Az induló 25-ből egykettőre kipottyantak a türelmetlenek, a zárkózottak, kipottyant egy Csikágóból ide származott, jómódú, szellemes bankárfiú is, vélhetőleg azért, hogy amerikai angoljával "nyelvileg" ne terhelje Anikónkat meg a stábot. Kegyelmi indítékból középtájt bukott ki egy börtönviselt, mély lelkületű versenyző, mondván: "egy priuszosból még sem válhatik valaki befutóvá". A fogyó maradék - mint elejtett szavakból kiderült - olykor nyolc-tíz napig sínylődött programra várva a zárt férfi-házban (mintha Bartók Kékszakállúját parodizálták volna a zárt ajtók mögötti tetszhalállal). Szűken mérték térben és időben is az idegenforgalmi ajándékokat is. Helsingőrtől a horvát tengerpartig. Étkeztek kicsit, nézdelődtek kicsit, intimusan kacérkodtak kicsit, hamar belátták, hogy Anikónak pihennie, aludnia kell "a sok megpróbáltatásra".Valahogy mindenki vigasz-ágra került: elautóztak egy-egy pacek családjához, langyosan ismerkedtek, falatoztak, lopva ásítoztak, sehun sem tápláltak illúziókat afelől, hogy e megtermett, fotogén nőiszemélyben potenciális menyüket, netáni unokáik szülőanyját tisztelhetik. Hát nem is! Pajtásias, puszilkodós, évődős, korrekt szellemben nem fogannak leendő gyerekek.
A stáb afféle machós, sportos pótcselekvésekkel igyekezett pótolni a fel sem szikrázó szexet. A fiúkat elhurcolták különféle hobbisport kínzóhelyekre: motocross pályákra, rallyra, repterekre, zubogó folyóra, s ott abból az örömből vehették ki részüket, hogy mit tesz az, ha valaki őrjöngve száguld, repeszt, levegőben ejtőernyővel zuhan, dermesztő hideg vízben kalimpál. S mindeközben belevaló dögös férfiúnak érezheti magát az "ő" nagy Ő-je ünnepi jelenlétében. Néhányuk becsületére vallott, hogy egyszerűen csak be voltak tojva.
Időközönként megpihentek. Akár a megfáradtak klubjában ülve szinte privát emberként beszélgettek. Eszük ágába se jutott szerelmesnek mutatkozni, önmagukat nő-férfi relációra korlátozni. Ha a licencbe belefért volna, tán ulti -, sakk -, vagy környezetvédő klubbá szerveződnek. Jobban is illett hozzájuk. Csakhát nem volt kímélet. A diszpóskönyv irgalmatlannak bizonyult.
Fogyatkozott a csapat, fogytak a vörösrózsák. Anikó /+ a tévéstáb/ stratégiáját képtelenség volt követni. A hímneműek a végére négyen maradtak. Ketten kvázi érintettek, kettő megkedvelt haver. Ekkor ütött be a gebasz. Adminisztratív nyelvezettel: "médiatörténeti esemény!"Tekintve, hogy médiatörténeti esemény minálunk élőben meg nem eshet, ami kiküszöbölhető vágáskor, azt kiküszöbölik, itt viszont képtelenség lett volna végül is "nem beadni", egy szó, mint száz, Attila nem fogadta el a neki szánt rózsát, indokolva kilépett a versenyből, amire riválisa Bálint ugyancsak lovaggá lépve elő, szintén elhárította a nem neki szánt rózsát. Ketten fityiszt mutatva kiszálltak. Ketten áll-leesve benn maradtak. Ez szemlátomást fájdalmasan érintette a kékszemű nagy Ő-t. A lovagok érvül az érzelmi érintettség hiányára hivatkoztak. Mi, nézők is igazolhatjuk: érzelmileg, testileg itt mindahányan nagyon langyosak voltak. Nem kivéve a TV2 forgatócsoportját: legalább gyanakodniuk kellett volna, hogy itt bosszú forralódik, médiatörténetileg, távlatilag két felcserélhető nevű emberben.
Mondanám, bosszújuk a mi nézői bosszúnk is volt, amelynek nem a jóravaló Anikó, hanem a teljhatalmú médiabrancs a címzettje. Nem mintha belerokkannának egy efféle alkalmi bakiba, végig is vezérlik ún. sugárzási programjukat: (ilyenkor forrponton a médiaagy: bedobni Claudiát, Nizzát, népszavazást, Anikó mamáját, vetkőzőnőt, bármit!), s mégis! - két köznapi párbajhős fogyatékos eszközökkel bizonyította, hogy a médiapénz sem mindig abszolútum. Alig várom követőiket. Adnék tippeket, hogy bizonyos műsorfajták melyik pontján érdemes nyelvet ölteni, deviánskodni, gatyát letolni a vágócsapatot megizzasztván, a producernek titulált himpellérek kivagyiságát megsebezvén. Bojkottról nem is álmodom. Pedig az lenne az igazi: tömeges távolmaradás a médiacirkusztól.
