A fentiből is kitűnik: száraz tájékoztató helyett egy személyes hangvételű, anekdotákkal színezett közönségtalálkozó kerekedett a rendezvényből. Jancsó rögtön az elején világossá tette: egy ilyen megjelenéstől nekik nem lesz tele a pénztárcájuk, továbbá óva intette a jelenlévő ifjúságot attól, hogy filmmel, filmezéssel foglalkozzon – hacsak nem akarja, hogy „kilógjon a segge a gatyából”... Magának a digitalizálásnak, a felújított formában való hozzáférhetőségnek a ténye nem különösebben hozta tűzbe őt, mint mondta: ettől még ugyanaz a film marad, amit ő annak idején leforgatott. Kende János ellenben igen lelkesen beszélt a folyamatról, amelynek során korrigálhatja az apró hibákat, tökéletesítheti a filmek fény- és színvilágát.
A megkezdett sorozat a jövőben újabb művekkel bővülhet, például a már említett Csillagosok, katonák-kal. Erről megtudhattuk, hogy létezik egy rövidfilm-változata is, amelyet annak idején, Jancsóék tudta nélkül, a moszkvai tisztikar részére vágott össze a szovjet partner. Jancsó Moszkvában élő kritikus-ismerőse a sok utólagos kivágásra célozva mondta azt a mesternek: „tudtad, hogy nálunk te vagy a leghíresebb magyar rövidfilmrendező?”
A szintén jelen lévő Bacsó Péter a Fényes szelek kapcsán arra kérte Jancsót: mesélje már el, hogyan buktatta meg a veszprémi püspököt. A rendező felidézte a film azon jelenetét, amelynek során három majdnem meztelen lány egy szál miseruhában rohangál a veszprémi pöspöki vár falain belül. A stáb a forgatási engedélyt a püspökség jegyzőjétől kapta ugyan, ám a film bemutatója után kitört hatalmas botrány már magán a püspökön csattant, aki kénytelen volt lemondani a történtek miatt. Na és a jegyző? – kérdezték többen. Mire Jancsó: „ott volt végig, nagyon élvezte a forgatást...”
