy élővé váljon egy adott közeg, de abban is, hogy a néző érzelmeit hangolják.
A filmben sok olyan hangi apróság van elrejtve, amik az érzelmi töltetet erősítik: a városi nyüzsgést kattogó gépek, dudáló autók és párbeszédfoszlányok érzékeltetik, sőt, a film tetőpontja, a Szaddám születésnapjára szervezett tömegdemonstráció is fontos ebből a szempontból. „Itt nagyon rétegzett, szinte kaotikus hangképet hoztunk létre, a filmnek vállaltan ez a leghangosabb jelenete. Igyekeztünk úgy megoldani, hogy még éppen elviselhető legyen, de az fontos volt, hogy óriási hangerővel szóljon.” - fejti ki a hangmester.
Ezt a telítettséget ellenpontozza a filmben a mocsárvidék letisztult, minimalista hangkulisszája: a nád susogásának, a szélnek vagy a víznek a hangjai, és a madarak füttyögése. Utóbbinál fontos volt a megfelelő madárfajták kiválasztása, ami sok kutatást igényelt. „A bagdadi kis csiripelő madár megtalálása Hasan kutatómunkájának eredménye: egy olyan madárfajt keresett, ami ott őshonos, aztán fontosnak tartotta, hogy jól hallhatóan meg is jelenjen a hangja a filmben. Emiatt kiemelt szerepet kapott ez a különleges madárhang” - meséli Zányi Tamás. A harmadik kulcshelyszínen, az iskolában pedig az elnyomó hatalmat jelképező tanár léptei, valamint a légy zümmögése válnak mesélővé, és fokozzák a drámaiságot.
Zányi ezeken kívül is rengeteg olyan elemet tud kiemelni a film változatos hangkulisszájából, amiken nagyon szeretett dolgozni. „Agárdon nőttem fel, ráadásul evezős voltam, szóval imádok játszani a víz és a természet hangjaival. Itt pedig különösen izgalmas volt, hiszen a civilizáció egyik bölcsőjében játszódik a történet, egy olyan helyen, ahol most is ugyanúgy élnek az emberek, mint több száz évvel ezelőtt. Ennek rendesen utána kellett néznünk: például hogy milyen hangja van a vízibivalyoknak, vagy épp hogyan szólnak hozzájuk a gazdáik.”
Az együttműködés eredményét látva adódik a kérdés, hogy tervben vannak-e hasonló nemzetközi együttműködések a magyar csapat részéről. „Nem tervezünk a jövőben a szervizprodukciós irányba mozdulni a Match Frames-szel.” - szögezi le Vincze Máté. Ám rögtön hozzá is teszi, hogy „az egykori egyetemi osztálytársaink felé már jeleztük, hogy nyitottak vagyunk az ilyen jellegű együttműködésre: hangutómunkában vagy fényelésben szívesen segítünk, és örömmel kötjük össze őket a legjobb magyar szakemberekkel. Ez a szakmai tapasztalat mellett azért is fontos, hogy végre újra találkozhassunk egymással, és együtt dolgozhassunk.” Az biztos, hogy Az elnök tortája remek ajánlólevél lehet a jövőbeli alkotói együttműködésekre.
Az elnök tortája már látható a mozikban, a bubbling_under forgalmazásában.
