Kovásznai György (1934-1983) a magyar animációtörténet legavantgárdabb alakja. Merészen expresszív grafikájú, kísérleti hangkulisszákkal dolgozó animációs rövidfilmjei rést ütöttek az itthon megszokott műfaji tradíciókon. Első és egyben egyetlen egész estés filmje, az 1980-ban bemutatott Habfürdő az egyik legkülönlegesebb színfolt a hazai és a nemzetközi animációs palettán, amely mára komoly rajongótáborra tett szert.
A Habfürdő radikálisan szembement a korszak gyerekeknek szóló, klasszikus irodalmi alapanyagból készült rajzfilmjeivel, melyeknek sorát itthon a János vitéz (1973) és a Lúdas Matyi (1976) indította el. Nem meglepő tehát, hogy Kovásznai jelenben játszódó, felnőtt közönségnek készült filmjét a korabeli nézők értetlenül fogadták, a szakmát is megosztotta, és pár hét alatt lekerült a mozik műsoráról. Ugyanakkor a Habfürdő formabontó stílusa a mai napig hatással van a fiatal animációs rendezőgenerációkra.
A harmadik egész estés rajzfilm, a Habfürdő restaurálása a Nemzeti Filmintézet filmfelújítási és digitalizációs programja keretében valósult meg 2021-ben, az ACE és a Kreatív Európa támogatásával. A film teljeskörű, 4K felbontású restaurálását a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum és Filmlabor igazgatóságainak mintegy harminc munkatársa készítette el négy hónap alatt. Egy olyan különleges film esetében, mint a Habfürdő, még fokozottabban merültek fel a restaurálás etikai kérdései. A burjánzó elemekkel dolgozó látványvilág, a hullámzó vonalakból kreált figurák, a zene ritmusára pulzáló pop artos fények és színek más filmeknél még fokozottabban állították kihívás elé a restaurátorokat: milyen mélységig avatkozhatnak be a képbe úgy, hogy ne sértsék az eredeti koncepciót: a villogásmentesítés ne tüntessen el eredeti villogást, a szoftverek mindent meghagyjanak az eredeti, állandóan alakuló vonalrengetegből. Szerencsére a film operatőre, Lossonczy Árpád és zeneszerzője, a magyar alternatív zene kiemelkedő alakja, Másik János is közreműködött, a colorist és a hangrestaurátor munkáját segítve alkották újjá a film színvilágát és optimális hangzását.
A Habfürdő, amelynek alcíme „zenés trükkfilm szívdobbanásra” – korát megelőző módon – számos filmforma keveredik: a musical, a romantikus vígjáték és a szociológiai dokumentumfilm. A cselekmény Budapest belvárosában játszódik és egy szerelmi háromszögtörténetet mutat be: Zsolt, a középkorú kirakatrendező esküvője napján lelép, és védőnőként dolgozó vonzó, háztartásbeli szerepre készülő nagyvilági menyasszonya, Klári kolléganőjéhez, Annihoz menekül, aki épp az ötödik orvosi felvételijére készül albérleti szobájában. Zsolt ráveszi Annit, hívja fel aráját, és közölje vele, hogy meggondolta magát, mégsem veszi el.
A film a szereplők saját társadalmi helyzetükkel való elégedetlenségén keresztül a 70-es évek fiatal nemzedékének kiábrándultságát egyszerre rendkívül szórakoztató, groteszk módon és szociográfiai igénnyel jelenítette meg. A karakterek valós modellek alapján készültek (a három főszereplőt Girardi Géza modell, Dobos Kati és Bordán Irén színésznők alapján rajzolták), ám mozgatásukban a realizmustól a teljes absztrakcióig terjedő, eklektikus ábrázolásmód érvényesül. A Habfürdő dokumentarista hatását azzal a szokatlan megoldással érte el, hogy a film fikciós szövetébe valós interjúfelvételeken alapuló, animált szocioriportokat applikált, amelyek egy valóságos anya- és csecsemőgondozó várótermében készültek.
A zenés részekben hallható jazz-dalok szövegét maga Kovásznai írta, amelyeket a fiatal Másik János zenésített meg, aki ekkor debütált filmzeneszerzőként. A főbb szinkron- és énekhangok Antalffy Albert operaénekes, Bontovics Kati jazzénekes, Dobos Kati és Papp Anikó színésznők voltak.
