Az Associted Press (AP) kritikusa, aki négyből 3 csillaggal jutalmazza a filmet, hasonló észrevételeket tesz a Kontroll kapcsán. Dícséri Csányi Sándor dinamikus játékát, az ellenőrcsapatról pedig a Tranispotting szereplőgárdája jut eszébe. Egy másik cikkben ugyancsak ezt hasonlatot használja a kritikus: az ellenőrök szerinte úgy néznek ki, mint a Trainspotting figurái néhány börtönben töltött év után.
Az AP nagyra értékeli a film nyaktörő sebességét, de ugyancsak kritizálja az egyébként jópofának tartott vicces jeleneteket, amikor hőseink hosszas ellenőr-kalandjait követhetjük nyomon a különféle utasok között. Ezek a túlnyújtott jelenetek a cikk szerint kizökkentik a filmet a tempójából. A cikkírónak szintén a szovjet típusú metró masszív, merev atmoszférája az egyik legerősebb élménye a film kapcsán.
A Journal News című lap a Kontrollt bátran ajánlja az ügyeskedő, de tartalmilag üres amerikai thrillerrel túletetett nézőknek. Különösen örül annak, hogy a film - a főszereplő Bulcsú titokzatos múltja révén - nyitva van hagyva, és a befejzés sincs túlmagyarázva. A romantikus szál a kritikus szerint egy álomvilágba kezdi elvezetni a nézőt, de a film végén lévő erős utolsó csavar visszarántja a földre a történetet.
Paranoia, sokkolás, de hiányzik a jelentés
A New York Press a szintén mostanában vetített Oldboy című Park Chan-Wook-filmmel együtt elemzi a Kontrollt, ez a kritika azonban mindkét filmet üresnek és jelentés nélkülinek tartja. A szigorú bírálat szerint mindkét film sötét világban játszódó fantasy, de nem szociológiai metafórák és nem is a valódi világ bármilyen hiteles leírásai, hanem a paranoia és a sokkolás elemein alapulnak. A kritikus szerint a Kontroll is olyan paneleket használ, amelyeket a nézők már rengetegszer láttak és nagyon unják már. A cikk a magyar és a dél-koreai filmből a transzcendenciát, a mélyebb jelentést hiányolja, és úgy érzi, nem moziba valók ezek a történetek, "hanem csupán túlnőtt gyerekek tetoválásai lehetnének, (abból is inkább a lemosható fajtából)".
