A film nagy része Észak-Angliában forgott, érdekes és látványos táj, de valójában nagyon veszélyes környék. Néha hatalmas a dagály, és a rengeteg folyó miatt olyankor szinte mindent eláraszt a tenger. Mielőtt nekikezdtünk volna a forgatásnak, volt egy ilyen hatalmas árhullám, 23 hajós vesztette életét, így nagyon kellett vigyáznunk magunkra, a stábra. Hatalmas traktorokkal jutottunk el a forgatási helyszínekre és volt, hogy mi is bajba kerültünk, úgy kellett minket kimenteni az iszapból. A másik problémát a jég alatti jelenetek jelentették, hiszen mikor 2003 augusztusában ott forgattunk, nem találtunk jeget és megfelelő helyszínt a szokatlan meleg miatt. Svédországban vettük fel a hiányzó jeleneteket.

filmhu: Nagyon tehetséges és karakteres színésznő a főszerepet alakító Shirley Henderson. A rendezőnő külön őrá írta a szerepet?

M.L.: Juliet McKoen, aki nem csak rendezője, hanem forgatókönyvírója is volt a filmnek nem feltétlen rá írta a szerepet, de Shirley karaktere nagyon közel állt ahhoz, amit ő elképzelt. Már a casting során kimagasló teljesítményt nyújtott, s bár több filmben játszott már kisebb szerepeket - például a Wilbur öngyilkos akar lenni című alkotásban -, ez az első komoly főszerepe. Külön halfeldolgozó leckéket kellett vennie a szerep kedvéért, acél kesztyűkkel látták el, nehogy megvágja a kezét, de aztán annyira belejött, hogy mindenkinek büszkén mutatta mennyi halat aprított, belezett ki a film során. Az érzelmek olyan széles skáláját képes produkálni a vásznon, hogy akárhányszor újranézem a filmet, az utolsó jelenetben nyújtott alakítása ugyanúgy megérint a mai napig.

filmhu: Ön, mint producer, milyen alkotói szerepet vállalt a forgatás során?

M.L.: Már a forgatás megkezdése előtt aktívan részt vettem a produkcióban, a forgatás alatt végig jelen voltam és a terjesztési, forgalmazási feladatokat is én látom el. Számomra Shirley által alakított Kath ugyanazt a megszállottságot szimbolizálja, ami jellemző kell legyen minden producerre. Azt hiszem nekem azért is volt fontos ez az alkotás, mert ugyanez a megszállottság jellemző rám is, és mert egy olyan emberi történetet, drámát dolgoz fel a film - elsősorban a személyes veszteség témáját -, mely engem nagyon megérintett.

filmhu:  A filmen látszik a digitális utómunka, ettől olyan kifejező és hatásos a film. A baljós világ megteremtéséhez alkalmazott HD technikát anyagi vagy koncepcionális elképzelések miatt választották?

M.L.: Eleinte fél-professzionális anyagra kezdtünk forgatni, és ez az érdekes, furcsa képminőség annyira megtetszett a rendezőnőnek, hogy HD illetve VHS technikát használtunk a későbbiekben is. Ezenkívül nagy hatást gyakorolt még a rendezőnőre a híradó-technika is, ahol újra és újra lejátsszák az utolsó vagy leghangsúlyosabb pillanatokat, ahol az eltűnt vagy meggyilkolt áldozat utoljára látszik. Már a forgatás során szempont volt, hogy a képi világ tükrözze ezt a félelmetes, baljós hangulatot, de többnyire valóban az utómunka során sikerült elérni a kellő hatást. Képről képre színeztük, ha úgy tetszik manipuláltuk a világítást, a fényeket. A film egyébként képi megoldásaiért, fényképezésért eddig két díjat is elnyert már.

filmhu: Talán korai a kérdés, de készülnek-e újabb közös produkcióra Juliet McKoen rendezőnővel?

M.L.: Jelenleg két-három filmterven is dolgozom, az egyik épp egy magyar koproducer segítségével készülne majd el, a másik pedig egy iráni rendezőnőnek új munkája. Juliet McKoen rendezőnővel azonban nagyon különbözőek vagyunk, eltér munkamódszerünk. Az újabb közös munka esélyét persze nem zárom ki.