Interjú:

David Yengibarjan
Reményteli és reménytelen mondatok

Sas Tamás filmjében egyedül a hősnőt látjuk, rajta kívül csak hangok vannak, arcok nincsenek. Egy-két pillanatra tűnik fel egy fiú a szomszédból, amint a harmonikáján gyakorol, majd a melankolikus dallamokat játszó hangszer végigkísér minket a történeten. A Szerelemtől sújtva zenéjét David Yengibarjan írta. A Trio Yengibarjan alapító tagjával a hangszerről, a zenéről beszélgettünk – és arról, miért nehéz erről beszélni. folytatás »


A Bëlga zenekar
100 éve vásári mutatványosok lettünk volna

A magyar nemzeti hip-hop műfajteremtői, akik az új Jancsó film kapcsán végre a mozivásznon is elmondták az elmondhatót a szittya magyar pusztába kiáltó bő gatyakorcáról, no meg a zsírosdeszkán csúszó szövegáramról, egész egyszerűen egy másik nemzet nevén futnak a slágerlistákon. A részben a buddhista főiskoláról szabadult, s a Tilos melegágyában nevelkedett hatosfogat csak azért választotta a Bëlga nevet, mert a Hóbagoly Visszanéz lett volna a másik lehetőség. folytatás »


Balkan Fanatik
Mix az egész világ!

A 35. Magyar Filmszemlén a vágásért különdíjjal és a Diákzsűri által a legjobb elsőfilm díjával jutalmazott Mix főhőse egy magyar gyökereit kereső, fiatal amerikai Dj (Alex Weed), aki különböző bonyodalmak következtében Budapesten köt ki. Kezdődik a hajsza egy gyönyörű lányért (Gryllus Dorka), a küzdelem a kegyetlen pornóiparossal (Rudolf Péter) és az apával (Kulka János), míg végül a fiú megtalálhatja önmagát. Az erős alapötletből elinduló film öt percenként rendre elakad, nem bírja el a mondanivaló terhét, jön hát a zene, a néző pedig inkább videóklipek sorozatára emlékszik, mintsem filmre. A Mix tökéletes címnek tűnik: egész korunk egyetlen nagy mix – ha más nem, ez derül ki a filmből. Lepét - a filmzenét tartalmazó CD-n is felbukkanó Balkan Fanatik frontemberét - a filmről, a zenéről, a Megasztárról és a mixelésről kérdeztük. folytatás »


Beszélgetés Balázs Elemérrel
A hang maga a természet

Salamon András a Szemlén debütált Getnója „elsőfilmes” filmzeneszerzőt avatott. Balázs Elemér, aki Pat Metheny szerint az egyik legjobb dobos a jazzéletben, végigdobolta a fél világot, s váltott formációkkal egyre újabb hangzásokat kísérletezett ki, nyughatatlanul keresi a kreativitás új lehetőségeit. A jazzdobos jelenlegi formációja, a Balázs Elemér Group, korábban Makk Károly Egy hét Pesten és Budán című filmjének Dés László komponálta dallamait játszotta lemezre, most azonban kicsit más volt a feladat. Erről és egyéb kulisszatitkokról kérdeztük az „elsőfilmest”. folytatás »


Szintén zenész:

Tolvajok fejedelme

Tarantino nem teremt, hanem reciklizál. Másoktól nyúl. Méghozzá gátlástalanul – moziban is, zenében is. És pofátlanul ügyesen csinálja. Quentin Jerome Tarantino az elfeledett egynyári popslágerek mindentudó muzeológusa. Az agya, mint egy hetvenes évekbeli juke box, poros kislemezek ezreit tárolja. Némi renoválás után bármikor bevethető, potenciálban gazdag dalokat őriz – csak oda kell nyúlni értük, ha úgy hozza a szükség, és megvan az aktuális cool stuff, az új retro-divat, amelyre közönség és szakma egyaránt rágerjed, mert az ellenállás értelmetlen és fölösleges. folytatás »


Jim Jarmusch

Volt idő, mikor New York City sokat adott azoknak, kikben élt a felfedezés ösztöne, kik picinyt is érzékenyek voltak a művészeti trendekre, kik mertek hallani és mertek gondolkodni. Itt született meg és cseperedett fel az amerikai new wave névvel illetett összművészeti mozgalom, a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején, hogy legyen pár jó éve, még mielőtt színre léptek az új barbárok és beköszöntött a könyörtelen yuppie-diktatúra. folytatás »



David Lynch

„A hang olyan, mint a drog. Tiszta ügy: amint bemegy a füledbe, azonnal csinál vele valamit.” - mondja Lynch. Filmzene sorozat rendezőkről, akiknek van füle a hallásra.

Nemigen akad olyan rendező széles e világban, ki oly mélyrehatóan ismerné a hang és a mozgókép kölcsönhatásának mágiáját, a zene, mint narratív eszköz jelentőségét, helyét és alkalmazásának technikáit a filmművészet rendszerében, mint David Lynch. A korán megőszült géniusz ezer erős szállal kötődik a zene misztikus, láthatatlan világához: szétszedi és újra összerakja a hangot, dalokat szerez és szöveget ír, effekteket kreál és gitárt tervez, klipeket rendez és lemezeket rögzít, produceri és hangmérnöki teendőket vállal, válogatott zenészekkel kollaborál, esetenként még a mozivászonra is felcsábítja őket. folytatás »


Clint Eastwood
...Zongorán játszik: Dirty Harry!

Clint Eastwood első nagy felfedezése nem a film volt, dehogyis akart ő színész lenni: még kölökkorában esett szerelembe a jazzel, zongorázni és énekelni tanult, szigorúan autodidakta módon (nem volt pénz tanárra, nyilatkozta utóbb), lemezeket hallgatott és elhivatottan zaklatta a billentyűket. folytatás »







Martin Scorsese

A Casino című mozi számos feledhetetlen jelenete közt mindenki számára akad kedvenc, az én favoritom Sharon Stone belépője lenne. A tündöklő szépségű luxuskurva összeszólalkozik kísérőjével, kigúnyolja a férfit, szétdobálja a zsetonokat, kisebb káosz kerekedik a játékteremben, a lány ajkán harsány kacaj fakad, miközben Robert DeNiro bénultan bámulja a delejes jelenést. Ginger felpillant, megáll egy picinyt, felméri a helyzetet, egymillió dolláros csábmosolyt küld Ace irányába, egyetlen hosszú pillanatra megfagy a kép és csend támad, majd megszólal egy régi, elfeledett dal (Mickey and Sylvia: Love is strange). Csilingelő gitárok válaszolnak Sharon Stone buja gesztusára, az epekedő énekhang kisúg: „Baby, you’re the one”. Teljessé válik a bűbáj: immáron valamennyi néző tudja, ki is lesz kínosan pedáns Ace végzete. folytatás »


Woody Allen

Van egy régi történet, Woody Allen zenei elkötelezettségének ékes példázata: ’78-ban hiába csábították oly serényen az Oscar-gálára, a rendező nem vette át az Annie Hall című moziért kiutalt díjakat. A ceremónia ugyanis hétfő este zajlott, hétfőn este pedig Woody Allen a Michael’s Pubban zenélt: emberünk kijelentette, hogy ez a dátum immáron hét éve fix, módosítani nem lehet, és különben sem tud olyasféle díjról, amelyért cserbenhagyná szeretett zenekarát. folytatás »

Magyar film s zene összjátéka
Szebbik arcát ritkán, ha mutatja

Cikkem mai muzsikás-mozgóképes viszonyainkkal hivatott foglalkozni, mégis érdemes visszatolatni kicsinyt egy kurta retrospektív fejezet kedvéért, szemügyre venni az előzményeket – hisz a magyar film és magyar zene szövevényes viszonyát tekintve markáns és jelentőségteljes periódust képviseltek az ezerszer is elátkozott nyolcvanas évek. folytatás »