Frauke Finsterwalder elsősorban színházi rendezőként ismert, a Sisi & Ich a második játékfilmje a tíz évvel ezelőtti Elborult világ után. A forgatókönyvet ezúttal is férjével, Christian Krachttal együtt jegyezte, amely ugyancsak Erzsébet életének utolsó szakaszát öleli fel, igaz, a Fűzővel ellentétben csupán néhány évet. Nem meglepő módon tehát ugyanazok a valós életállomások, karakterek, konfliktusok bukkannak fel itt is, csakhogy Finsterwalder filmje – a címében is jelzett módon – nem kizárólag a császárnéra (Susanne Wolff) koncentrál. A Sisi & Ich gróf Sztáray Irma (Sandra Hüller) szemszögéből láttatja az eseményeket, aki az utolsó öt évben szolgált udvarhölgyként a korszak leghíresebb nője mellett. A magyar nemes később könyvet is írt az együtt töltött időszakról Erzsébet királyné kíséretében címmel, amely fontos forrás a történészek számára is.
Sandra Hüller
Finsterwalder filmje azonban nem tartja meg a visszaemlékezés szemérmes, tartózkodó stílusát: a Sisi & Ich is pimasz, tabudöntögető, olykor naturalista darab, amely még merészebb állításokat fogalmaz meg a címszereplőjéről. A frissességről és egy cseppnyi elidegenítő hatásról itt is anakronizmusok gondoskodnak: elsősorban női előadók, együttesek indie pop-rock slágerei (Nico, Portishead, Le Tigre), kisebb részben modern jelmezek. Miközben az egész filmet belengi a lázadó szellem mind az életmód, mind a nemi szerepek, mind a szexualitás területén.
A Sisi & Ich dinamikáját a két főszereplő kapcsolata, párhuzamaik és ellentéteik adják. Irma frusztrált, elfojtásokkal teli, majd lassan kivirágzó vénkisasszonynak, Sisi szeszélyes, kegyetlen, mégis ellenállhatatlan amazonnak mutatkozik. Irma anyja alig várja, hogy megszabaduljon az öregedő lányától, Sisi pedig maga menekült el a családja elől. A sótlan, merev Irmát átformálja a találkozás, egy idő után képes lesz kiállni magáért és Erzsébetért is, sőt, a film azt sugallja, hogy beleszeret. A császárné azonban kiismerhetetlen, önző teremtés marad, aki előszeretettel teszi próbára vagy kínozza a környezetét. A rangbéli különbség pedig tovább bonyolítja a kölcsönös függőségi viszonyt: egyik pillanatban önfeledten játszanak, majd Erzsébet Irma fejéhez vágja, hogy nem barátok.
Sisi intelligens, de önző, depresszióval és evésproblémákkal küzdő nő, akiről ebben a filmben is kiderül, hogy retteg az öregedéstől, az elhízástól, drogokkal kísérletezik és tetováltat, mindene a sport, gyűlöli az udvari életet és a férjét, Ferenc Józsefet. A Sisi & Ich ugyanakkor sötétebb képet fest a hősnőjéről, mint a Fűző, bizonyára azért, mert itt Irma a nézőpontkarakter, vele kell azonosulnunk, nem pedig Erzsébettel.
Erzsébet dühkitöréseit és hangulatingadozását Irma szenvedi el, így vele együtt kapjuk telibe minden jó és rossz tulajdonságát. Jól példázza a különbséget, hogy míg a Fűzőben az egyik megingathatatlan érték Sisi és kislánya, Mária Valéria kapcsolata, itt a gyerekeiről szó sem esik, sőt, egy ponton Erzsébet megsemmisítő véleményt mond a gyerekszülésről. Holott a valóságban a film központi helyszínét, a korfui villát épp fia, Rudolf halála után építtette, így könnyen szóba lehetett volna hozni a gyerekeket; az elhallgatás bizonyára szándékos.
A film első fele tehát Korfun játszódik, ami igazi keleties mesevilág a film szerint. A csupa független nő által benépesített villában számolatlanul telnek a lusta hedonista napok vagy éppen a kíváncsi tekintetektől elzárva zajlanak a polgárpukkasztó kísérletek, szórakozási formák. Ha nem pajzán színielőadásokat rendeznek, akkor a hölgyek Észak-Afrikától Angliáig utazgatnak, így a Fűzőhöz hasonlóan itt is meghatározó dramaturgiai szervezőelvnek bizonyul az újabb és újabb távoli helyszínek meglátogatása.
A feminista önrendelkezésen alapuló élethez a család fekete báránya is asszisztál. Ferenc József öccse, Lajos Viktor (Georg Friedrich vérbő alakításában) ugyan a valóságban elvileg nem volt jóban Erzsébettel, a film világába tökéletesen passzol a homoszexuális, művészetkedvelő, bohém életet élő főherceg. Míg a Fűzőben II. Lajos bajor király, itt a sógor az a szövetséges, aki megérti és támogatja Erzsébetet, titkos szövetségese a hasonlóan nonkonform rokonnak.
A szabadság (vagy Irma esetében felszabadulás) azonban egy ponton véget ér, hiszen egyvalaki Erzsébetnek is parancsol: Ferenc József hazarendeli a feleségét. A házaspár konfliktusa azonban csak érintőlegesen szerepel a Sisi & Ichben – a fókusz végig Erzsébet és Irma kapcsolatán van. Irma értetlenül, hol csodálattal, hol rémülten figyeli Erzsébet életét, majd vonódik bele ő is, hiszen nem húzhatja ki magát a meghökkentő étkezési szokások, rituálék, tevékenységek alól. Az ellentmondásos és olykor viharos viszony – amelyben Irma a konzervatív erkölcsi normákat és a józanságot képviseli, amíg tudja – az ismert végponton ér véget, csakhogy (és ez egyben az utolsó párhuzam a Fűzővel) a Sisi & Ich meglepő teóriát állít Erzsébet haláláról.
Finsterwalder lírai helyett pszichológiai magyarázatot ad, itt az anarchista támadása csupán véletlen egybeesés vagy fedősztori a halál valódi okához. Az előzmények ismeretében mégis belesimul az osztrák-német-svájci film történetébe az elrugaszkodott csúcspont. Erzsébet meghalt, mert meg kellett halnia: lassan elpusztította önmagát. Helyette viszont megszületett a szabad és boldog Irma, aki magával vitte Sisi páratlan egyéniségét és gondosan őrzött titkait.
