Mi inspirált titeket arra, hogy színészek legyetek?
Bálint Előd: A színjátszó csoport, amivel musicaleket csináltunk, például Az oroszlánkirályt, a Mary Poppinst meg az Óz, a nagy varázslót. Ezeket nagyon szerettem.
Erdős Lili: Én is voltam színjátszós, még általános iskolás koromban, és nekem is nagyon meghatározó élmény volt. Kiválasztottunk egy témát, ami érdekelt minket, abból írtunk magunknak darabokat, és azokat közösen összeraktuk. A tinikornak, a dackornak a kezdetén ez elég meghatározó volt. Ez a társaság még elég sokáig meghatározó része volt az életemnek. De az, hogy színész lettem, sok kicsi dologból adódik össze.
Mi volt az első komolyabb színészi kihívásotok?
Lili: Még az egyetem előtt szerepeltem Schnabel Annabella Beutaló nélkül sehova című vizsgafilmjében. Az nagyon meghatározó volt, akkor voltam végzős gimnazista, és emiatt az élmény miatt nagyobb volt bennem az akarat, hogy jelentkezzek az egyetemre. Ez volt az első forgatási élményem.
Előd: Amikor 17 éves voltam, akkor ezzel a színjátszó csoporttal, a Vitéz lelkekkel megcsináltuk Peter Shaffer Equus című bűnügyi drámáját, amiben én kaptam meg az egyik főszerepet. Azután a szerep után döntöttem el, hogy színész szeretnék lenni. A musicalekhez képest ez sokkal mélyebb szerep volt, az egész dráma sokkal sötétebb. Nagyon egyszerűen adtuk elő, félig mintha felolvasó színház lett volna, a színpad szélén ültünk, amikor pedig valakinek jelenete volt, bement középre, és ott két székkel meg egy asztallal adta elő a jelenetet. Bár nem kaptunk professzionális képzést, ezt a darabot szerintem nagyon jól összehoztuk.
Erdős Lili a forgatáson /fotó: Rumann Gábor/
Előd, te most már Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanulsz, Lili, te pedig az Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ezek a képzések mennyire készítenek fel titeket arra, hogy filmszínészként is megálljátok a helyeteket?
Előd: Nálunk nagyon kevés szó esik filmszínészetről. Három év alatt egyetlen workshop volt, ami a filmszínészethez kapcsolódott. Szerintem aki itt végez nálunk, leginkább vizsgafilmes tapasztalatokból szerez élményeket a filmszínészetről. Meg szoktak minket keresni a Sapientiáról (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem - a szerk.) is, és a Babeș–Bolyai filmes szekciójából is.
Lili: Nálunk is hasonló a helyzet, de most talán még bonyolultabb az SZFA és a Freeszfe miatt. Filmelmélet óránk van, elsősként volt egy filmszínészettel foglalkozó kurzusom, ahol gyakorlatoztunk is. A tanárok igyekeznek ezt szépen lassan becsempészni a tanrendbe.
Ezek szerint volt már némi tapasztalatotok filmszínészként, de mégiscsak ez az első nagyjátékfilm, amiben szerepet vállaltatok. Izgultatok a forgatás előtt?
Előd: Nagyon! Főleg mert mind a tizenkilenc forgatási napra be voltam írva, és kicsit féltem attól, hogy nem tudok majd felkészülni lelkileg addig, amíg elkezdünk egy felvételt. Persze a szövegemet megtanultam, kicsit át is alakítottam, elpróbáltunk előtte Benővel bizonyos részeket, de azt, hogy a karakterembe hogy fogok belemenni, nem tudtam. Voltak próbafelvételek, először egy csomó technikai dologra kellett figyelni.
Például mire?
Előd: Hogy úgy játsszak, hogy közben a kamera tudja a mozgásomat követni, vagy hogyan fussak úgy, hogy az valóságosnak tűnjön, de közben ne kelljen utánam rohanjanak hárman azzal a nehéz kamerával. Vagy hogy mennyit mozoghatok egy felvételen belül.
Lili, te hogyan készültél Janka szerepére?
Lili: Én is izgultam, mert a lehető legjobbat akartam kihozni magamból. Perfekcionista, vagy valami ilyesmi fogalom rámmászott az utóbbi időben, a belső elvárás, hogy elég jó legyek. Nekem azért volt nagyon érdekes ez a film, mert már korán elkezdtük a próbákat, a karakterek elemzését, a közös szituációink kidolgozását. Mielőtt még a kamera elé kerültünk, már sokat foglalkoztam ezzel a karakterrel.
A forgatás előtt Olaszországban voltam pár napot, és volt olyan élményem, hogy sétálok az utcán, és meglátom hirtelen Jankát. Elfogott egy érzés, hogy szerintem Janka pontosan olyan, mint ez a lány. Így raktam össze a karaktert, különböző emberek gesztusaiból és beszédéből. Találkoztam egy olyan lánnyal is, aki úgy beszélt, mint ahogy Jankát képzeltem.
Előd: A forgatás után én is találtam egy Misit. Sokkal magasabb volt nálam. Igazából a forgatás után páran odajöttek hozzám azzal, hogy azt hitték, magasabb vagyok. Misihez hozzátartozik a magassága, ahogy a kamaszok hirtelen megnyúlnak és egyszer csak nem tudnak mit kezdeni a végtagjaikkal. Misi ügyetlen és kaotikus, de leginkább be van feszülve, és nem is használja a kezeit, mert nem tudja, hogy kell.
Lili, te milyennek képzelted Jankát?
Lili: Jankában van valami folytonos zavar, amellett, hogy nagyon határozott, ambiciózus és karakán lány. Szerelmes, és ez alapból ad egy zavart az embernek, de ezen kívül is az a bája, hogy van benne valami túlmozgásosság. Folyton izeg-mozog, gesztikulál, ahogy beszél, ahogy néz, abban is van egyfajta nyughatatlanság. Ezt próbáltam megjeleníteni.
.jpg)
Bálint Előd és Erdős Lili
Ez a kamasz állapot, az érettségi körüli izgalom még tőletek sincs olyan távol. Nektek milyen élmény volt az érettségi?
Lili: Tényleg nincs távol, de én például sajnos már nem tudom, hogy miből érettségiztem.
Előd: Én is próbálom felidézni, hogy miből szóbeliztem, de fogalmam sincs. Nálunk románból és magyarból kellett, és annyira emlékszem csak, hogy egy folyosón állunk sorban, aztán egy teremben állunk sorban, húzunk egy tételt, leülünk egy padhoz, majd ki a tanár elé, ahol nagyon meggyőzően próbálom eladni, hogy tudok románul, ő pedig bólogat, mert tudja, hogy nem.
Ez az élmény akkor hasonlít Janka angol érettségi jelenetéhez... Volt olyan helyzet, amiben tanácsot adtatok Baranyi Benő rendezőnek a karaktereiteket illetően?
Előd: Nagyon jól meg volt írva a forgatókönyv, és emiatt nem kellett nagyon mélyre kotorni a saját élményeinkben, mert a leírt helyzetekben minden nagyon adja magát. Az is nagyon valóságos volt nekem, hogy izgulok, mert nem írtam semmit arra a lapra, amire jegyzetelnem kellett volna Mátyás királlyal kapcsolatban, a tanárok pedig nagyon kedvesek, ami megdobja még kétszázzal ezt a szorongást. Miért vagytok kedvesek, ha most fogtok megbuktatni? Szerintem működött magában a sztori, és nekem így nem kellett mélyre ásnom.
Lili: Igen, én is hasonlóan éltem meg. Minden nagyon ki volt találva, az osztályterembe is csak be kellett sétálnunk – beléptünk, és egyből jöttek az érettségi reflexek. Az utolsó élményem a gimnáziumból nyilván az érettségi, így automatikusan oda kerültem vissza.
Újraélnétek a saját érettségiteket zanoxszal és házi pálinkával? Vagy máshová mennétek vissza az időben?
Lili: Nem, nagyon félnék az időutazástól. Próbálok aszerint élni, hogy azokból a rossz dolgokból, amik történtek velem, építkezni kell. Ha visszamennék, és valami más lenne, akkor félek, hogy nem az lenne, ami most van. Ami most van, az nekem oké.
Előd: Igen, én is attól félek, hogy ha valami apróságot másképp csinálnék, akkor nem ilyen lenne az életem, mint most. Ha valaki visszamegy a múltba, akkor emlékszik arra, hogy mit csinált és azt tudatosan kijavítja, vagy pedig öntudatlanul másképp csinál dolgokat, mert ismerős a helyzet. És akkor az is lehetne, hogy Lilivel nem ismernénk egymást, és nem játszottunk volna ebben a filmben.
Ezek szerint nagyon jól ment a közös munka.
Előd: Kivéve az a nap, amikor tizenkét órán keresztül kellett csókolóznunk.
Lili: Igen, mert amikor a bulijelenetben csókolóztunk, mindenki táncolt és énekelt, jól érezték magukat, mi viszont nem bulizhattunk, csak csókolózni kellett.
Előd: Néhány óra felvétel után a szünetekben már nem is néztünk egymásra, csak álldogáltunk a set szélén, amíg fényeltek.
Akkor ez kemény megpróbáltatás volt. Mi volt az, amit a forgatás előtt a legnagyobb kihívásnak éreztetek Misi és Janka szerepével kapcsolatban?
Előd: Egy kicsit féltem a végétől, onnantól kezdve hogy Misi belép a doktor úr rendelőjébe, mert azt gondoltam, hogy technikailag és érzelmileg is lesznek ott nehéz dolgok. Nem tudtam elképzelni, visszahúzódó fiúból hogyan lépek át eszelős, kicsit megszállott hősszerűségbe. Attól féltem, hogy nem lesz meg az útja.
Benő segített abban, hogy ezt az érzelmi változást le tudd követni színészként?
Előd: Sokat segített, hogy Benővel a próbákon foglalkoztunk azzal, hogy milyen ez a három különböző Misi. Ebben a jelenetben meg már egy negyedik változat szerepel. Itt már van benne egy kis vakmerőség is, és itt már nemcsak olyan dolgokat csinál meg, amiben biztos, mert kétszer már átélte, hanem konkrétan veszélybe kell sodorja magát ahhoz, hogy végigvigye a küldetését.
Bálint Előd és a rendező, Baranyi Benő /fotó: Rumann Gábor/
Ez is egyike volt az emlékezetes jeleneteknek. De ott volt még a csirkével bulizás, a rengeteg akciójelenet vagy a már emlegetett maratoni csókolózás. Nektek melyik a kedvenc jelenetetek?
Lili: Talán amikor leszakadt alattunk az ágy.
Előd: Nekem is.
Lili: Az egy hosszú snitt volt, amikor benyitnak a rendőrök a szobába, és gyorsan ki kell ugrani az ágyból, felöltözni és beengedni őket. Felvettük egyszer vagy kétszer, mire a harmadik felvételnél leszakadt az ágy alattunk. Ez egyáltalán nem volt betervezve. Az volt a fejemben, szerintem neked is, Előd...
Előd: Hogy most akkor leállunk vagy folytatjuk?
Lili: Igen, volt egy érzésem, hogy most nem szabad leállni, nehogy elrontsuk ezt a pillanatot. Nagyon benne voltunk a jelenetben.
Előd: Örülök, hogy mi nem röhögtük el magunkat, de a stáb röhögött a kamera mögött. Emellett nagyon szerettem még a Sólyom Katalinnal a bundáskenyeres szituációkat is. Ezeket mindig káoszból építettük fel, annyi volt, hogy tudtuk, hogy kinek mi a célja, Misinek az, hogy ne vigye el a bundáskenyeret, a nagymamájának meg az, hogy rásózza. Sólyom Katalinnal nagyon jó volt együtt dolgozni, nagyon jól hozta a karakterét, még úgy is, hogy ő végig azt hitte, hogy ez egy kőkemény dráma. De így is hihetetlenül vicces lett a karaktere, lehet, hogy pont ezért.
Akkor a bemutató nagyon meglephette...
Előd: Igen, nem is tudott megszólalni. A közönségtalálkozón is csak azt mondta, hogy nem jut szóhoz a meglepettségtől, nem számított rá, hogy ilyen vicces film lesz.
Tényleg nagyon erősek voltak a vígjátéki elemek a filmben, de azért végig megmarad a köztetek lévő romantikus szál is. Volt olyan jelenetetek, ami végül nem került be a filmbe?
Lili: Amikor reggel felkeltünk Misivel, még beszélgettünk arról, hogy Jankának milyen tervei vannak, és hogy milyen furcsa, hogy ha most összejövünk, akkor mi lesz a jövőnkkel. Ezt a jelenetet nagyon szerettem, de lassította a filmet. Egy olyan szál volt, ami jó, ha van, de nem hiányzik, ha nincs. A film Misiről szól, és nem szükséges, hogy Jankáról kapjunk még plusz információt.
Janka így is elég meghatározó karakter a filmben. Lili, a játékodat, természetességedet számos kritika méltatta. Ezt a színházban is kamatoztatod?
Lili: Nincs egy reális, objektív képem a játékomról, így ezt nehéz megválaszolni. Nem tudom, hogy milyen, amit színpadon csinálok.
Erdős Lili és Bálint Előd Dunaújváros betonján pihennek
Előd, a te játékodban pedig talán a fizikai humorhoz való érzékedet emelték ki leginkább. Az olyan gesztusokat, mint az időutazás előtti rángatózás, külön erre a szerepre fejlesztetted ki?
Előd: Ezt Benő találta ki először, és csinált magáról egy videót, ahogy rángatózik. Megmutatta nekünk, és a forgatás előtti próbán megcsináltam valahogy, aztán a forgatáson először Hatházi András csinálta meg, őt figyeltem, és próbáltam ahhoz hasonlóan csinálni én is. De ez kizárólag a Zanoxra volt kitalálva.
Hatházi András megmutatta, hogy kell rángatózva időutazni, Sólyom Katalinnal pedig együtt improvizálhattatok. Mondhatjuk, hogy sokat tanultál a forgatáson az idősebb színészektől?
Előd: Igen. Hatházi András a film legvégén is nagyon fontos volt, sokat bíztatott. Féltem, hogy az ominózus rendelős jelenetben, amiről már meséltem, meg fogom sebesíteni a késsel. Volt a vállán egy biztonsági vas, de még így is féltem attól, hogy ha rossz szögben szúrom meg az óvszert, amiben volt a vér, akkor megcsúszik a kés... Megnyugtatott, hogy nem lesz baj, és meg fogom tudni csinálni. Ezt nagyon sokszor felvettük, mert valamiért nem jött ki rendesen a vér.
Kimondottan véres jelenet lett. Nem viszolyogsz a vértől?
Előd: Szerencsére nem, de amikor sokat nyomták belőlem a művért, mert nagyon kellett vérezzen a karom, akkor egy picit émelyegtem egy idő után, ahogy ott csobogott a vér a padlón – egészen valóságos volt.
A forgatás elég családias lehetett, hiszen Dunaújvárosban végig együtt voltatok, egy kollégiumban laktatok.
Előd: Nekem Dunaújvárosban kicsit olyan volt, mint egy nyaralás. Forgatás után mindenki ott járkált a papucsában a folyosón, aztán kimentünk együtt a teraszra, néztük a naplementét vagy éppen a napfelkeltét, és szerintem ott szokott össze a stáb.
Lili: A kollégium nagyon magas volt, és voltak teraszai, ahonnan az egész várost be lehetett látni. Sokszor volt olyan, amit Előd is mondott, hogy kimentünk a teraszra megnézni a napfelkeltét. Ez egy nagyon szép képként él a fejemben, hogy ott állunk a teraszon, és nézünk a távolba ezzel a sok emberrel, akiket nagyon megszerettem.
A forgatás jó hangulata a filmen is érezhető. Lendületes, energikus, fiatalos. Szerintetek a Zanox elmond valami sajátosat arról, hogy milyen 2022-ben fiatalnak lenni?
Lili: Szerintem kortalan. Azért is gondolom, mert nagyon sokféle ember tudja élvezni.
Előd: Nagyon jól lehet ezzel azonosulni bárkinek. Rengeteg közönségtalálkozón voltam, és bár a film egy 15 és 25 közötti korosztálynak van főleg kitalálva, de nagyon sok helyen jóval idősebbek nézték meg, és a kérdéseikből az tűnt ki, hogy teljesen tudnak menni a karakterekkel.
Erdős Lili és Bálint Előd a Zanox bemutatóján /fotó: Piti Marcell /Mozinet/
Baranyi Benő zeneválasztása, az influenszerekkel való közös munka is arról árulkodik, hogy alapvetően egy fiatal közönséget célzott a film. Már megint Kitty egy kisebb szerepet kapott, Molnár Péter Miklós videókkal népszerűsítette a Zanoxot. Előd, te szerepeltél is a legutóbbi videójában. El tudnátok képzelni, hogy egyszer ti is influenszerként vagy youtuberként működjetek?
Előd: Hát nem, nem leszek Tiktok influenszer. Nagyon sokat kell kommunikálni a rajongókkal, és bár nekem is jól esik beszélgetni a nézőkkel a film után, azt, hogy nyomjam a kontentet folyamatosan, nem tudom elképzelni. Még sajnos Instagramon se tudom ezt megcsinálni, pedig azt jobban szeretem, és használom is. Viszont örülök annak, ha ezáltal a film sokkal több emberhez eljut. Szerintem ha valaki megnézi, nagy valószínűséggel szeretni fogja, csak nehéz rávenni az embereket, hogy elmenjenek rá a moziba.
Youtube csatornát se indítanátok, mint Stefanovics Angéla, vagy Fekete Ádám?
Előd: Egy olyat mondjuk jó lenne, mint az Anzselika Habpatron!
Lili: Nem, én nem tudnám ezt csinálni.
Hogyan éltétek meg a bemutatót, azt, hogy végre megoszthatjátok a filmet a közönséggel?
Lili: Az a zsongás, ami ott volt, teljesen feldobott. Hú, micsoda pörgés volt, mennyi ismerős arc. Kicsit úgy éreztem magam, hogy ugyanazt csinálom, mint Janka. Ez jutott eszembe közben, hogy most teljesen átalakultam Jankává.
Előd: Nagyon jó volt. Eleinte kicsit féltem a közönségtalálkozóktól, hogy mindig ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolni, és már nem fogom tudni olyan izgalmasan elmondani, mint először. De aztán a végére elkezdtünk belejönni. Megérte feljönni Budapestre ezért. A térbeli távolság miatt egyébként eleinte az sem volt biztos, hogy megkapom a szerepet. A szállásom, az utazás sok pluszköltséggel jár, ráadásul a járványhelyzet miatt a szabályozások is állandóan változtak. Szerencsére meg tudtuk oldani.
