A KVIFF Eastern Promises programja minden évben ígéretes kelet-európai filmtervekre helyezi a fókuszát. A 14 készülőben lévő alkotást nyolc országból – Ausztriából, Csehországból, Szlovéniából, Ukrajnából, Németországból, Szlovákiából, Lengyelországról és Magyarországról válogatták össze. Egy átlagos pitchfórumon a film alkotói – általában a rendező és a producer – nagyjából 10-12 percet kapnak arra, hogy a történetet és a terv gyártási hátterét felvázolják, elmondják, hogy mire vagy kire, illetve mennyi pénzre van még szükségük ahhoz, hogy a filmet gyártási fázisba vigyék. Az Eastern Promises pitchfórumán azonban más keretet találtak ki a tervek prezentálásához. A színpadra országonként hívták ki a vendégeket, akik egy pár perces showreel és mood videó után mindössze pár kérdést kaptak a műsorvezetőktől, amiben összefoglalhatták a filmterveik lényegét. 

Az idei Eastern Promises szakmai fórumára négy magyar csapatot válogattak be: Csuja László és Schwechtje Mihály az új nagyjátékfilmtervükkel érkeztek a Central Stage programba, Grosan Cristina egy új sorozattervet hozott a Pop Up Series Incubator-ba, Kovács István pedig az Ostrom című diák Oscar-díjas kisfilmje nagyjátékfilmmé bővített terveit prezentálta a KVIFF Talents programjában. Mi Csuja László és Schwechtje Mihály prezentációján vettünk részt, Karlovy Vary egyik legpatinásabb épületében, a Kaiserbad gyógyfürdő alagsorában kialakított előadó térben.

Csuja Laci és Szijártó Anna a Kicsi jó hír (angol címén Some Good News) című tervét mutatta be, melynek helyszíne a mai Erdély. Egy omladozó kisvárost egy különös csoda megjelenése bolygatja meg: egy erdei faház örökké ég, dacolva az oltási kísérletekkel. Egyesek azt állítják, hogy a tűz kívánságokat teljesít, sokan zarándokolnak ide, hogy a saját szemükkel lássák. Egy nyugat-európai befektető profitot szimatol a jelenségben, és wellness-központot tervez a közelbe építeni. A polgárok megőrülnek a beruházásért. Politikai cselszövők, meggazdagodni vágyó álmodozók, leendő próféták és elégedetlen öntödei munkások küzdenek az építkezés mellett vagy ellene, az érdekek összecsapása során régi sérelmek kerülnek újra elő. De ahogy a milliomos visszalép az építkezéstől, a városlakók fokozatosan elfelejtik a csodát, a tűz viszont rendületlenül ég tovább. 

Csuja László és Szijártó Anna / Fotó: Baski Sándor

A Kicsi jó hír egy több szálon futó, szatirikus, mágikus-realista film, amely Kelet-Európában játszódik, és azt vizsgálja, hogy egy közösség képes-e megváltani magát egy csodával. A főszereplő nélküli, párhuzamos történetekben a helyiek különböző életformákat testesítenek meg. Csuja elmondása szerint Robert Altman történetvezetése, emellett Kafka és Gogol szürreális irodalma volt a legfőbb inspirációjuk. „Az örökké égő tűz egy komplex motívum, ami segít a karakterek fejlődésében, mindegyiknek sajátos kapcsolata van vele. Ebben a faluban, ahol évekig semmi se történt, tisztán kirajzolódik, milyen hatással van a hétköznapi emberek életére a csoda érkezése.” A volt szovjet blokk óriási feszültségekkel néz szembe - a szocialista árnyékok még mindig ott lappanganak, miközben a kapitalizmus a romló ipari létesítményeken emelkedik. Az emberek jobban élnek, mégis elveszettnek érzik magukat, megváltásra várva. Vajon a csoda meghozza nekik?

„Nagyon érdekes jelenség Európa elmaradottabb régióiban, hogy mindig mástól várjuk a segítséget, Nyugat-Európától, az EU-tól vagy Istentől. Ebben a történetben is ez történik ezekkel a karakterekkel, és mondani se kell, nem tudnak mit kezdeni a segítséggel. Emellett hiába vagyunk a hegyek között, ezek az emberek teljesen elvesztették a kapcsolatot a természettel. És amikor megérkezik ez a misztikus fenomén, nem tudják értékelni és inkább hasznot akarnak húzni belőle, de nem jól sül el” - tette hozzá a film producere. A film műfaja egyfelől társadalmi szatíra, minden karakter a társadalom különböző tagjait reprezentálja. De egyben személyes dráma is, hiszen a misztikus tűzzel való kapcsolatukon keresztül megismerjük a motivációikat, a hátterüket. A mágikus elem és a társadalmi üzenet egyesül a történetben. 

A film gyártási hátteréről Szijártó Anna mesélt. A történet helyszínét egy erdélyi kis településen találták meg, egy erdélyi színtársulat tagjait is becastingolták már a legfontosabb szerepekre, és jó kapcsolatot ápolnak a helyi vezetőkkel és lakókkal. A körülmények lehetővé teszik nekik, hogy kis költségvetésből forgassák le a filmet, állami támogatásra nem számítanak. Jelenleg a forgatókönyvfejlesztés első fázisában tartanak és nyugat-európai koproducert keresnek, aki csatlakozna a projekthez.

Hajtűkanyar Autósiskola-mood

A Hajtűkanyar Autósiskolát (angol címe Democracy Work in Progress) Schwechtje Mihály rendező és Petrovits Genovéva producer mutatta be. A történet középpontjában Júlia, egy magyar korrupcióellenes aktivista áll, aki rejtélyes körülmények között eltűnik azon a napon, amikor éppen leleplez egy korrupciós botrányt. A legfrissebb információk szerint azért ment el, hogy letegye a jogosítványát. Eltűnésének dominója olyan események lavináját indítja el, amelyek akár az autoriter kormány hatalmát is meggyengíthetik. A film Schwechtje Mihály azonos című darabja alapján készül, a színpadra írt történetet fejlesztik tovább.

“Azt hiszem, nem tehetünk úgy, mintha ahhoz, ami ma és az elmúlt 30 évben Magyarországon történt, ne lenne köze a hétköznapi embereknek. Ezért döntöttünk úgy, hogy szembenézünk vele.” - mesélte a film rendezője. Az 1989-es rendszerváltás lényegében a Szovjetunió összeomlásának, és nem a magyarok demokrácia iránti vágyának következményeként jött létre. A társadalom többsége elégedett volt a puha diktatúra által biztosított közepes életminőséggel. Az önképviseletnek és a szolidaritásnak nincs hagyománya Magyarországon. Az 1980-as években, a diktatúra gyengülésével a mindennapok hőse a fekete- és szürkepiaci munkás, a kenőpénzből meggazdagodó orvos és a lakásából üzemelő boltos volt. A Hajtűkanyar Autósiskola ezekből a gyökerekből táplálkozik. Egy műfaji filmnek álcázott szerzői film, ami a fekete komédia, a krimi, a thriller és a politikai szatíra elemeit keveri az évtized közepi Kelet-Európában.

Schwechtje Mihály és Petrovits Genovéva / Fotó: Baski Sándor

“Magyarországon az a jelző, hogy valami politikai, néha nagyon félrevezető, mert még a társadalmi dolgokat is politikainak tartják, és ezt nagyon ellenezzük. A film társadalmi jellegű kérdésekkel foglalkozik. A mellékszereplők politikusok vagy politikához közel álló emberek, de ez nem azt jelenti, hogy a magyar állam politikai helyzetével foglalkozunk, elemezzük, vagy válaszokat akarunk adni rá.” - tette hozzá a film producere. A Hajtűkanyar Autósiskola a fejlesztés végső fázisánál tart, már a finanszírozás a legfőbb fókuszuk, támogatást kaptak már Csehországból és Németországból is. Itthon különböző partneri kapcsolatokból és adóvisszatérítésből fognak tudni hozzárakni a kerethez. Jelenleg további koproducereket keresnek, de múltbeli tapasztalataiknak köszönhetően rugalmasan mozognak a kis költségvetésű filmkészítésben. 

Petrovits Genovéva az Eastern Promises pitchfórumán egy angol producerrel megosztva elnyerte a Marché Du Film Producers Network különdíját, melynek részeként jövőre részt vehet a 79. Cannes-i Filmfesztivál filmszakmai programjain.

Borítófotó: Baski Sándor